"Tanár bácsi.."[B.A.P, JongUp]

Az utolsó emberkénk. :DD
Mint mindig a fiú van vastaggal írva.! :D Kicsit eltűntünk Dettivel, de amit először írtunk, nem jött be ezért újnak kezdtünk. Csajok... így utólag is Boldog Nőnapot.!<3

Véleményeket.!:)





Cím: "Tanár bácsi.."
Terjedelem:  1920 szó.
Figyelmeztetés: -
Tartalom: Lány bukásra áll Matekból, így korrepetálni kell, de aki tanítani fogja az nem más mint: a nagy szerelme.~


Óra után a tanár odahívott magához és közölte, hogy vagy 5re írom meg a nagy dolgozatot matekból vagy pedig meg fog buktatni, de akkor csak úgy enged át jövőre , ha szín ötös leszek. Hát remek. Utálom ezt az embert.
-És hogy írjam meg 5re??-néztem rá értetlenül.
-Kijelöltem melléd egy másik diákot aki majd segíteni fog.-mosolyodott el szélesen mire Én csak kérdő pillantásokat küldtem felé.

- JongUp - szólított meg a tanár. 
- Igen tanár úr? - néztem rá. 
- Ő lenne a tanítványod, akiről beszéltem - mosolygott. 
- Oh, hello - intettem - szóval te lennél az - mértem végig. Már ahogy ránéztem lerítt róla, hogy gazdag és tudatlan. Persze ezt több dolgozatnál is bizonyította, de nem nagyon foglalkoztam vele....eddig.

-Szia...-mondtam miközben félszemmel végigmértem a mellettem álló srácot. 
Gazdag családból származik. Én már csak tudom ugyanis a szüleim mindenkit ismernek erre aki jómódú. Teljes testemmel felé fordultam majd egy halvány mosolyt varázsoltam ajkaimra. 
-Mikor kezdünk?

- Minél előbb, előbb végzünk annál jobb. Jövőhéten lesz a dolgozat. Addigra be kell magolj egy -majdnem -egy hónapos leckét. Nem kevés anyag.. - magyaráztam - szerintem ma kezdjünk.
-Nekem mindegy, de maximum egy-két órára érek rá mert van ennél fontosabb dolgom is.-kaptam vállamra a táskámat majd el is mentem mellette.-Jössz már?-fordultam vissza az ajtóból.

- Mi fontosabb annál, hogy ne bukj meg!? - vontam fel szemöldököm, mikor utolértem. Ez a lány elég érdekes. Tuti valami buliba szeretne menni... vagy még sem? Ah, kitudja. Csak essünk túl rajta.!
-Hidd el van annál fontosabb. Mint például elmenni a barátaimmal szórakozni.-vontam vállat majd előszedtem a telefonomat és írtam egy sms-t í barátnőmnek. ~Ki nem találod kit kaptam tanulótársnak.:D~írtam majd az elküldés gombra nyomtam.

- Akkor el kell szomorítsalak. Ma sajnos nem tudsz elmenni szórakozni - vettem ki kezéből a készüléket, majd felhívtam azt a személyt, akivel utoljára beszélt. 
- Halló? - szólt bele nyávogva. 
- Szia. Ma MinJi nem tud menni veletek. Ne várjátok - ezzel le is tettem .

-Te meg mégis mi a jó francot csinálsz?-sipákolva kaptam a telefonom után és próbáltam azt visszaszerezni.
-Mit képzelsz ki vagy te? Most úgy őszintén...-kérdeztem flegmán és löktem meg erősebben a vállát

- Mostantól a tanárod. Figyelned kell, hogy jó legyen a dolgozatod. Sajnálom - néztem rá. Elég idegesítő volt , hogy így viselkedett, de megértettem. De nem baj.
Legszívesebben megütöttem volna, de nem tettem mert nem fogok lesüllyedni arra a szintre. Egész úton csendben voltam.
-Mindjárt jövök...Átöltözök...-mondtam miután hazaértünk. Vagyis én értem haza.

- Oké - ültem le az ágyára, majd elővettem azt a könyvet amiből korrepetálnom kell; Matek. Utáltam, de mindig ötös dolgozatokat írtam belőle, mert különórákra jártam.... én is. 
Gyorsan bementem a fürdőszobába majd elővettem egy rövidnadrágot meg egy sima pántos ujjú felsőt. Nagyon utálom a sulis szerkót főleg ilyenkor mikor beköszönt a nyár. Nem szellőzik normálisan az anyag. 
Bőrömre hintettem még egy kis parfümöt majd visszatipegtem hozzá a szobámba.

- Nem a tengerpartra megyünk, hanem tanulni jöttem - néztem rá felvont szemöldökkel.
-Bocs hogy melegem van...-mondtam flegmán majd mit sem törődve a beszólásával bedőltem az ágyamba és magam elé vettem a füzetemet meg egy tollat és egy ceruzát.

- Fekve nem lehet tanulni. Ülj ide mellém - magyaráztam. Ez a lány tényleg nem tudja, hogy mi az a tanulás vagy csak játssza magát?!
-Mert nem mindegy hogy fekszel vagy ülsz?-nevetve fordultam a hátamra és néztem fel rá.

- Nem, nem mindegy - ráztam a fejem - ülj fel, és gyere ide - ekkor szólalt meg a telefonja, hogy SMS-e érkezett. Tuti a z egyik ismerőse- Ne telefonozz.! - szóltam rá.
-Nincs is nálam mert elvetted te igen okos...-szemeimet forgatva ültem fel majd odakúsztam mellé és leültem az ágy szélére.

- Igaz - vontam vállat - csak nem akartam, hogy elvedd. Tessék. Gyorsan nézd meg, majd add vissza a telefont - dobtam neki. Finom parfümmel volt befújva ami kissé elszédített, de próbáltam koncentrálni.
-Huuuhh.-csillogó szemekkel oldottam fel a telefonzárat majd elolvastam az üzenetet.~Igen igen őőőő~írtam vissza neki majd visszaadtam neki a telefont.

- Na, akkor kezdhetjük? - néztem rá.

-Tőlem aztán.-vontam vállat majd az ölembe vettem a füzetemet és a tollamat kezdtem kattogtatni. Mindig ezt csinálom, ha nem tudok mit kezdeni magammal.

- Ez idegesít - morogtam - kérlek, fejezd be - szóltam rá szépen.

-De nem tudok mi mást csinálniiiii...-nyávogtam halkan majd tovább folytattam.

- Figyelj, a geometria rész nem nehéz - néztem rá - és tollal nem kéne dolgozz. Ceruza, radír, vonalzó, körző - soroltam.
-Ne hidd magad ennyire okosnak. Ceruzával nem tudok szépen írni.-rántottam meg a vállamat mire kikapta a tollat a kezemből.-Add azt vissza...Halloooood???-kiabáltam rá.

- Nem hallom - mondtam - most pedig fogd meg a kezedbe azt a nyamvadt ceruzát - morogtam.
-Nem érdekelsz!!-fogtam be fülemet és kezdtem lábaimat lóbálni.

- Fejezd be - csaptam rá combjára.. .nem erősen - úgy viselkedsz mint egy kisgyerek. Előtte lehet, hogy meg kéne tanítsam mi az a fegyelem?

-Ezt fájt te marha...-nem ütött erősen, de a combomat nem fedte semi hisz rövidnadrág volt rajtam.

- Bocsi.. De nem válaszoltál az előző kérdésemre. Előtte lehet, hogy meg kéne tanítsam mi az a fegyelem? - ismételtem meg magam.
-Nem ! Előtte nekem kéne megtanítani őméltóságának , hogy mi az a kedvesség és mi az a tisztelet egy nő iránt!-mondtam durcásan.

- Rendben, akkor tanítsd - néztem rá.

-Szóval először is nem ütünk meg egy lányt tök mindegy milyen erősen teszed azt!

- Oh, én kérek elnézést - játszottam meg magam.

-még jó...Nem is ééén.-mutattam magamra. -Na aztán ha valakit tanítasz akkor legalább értelmesen magyaráznál...

- Szerintem maradj csendben, mielőtt be nem fogom a szádat - kacsintottam.

-mit mondtál?-néztem rá dühösen. -Na meg az ilyen megjegyzéseket is jó volna ha hanyagolnád mert bevágom a durcát és azt te nem akarod látni!

- Mért? Milyen mikor kicsi MinJi megsértődik? - cukkoltam. EZ a parfüm miatt van. Tuti.! Nem szoktam így viselkedni, de teljesen elvarázsolt.

-Nem vagyok kicsi jó? És azért mert akkor csapkodok! Képes vagyok akár egy vázát is hozzád vágni!-morogtam karba tett kezekkel.

- De... kicsi vagy - mosolyogtam - nem hiszem, hogy megdobnál egy vázával - nevettem fel.
Nem tehettem róla hogy ilyen pici vagyok így utáltam, ha ezzel cukkolnak. Fogtam magam és ellöktem az ágyon majd fölé másztam és ütni kezdtem a mellkasát.

Elkaptam karját, majd szemeibe néztem - ugye tudod, hogy ez nem fájt ? - kuncogtam.
-Fogd be a szádat!-kezdtem el össze-vissza ficánkolni karjai között.

- Mert ha nem?

-Akkor...Nem tudom de állj le!-néztem mélyen szemeibe.

- Ha nem tudod, hogy mért, akkor nem fogok leállni - magyaráztam.

-Azért mert utálom, ha azzal cukkolnak hogy mekkora vagyok. Tehetek én róla??

- Ne haragudj, nem tudtam, hogy ennyire zavar - somolyogtam - szerintem pont jó a méreted, de szeretem cukkolni az embereket - kacsintottam.

-Vettem észre...-durcásan fordultam le róla és feküdtem el mellette a plafont bámulva.

- Bocsánat - sóhajtottam - na, gyere tanuljunk.
-Nem szeretnék...Úgyis szar lesz a dolgozatom...

- Legalább próbáld meg. Megszeretnél bukni?

-Az minden vágyam persze..-durcásan fordultam át a hasamra.

- Akkor meg gyere. Segítek - simogattam óvatosan hátát.

Felsóhajtottam majd ugyanúgy magam elé vettem a füzetemet.-Így fekve kényelmesebb.-mosolyodtam el.

- Rendben - viszonoztam mosolyát, majd magyarázni kezdtem. Mikor egy értetlen fejet vágott felnevettem - ha valamit nem értesz szólj.! - mosolyogva folytattam a magyarázást.
-Hát ezt egyáltalán nem értem..-mutattam az egyik feladatra a tankönyvben..-Reménytelen vagyooook.-idegesen túrtam a hajamba.

- Nem vagy az. Na, akkor figyelj, elmondom - kezdtem el megint magyarázni - most érted? - néztem szemeibe.
-Aha...Legalább is remélem, hogy normálisan fogtam fel..-sóhajtottam fel.

- Oké, akkor most mondd el, hogy eddig mit vettünk.

-Muszáááj? Nem szeretnék beégni...Nem fogom tudni, tiszta hülye vagyoook.-vágtam magamat fejbe.

- Ne üsd magad - fogtam meg kezét - nem égsz be, hiszen csak tanulunk, ha valami nem megy.. segítek, de ha meg sem próbálod soha nem fog menni - magyaráztam - na, gyerünk - biztattam.

Felsóhajtottam majd végül is nagy nehezen, de belekezdtem ..

- Látod.? Megy ez - elégedetten bólogattam, mikor egy szöveget jól mondott.

-Holnapra már úgyis elfelejtem...-kezdtem frufrumat fújdosni ami a szemembe lógott.

- Minden nap átnézzük - mosolyogtam - de nagyon jó. Szeretnél tovább menni, vagy menjek és majd holnap folytatjuk?

-Nem akarom folytatni, de attól még maradhatsz nem?-kérdeztem egy huncut mosollyal ajkaimon.

- Rendben. de nem sokáig. Mert még nekem is van dolgom otthon - mosolyogtam - hiába van péntek.

-De kááár...-vágtam szomorú arcot.-Pedig tök izgi dolgot találtam ki arra az esetre ha maradsz..-kuncogtam halkan.

- Tényleg? És meg is osztod velem? - nevettem fel.

-Hát nem mert nem maradsz sokáig...Így semmi értelme...-húztam el oldalra ajkaimat.

- Akkor maradok, csak mondd.

~Tudtam, hogy erre úgyis marad majd~futott át az agyamon mire egy mosoly jelent meg ajkaimon.-Hát jóóóó...Majd elmondom. Kérsz valamit enni?-álltam fel az ágyról és indultam meg a szobaajtó felé.

- Öm.. nem köszi, de mondd már el - néztem rá kíváncsian.

-maaaajd..Ha maradsz akkor úgyis van időnk!-nevetve mentem le a lépcsőn.

- Ah, jó... - sóhajtottam fel.

-Na... Itt is vagyok...-kicsit később mentem vissza , de mikor benyitottam nagyban bóbiskolt. Erre elmosolyodtam majd halkan becsuktam az ajtót és mivel hanyatt feküdt fölé másztam és ágyékára ültem.

- Hmmnymhmm .. - nyammogtam.

Óvatosan, de mozgatni kezdtem csípőmet, fenekemet.

Ijedten nyitottam ki szemeimet, s meglepetten néztem a rajtam mozgó lányra. 
- T..Te mit csinálsz?

-Nem látszik? Gondoltam, ha megmutatom mire gondoltam akkor sokkal hatásosabb lesz..-hajoltam közel hozzá és nyaltam végig ajkain.

- E..Ez nem hiszem, hogy jó ötlet - nyeltem nagyot.
-Na és miért nem?-mosolyodtam el szélesen és simítottam végig nyaka teljes hosszán.

- Mert nem. Én ... ha úgy vesszük a tanárod vagyok...

-Hagyjuk mááár...Ugyanolyan idősek vagyunk te idióta..-kuncogva kezdtem ajkait falni.

- Az csak egy dolog -toltam el magamtól - MinJi, tudom, hogy csak szexre kellek. Köszönöm, nem...

-Azért nem kell ribancnak nézni ...-dühösen másztam el róla. -Menj haza...

- Nem néztelek ribancnak - lepődtem meg - de sejtem, hogy csak arra kellek.... - sóhajtottam fel.

-Igen persze biztos mert Én minden fiúra rámászok akitől nem akarok semmit. Tudod is te.-trappoltam ki az ajtón majd be is vágtam erősen magam mögött a fehér falapot.

Értetlenkedve néztem utána, majd felálltam, s utána mentem. A fürdőbe volt, és ...... sírt(?) 
- MinJi... - szólítottam meg halkan.

-Menj haza de azonnal!-remegő hangon kiabáltam ki a fürdőből. Utáltam magam amiért ilyen vagyok, de nem tehetek róla, ha egyszer szerelmes vagyok belé már évek óta..

- Nem..! - mondta határozottan - gyere ki onnan...
-Majd én eldöntöm mit csinálok a saját házamban!-felálltam majd a tükörhöz léptem és elkezdtem a lefolyt sminkemet letörölni.

- Gyere ki.! - morogtam.

-Te meg menj haza!-nyitottam ki az ajtót és néztem fel rá.

- Nem megyek - vontam vállat.

-Jó akkor találd fel magad bánom is én.-mentem el mellette majd a konyha felé vettem az irányt.

Elkaptam csuklóját, mire dühösen hátra fordult - feküdjünk le.

-Kössz nem...-rántottam el kezemet. Hát teljesen hülye ha azt hiszi, hogy ezek után még egyszer bepróbálkozom.

- MinJi - motyogtam - mért vagy ilyen? - tettem fel azt a bizonyos kérdést.
-Milyen? Szerelmes? Nem tehetek róla!-fordultam neki háttal majd a szobám felé kezdtem sietni mivel csak azután jutott el az agyamig hogy a mit mondtam miután a szavak elhagyták ajkaimat.

- M..Mi?! - ijedten néztem rá. Már majdnem beért az ajtón, mikor karja után kaptam -ismét- , s a falnak lökve megcsókoltam.

-Mit csinálsz Oppa...?-motyogtam ajkai közé még résnyire nyílt szemekkel majd lehunytam azokat és egy-két könnycsepp száguldott végig arcomon.

- Mért sírsz? - szakadtam el tőle, mikor megéreztem számnál a sós cseppeket.

-Nem tudom...-halkan motyogva ráztam a fejemet miközben pólója alját gyűrkésztem.

- Ha akarod, akkor hagyjuk... - öleltem meg szorosan.

-Neeem...Kérlek ne engedj el soha!...-dörgöltem arcomat mellkasához.



THE END.!!!