Csak egy rajongó...vagy több? I.fejezet [Jay Park]

Cím: Csak egy rajongó...vagy több? 
Terjedelem:  1539 szó~
Figyelmeztetés: -
Tartalom: Minden évben van egy nagy buli. Jay véletlen leönt egy -számára- még ismeretlen lányt. Kiakarja fizetni, de a lány nem fogadja el a pénzt.

Mint minden évben most is megrendezésre került az éves nagy party. Minden koreai énekes fellép, majd utána van egy kisebb kis buli nekünk, és a rajongóknak. 
Az évben ez az egyetlen olyan nap, mikor a rajongók velünk bulizhatnak. Persze, ha balhé van..egyből repülnek kifelé az emberek. Eddig csak egy ilyen eset volt, de az is jó pár évvel ezelőtt.~

Végre eljött a nap, amikor az átlagemberek együtt partyzhatnak az idolokkal, ezt a napot vártam a legjobban, hiszen minden jelentős ember ott van. De amiért leginkább megyek, az egyértelműen...Ő.

Az egészben azt szerettem, hogy a partyn sok a pia. Nem vagyok alkoholista, de szeretek inni, ha jó társaságban vagyok. Érzem, hogy ma este valami különös dolog fog történni velem. Remélem nem rossz dolog.~
A fellépéseknek már vagy egy órája vége van. Most mindenki hazament -vagy a dormba. Átöltözik mindenki esti szerelésbe, majd indulhat a buli. 
A rajongók kaptak egy karszalagot, amivel ingyen bejöhetnek a bulira, ha a koncerten ott voltak.

Nem akartam nagyon kicsípni magam, hiszen nem vagyok az a ribanc fajta. Egy rövid farmert húztam fel, és egy kék színű trikót. Az egész koncert hatalmas volt, nagyon nagy bulit csaptak. Mikor vége lett, mindenki kapott egy karszalagot, amivel hivatalos volt az afterpartyra. Remélem ő is ott lesz.

Autóval akartam menni, de belegondoltam, hogy részegen nem a legjobb vezeti, úgyhogy inkább gyalog láttam neki a nem túl hosszú útnak. Persze a sapkámat azért elég rendesen belenyomtam a fejembe, hogy ne rohanjanak le...még véletlenül se.

Már 5 perce itt várok, de még mindig nem láttam sehol, a zene már beindult és egy rakat hírességgel találkoztam. Mivel nincs még itt, leültem a pulthoz és kértem egy pohárkával, valami jó erősből, remélem nem árt meg.

Tíz- Tizenöt perc séta után végre odaértem, mindenki egyből kezet fogott velem, a lányok pedig csak mosolyogtak. CL-el kezdetem el beszélgetni, majd meghívtam egy italra, amit persze egyből el is fogadott.
- Két sojut kérek - néztem a felszolgálóra, aki csak bólintott. Míg vártam, hogy megkapjam a két italt körbenéztem a teremben. Jó sokan voltunk.

Épp kortyolgattam az italom, amikor megláttam őt...valaki mással. A szívem összeszorult, még akkor is, ha nem is ismertük egymást. Nem tudott a létezésemről sem. Épp körbenézett, én pedig megláttam arcát. Olyan....tökéletes.

Megfogtam a két üveget, s elindultam vissza Chaerin-hez. Ám, mikor belekortyoltam az én üvegembe véletlen neki mentem valakinek és ráöntöttem a fél üveget.
- Jézusom ... ne haragudj - meglepetten néztem az előttem álló lányra.

- Basszus! - kiáltottam fel. - Nem tudsz figyelni? - kérdeztem, az előttem állótól, aki épp leburított egy adag sojuval. Felnéztem, hogy ki is az, és nem hittem a szememnek. Ő állt előttem életnagyságban.

- Ne haragudj, nem volt szándékos - húztam kissé össze magam. CL odajött hozzánk, hogy megnézze mi történt.
- Véletlen leöntöttem. Megfognád az üvegeket? - adtam oda a kezébe. 
- Mindjárt jövök. Addig intézd el a kicsi lány ruciját - ezzel elillant a két alkohollal. 
- Kifizetem - néztem rá egyből.

"Kifizetem". Visszhangzott agyamban utolsó mondata. Kárpótlás?
- Ne...nem kell. - suttogtam. 
Nem mertem hangosabban beszélni, így is biztos ráijesztettem.

- Tessék? - hajoltam közelebb hozzá. Azért a zene sem volt olyan halk, hogy halljam. Elég halk kis csaj. 
- Gyere - húztam ki a tömegből. Kint talán jobban hallom, amit mondd. Dzsekimet ráadtam, hogy ne fázzon meg, mivel szó szerint az egész felső része "úszott" az italtól.

- Mi...mit csinálsz? - suttogtam megint, de valószínűleg nem hallotta. Megragadta a csuklómat, és húzni kezdett maga után. Levette a dzsekijét, majd rám adta, de hogy miért, azt nem tudom. Ez a helyzet nekem olyan kellemetlen most.

- Öööö..izé.. Tuti nincs most egy bolt sem nyitva, de azért tessék - adtam kezébe egy kis pénzt - holnap vegyél egy új felsőt - mosolyogtam - vagy hazakísérjelek és felveszel egy másikat? Nem szeretném, ha miattam lebetegednél...

- Nem kell a pénz. Úgy sem volt kedvencem a felső. - hazudtam neki. - Meg amúgy is...ki lehet mosni. - nevettem. - Nem fogok le betegedni nyugi. - majd tüsszentettem egyet. Hát ez nem jött be.

- Már beteg vagy - kuncogtam - na gyere. Mondd ... merre laksz? - néztem rá, mire Ő mutatott egy irányba - király.. gyerünk! Most elmegyünk és felveszel egy másik felsőt.! - próbáltam viccesen viselkedni.

Miközben sétáltunk a lakásom felé, próbálta feldobni a hangulatot néhány gyenge viccel, de valljuk be, nem nagyon ért az ilyenekhez. 
Körülbelül 10 perc séta után, már a tömb előtt is voltunk.
- Itt vagyunk. - jelentettem ki.

- Felmenjek veled vagy megvárjalak itt lent? - kérdeztem. Nagyon gyenge vagyok vicc mesélésben... sajnos, de remélem azért vidámabb lett.

- Ahogy gondolod. - mosolyogtam felé. - Bár nincs olyan meleg, lehet nem kéne itt fagyoskodnod. - nyitottam ki a tömegház ajtaját.

- Akkor megyek - vontam vállat. Kivettem zsebemből kezem, majd megfogtam az ajtót, hogy menjen be előttem. 

- Az ötödiken lakom. - jelentettem ki, de nem is tudom miért. Csak jött. Kár, hogy nincs lift, újíthatnának már egy kicsit.

- Uhmm - álltam meg egy pillanatra - remek...- sóhajtottam fel - akkor te meg vagy edződve.. gondolom- próbáltam megint viccelni, de be kell lássam..ez nekem nem megy..

Halkan felnevettem, nem akartam, hogy megtudja, most tényleg vicces volt. Nehogy elszálljon. A harmadik emeletnél mér eléggé lihegett. 
- Nem akarsz pihenni? Nehogy megfulladj. - kuncogtam.

- Nem. Bírom.. nyugi - erőltettem magamra egy mosolyt - csak siessünk fel. Szomjas vagyok - lógattam nyelvem.

- Már nincs sok. - nevettem. Olyan aranyos volt, ahogy lépegetett fel, kissé szomorkás arccal. - Baj van? - kérdeztem.

- Nincs, nincs - ráztam fejem - csak kezdek fáradni - bólogattam, hogy magamat is meggyőzzem ezzel.

- Biztos? - néztem rá szúrósan. Majd hirtelen megálltam, hiszen megérkeztünk. Előkerestem a kulcsomat a farmerom zsebéből, majd kinyitottam az ajtót.

- Tuti - léptünk be a nyílászárón, levettük cipőnket, belebújtunk egy papucsba, majd míg Ő elment a fürdőbe, hogy lemossa a ragacsos felsőtestét és felvegyen egy tiszta felsőt, én addig leheveredtem a kanapéra, de előtte kiszolgáltam magam két nagy pohár vízzel. 
- Ez jól esett ... - hunytam le szemeimet a kanapén elterülve.

- Fúj, ez ragadós. - szitkozódtam a fürdőszobában. Át akartam venni a felsőm másikra, de a fürdőben nem volt tiszta ruha, ezt pedig már bedobtam a mosógépbe és elindítottam. Muszáj lesz valahogy átmennem a szobába.

Amíg vártam, hogy kész legyen - nem tudom mi a neve - elbóbiskoltam picit a kanapén. Eléggé hosszadalmasra sikeredett neki. Mikor kinyitottam szemeim, csak annyit láttam, hogy valami van a kezében , törülköző a mellkasa előtt, majd az ajtó csapódását.
- Kész vagy?

Gyorsan felkaptam egy bő pólót, majd visszamentem. 
- Igen. - válaszoltam előző kérdésére. - Kérsz akkor valamit inni?

-  Már ittam. Vagy is kiszolgáltam magam..ha nem baj - ültem fel - ez milyen felső? - meglepetten néztem rá. Nem valami bulizós... furi.~

- Ez volt kéznél. Nincs kedvem visszamenni. - jelentettem ki. - De te menj nyugodtan. - mosolyogtam rá, majd készültem felállni.

- De mért nincs?! Na, gyere már vissza! Ha kell hazakísérlek megint.! - győzködtem - és ezt a felsőt pedig most felejtsd el - indultam meg szobája felé.

- De én nem akarok oda vissza menniiii. - durcáztam be. - És ne merj bemenni. - rohantam oda, majd az ajtóm elé álltam.

- De vissza jössz! - mondtam határozottan. Ellöktem az útból, majd bementem a szobába. Enyhén meglepődtem. A falon egy csomó poszter, amin én vagyok...meg egyéb dolgok, amiken én vagyok.
- Szóóóval a rajongóm vagy? - mosolyogtam - sirály. Na, melyik a ruhás szekrényed? - váltottam gyorsan témát.

- Nem vagyok a rajongód! - ültem az ágyamra. - És a ruháimat hagyd! Nem megyek vissza. - feküdtem a hasamra.

- Látom - nevettem - nem hagyom. Vissza jössz - megtaláltam a ruhás szekrényt. Kinyitottam, majd valami jó kis felsőt kerestem.
- Megtaláltam! - emeltem fel egy fekete felsőt - ez tetszik. Vedd fel! - dobtam oda mellé.

- Fúj, azt nem veszem fel! - utáltam azt a felsőt. Túl kivágott volt. - És utoljára mondom el. Nem. Megyek. Vissza. - tagoltam, hátha jobban megért, majd a takaróm alá bújtam.

- Ez a felső nagyon király.! ÉÉÉS minek van a szekrényedben, ha nem használod? - húztam le róla a takaród, majd a kinyúlt felsője után nyúltam - ha te nem veszed fel, majd én rád adom... - akaratos vagyok...ezt mindenki tudja.

- Azt próbáld meg! - kiabáltam rá, mire csak nevetett egyet. - Ha hozzám mersz nyúlni...! - fenyegettem meg.

- Akkor mi lesz? - véletlen nagy lendülettel rántottam a felsőn, így szét szakadt - uhhhhhhh... bocsi... - szisszentem fel - , de legalább egyszerűbben felveheted ezt - nyomtam a kezébe - gyerünk! Addig elfordulok..!

- Azért sem veszem fel! - akadtam ki. - Nem! Nem és nem! - utáltam, ha megmondják mit csináljak. Ekkor aztán még kevésbe akarom megcsinálni.

- Kérlek szépen vedd fel és gyere vissza velem! - térdeltem le. Remélem ez beválik.~

- Nem. - vágtam rá egyből. - Nem megyek sehová. - dőltem hátra az ágyamban, mikor feleszméltem, hogy csak egy melltartó van rajtam.

- Jól van... többet nem fogok könyörögni - álltam fel - én vissza megyek. Jó éjszakát - ezzel kiléptem a szobából, majd a lakásból is.~
Hááát, ez az este sem úgy alakult, ahogy én elképzeltem. Már nekem sem volt kedvem visszamenni. Szóval, miután leballagtam az ötödik emeletről hazaballagtam.

Folytatjuk.! ~