"Mindig meg kell zavarni!?!"[Block B, Zico]

Egy kis meglepetés.:$ Reméljük tetszeni fog.^^

Mint mindig a fiú van vastaggal írva.^^


Véleményeket.!!:))






Cím: "Mindig meg kell zavarni!?!"
Terjedelem:  2049 szó~
Figyelmeztetés: Enyhe szexuális tartalom.~
Tartalom: Nincs barátnője, de mindenkinek azt mondta, így felhív egy lányt, hogy segítsen neki....




Épp a cuccaimat pakoltam össze mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt. Kis tétovázás után felvettem és egy férfihang szólt bele. Sokan azt hinnék, hogy prostituált vagyok, de csak férfiakat kísérgetek különböző helyekre és rendezvényekre szóval mondhatjuk , hogy hostess ként dolgozom.
- Jó napot, JinAe-vel beszélek? - muszáj volt valakit keressek, hogy mellettem legyen, hiszen mindenkinek azt mondtam boldog kapcsolatban élek, de még nem jött el az ideje annak, hogy bemutassam nekik a barátnőmet. Ma pedig egy céges buli lesz, ahová el kéne jöjjön velem. Remélem bele megy a kis csaj.

-Igen igen...-mondtam miközben arcomról elkezdtem leszedni a sminket. Kíváncsi voltam, hogy hogy is nézhet ki. Eddigi munkám során rengeteg pasival találkoztam már de egyik sem a legjobb volt...

- Hétvégén ráérne.? Lenne számára egy kis feladatom ... vagy hogy mondjam.. - nem értettem ehhez. Még soha nem kellett ilyet kérnem senkitől.

-Értem értem...-nevettem el magam.-Persze. Hová kellene menni és hányra? -ezek után fel kell hívnom egy két pasit hogy lemondjam a találkákat. Túlságosan felkeltette az érdeklődésemet a hangja ahhoz hogy ezt most elutasítsam.

- Mondjuk olyan délután 5 fele... - mondtam, majd megadtam neki a címem is. Szeretnék vele előtte megismerkedni, és jobbnak látom, ha előbb hozzám jön, aztán majd megyünk együtt a rendezvényre.

-Akkor majd találkozunk. És ha most nem haragszik le tenném. Viszhall.-nyomtam ki a telefont majd gyors zuhany után le is feküdtem.

Szinte egész este azon gondolkoztam, hogy még is mit fogunk csinálni holnap. Nem értettem ezekhez, remélem majd segít.

Reggel kipihenten ébredtem majd még egy darabig az ágyban fetrengtem aztán délután 3 körül erőt vettem magamon és készülődni kezdtem, hogy odaérjek még 5 előtt kicsivel.

Nem tudtam nagyon mit kezdeni magammal, így egész nap a kanapén ültem, s vártam, hogy 5 óra legyen, jöjjön a kis vendégem.

Az egyetlen és talán az egyik legfontosabb dolgot elfelejtettem megkérdezni, hogy milyen ruha kell? Bepakoltam egy csinosabbat és egy lazább szerelést is a táskámba és a kocsiba ülve elindultam a megadott címre.

Már csak arra eszméltem fel, hogy csengettek. Feltornásztam magam ültő helyzetemből, majd az ajtóhoz mentem, hogy kinyissam.
-Jó 'estét'-nevetve hajoltam meg előtte ahogy kinyitotta az ajtót.

- Szia - nyitottam kijjebb az ajtót, hogy betudjon jönni. Szép lány volt , meg kell hagyni.

-Na szóval ...Hoztam több ruhát is mert elfelejtettem megkérdezni hogy milyen szerelés kell.-nevetve léptem beljebb. Helyesebb volt mint gondoltam volna...

- Rendben, öm.. valami kis elegáns. Viszont, kéne kicsit segíts. Én ilyenekhez nem értek, viszont neked nagyon meg kéne játszanod, hogy a barátnőm vagy. Menni fog? - húztam el számat. Féltem a reakciójától.
-Persze hogy menni fog!-mondtam mosolyogva majd a mosdóba vezetett én pedig felvettem a koktélruhámat amit magammal vittem és magamra dobtam egy kis sminket.

- De.. segítenél egy-két dologban. ? Mint mondtam, még soha nem csináltam ilyet...
-Igen mondd csak.-mosolyogva néztem rá a tükörből majd megfordultam és végignéztem rajta. Igazán jól nézett ki. Nem is értettem, hogy egy ilyen pasinak, hogy nincs még barátnője.

- Hát, így alapjába véve az egész.... - mutogattam kezemmel. Elég érdekesen nézhettem ki.
-Semmi különös dolog nincs benne. Csak úgy kell tenned mintha a barátnőd lennék aztán ha végeztünk odaadod a pénzt és soha többé nem látjuk egymást.-mosolyogva támaszkodtam neki az egyik szekrénynek.

~ És ha én látni szeretnélek? ~ tettem fel a kérdést magamban - értem, oké. És ... ha mondjuk egy kényes dolgot kérnek tőlünk?
-Bármeddig elmegyek kivéve a szexet.-nevettem el magam.

- Szóval akkor csók - vontam vállat- más nincs a szexen kívül ... - gondolkoztam el.

-Szerintem se.-löktem el magam a szekrénytől és karoltam belé.-Na indulhatunk?

- Igen - sóhajtottam fel.

Kocsiba ültünk majd mikor odaértünk a helyszínre összekulcsoltam ujjainkat és egy mosolyt varázsoltam az arcomra.

- Aaaah, Zico - pacsiztak le velem bandatársaim.
- Sziasztok - intettem.
- Azt hittem kamuztál a csajjal kapcsolatban - szólalt meg B Bomb.
- Mint látod nem - vontam vállat.
- Olyan ismerős nekem - tűnődött el.

-Hello.-mosolyogva intettem nekik. Ahogy az egyik srác megszólalt hogy 'olyan ismerős nekem'...Az ütő is megállt bennem. Reméltem, hogy nem kerülök soha ilyen szituba.

- B Bomb, nem tudom, hogy honnan. Biztos csak félre értesz valami - mosolyogtam rá erőltetetten. 
- Oké. Had lássak egy csókot, ha már úgy is együtt vagytok - mosolygott. 
Ki tudja hány ember szájában járkált már a nyelve ennek a lánynak.~ Kissé elszomorodtam, de vállat vonva húztam közel magamhoz - színészi, vagy rendes? - suttogtam fülébe.

-Rendben.-mosolyogva túrtam bele hajába és hajoltam ajkaira majd nem hevesen, de csókolni kezdtük egymást. Jó volt nem tagadom... Jobb mint az eddigiek..

Nem mondta, hogy melyik, de levágtam. Óvatosan dugtam át nyelvemet szájába, majd hallottam, hogy mindenki ujjongani kezd, aztán a fényképezők kattogni kezdtek.
- Ez holnap tuti címlapon lesz. A híres Zico és a barátnője... címmel - kuncogtak a többiek.

-Kérlek...Én ezt nem szeretném...-kissé zavarodottan néztem a srácokra. Nem lehetett hisz ez a 'karrierem' végét jelentette volna és nem tudtam volna miből megélni.

- Inkább menjünk be. Takard az arcod - suttogtam neki. Még jó, hogy az arca nem látszott hajától, így csak én látszódtam fél oldalról, és ajkaink.
Mosolyogva néztem fel rá majd kissé szorosabban fogtam meg kezeit.

- Pontosan hány pasival smaciztál? - azért nem szeretnék szájbetegséget kapni.

-hhmm...Nem annyival mint gondolnád.-mosolyodtam el.-Körülbelül rajtad kívül még talán...2en kérték ugyanezt mást csak elkísértem és jöttem is haza.

- Legalább olyan idősek voltak mint én?

‎-Azt sem tudom mennyi idős vagy...-nevettem el magam.

- 20 éves vagyok...
-Hát volt aki idősebb volt, de csak pár évvel. Max 25éves fiúkat kísérek. Az idősebb pasikat az idősebb és érettebb nőkre hagyom.

- Nem értem mi a jó ebben a munkában - sóhajtottam - mi van, ha lesz egy barátod? Ő nem fogja ezt jó szemmel nézni.

-Persze ha lenne komoly kapcsolatom biztosan abbahagynám, de amíg ez nem történik meg addig ez tökéletes pénzkereseti forrás.

- Akkor mért nem keresel magad mellé valakit? - vontam fel a szemöldököm.

-Miért én keressek? Nem én vagyok a férfi. Ha valaki akar tőlem valamit akkor majd lép.-kacsintottam rá.

Óvatosan átöleltem derekát, majd fülébe suttogtam ; - szívesen megpróbálnám veled.. - ez elég érdekesen jöhetett le, de így éreztem jelen pillanatban.

-Igen?-nevetve néztem rá és fogtam kezembe egy pohár pezsgőt.

- Öm.. Igen - bólogattam aprókat.

-Hmm...-mosolyogva simogattam meg arcát.-Hát legyen!

- Oh, tényleg?! - lepődtem meg. Nem hittem volna, hogy belemegy.

-Ühüm.-egy ilyen pasiért bármikor képes lettem volna abbahagyni ezt a munkát.

- Akkor mostantól hagyd abba ezt az egészet.! - morogtam - mert nem tetszik ez a munka.. - szerettem "apáskodni".

-Persze persze ez egyértelmű volt.-nevetve néztem rá majd megfordultam ölelésében és nyomtam egy puszit ajkaira.

- Emberek, csak ésszel.. - kuncogva veregette meg vállam B Bomb. Hogy ez a gyerek mindenhol ott van.~
-Ez mindig rád van tapadva?-nevetve suttogtam fülébe.

- Igen - sóhajtottam - B Bomb, kérlek. Sicc.. Most JinAe-vel szeretnék lenni, nem veled.. - kuncogtam.
Mosolyogva és büszkén néztem a fiúra majd még egy puszit nyomtam Zico ajkaira.

- Olyan puha a szád.. - szívtam be alsó ajkát.

Erre kissé elmosolyodtam majd mikor beleharapott ajkamba halk kis nyögés szakadt fel torkomból.

Ezt lehet nem most kellett volna.~

-ne haragudj...-nevetve hajtottam fejemet vállára.

- Dehogy.. - simogattam hátát.

Ahogy kezei hátamat szántották végig jóleső érzés töltötte el egész testemet.

- Tetszik?

-Nagyon.-kuncogva bólintottam egy aprót.

- Nemsokára vége, ha gondolod elmehetünk hozzám - suttogtam fülébe.

-Rendben.-súgtam vissza majd ráharaptam lágyan fülére.

- Uhh, ne ... Erre érzékeny vagyok. Nem hiszem, hogy ez a legjobb hely, hogy ezeket csináljuk - vigyorogtam kissé pimaszul.

-akkor menjünk innen...-mosolyogva néztem rá és simogattam meg arcát.

- Rendben - fogtam meg kezét, majd elindultunk. Biccentettem a többieknek, s elhagytuk a helységet.
-hozzád megyünk vagy hozzám?-néztem fel rá nevetve.

- Mondtam, hogy hozzám - mosolyogtam.

Ahogy beértünk a lakásba és becsukta az ajtót azonnal hevesen ajkaira tapadtam és a falnak löktem.

- Heves vagy, ez tetszik - mormogtam ajkaira.

erre csak halványan elmosolyodtam majd kigomboltam ingét és mellkasát kezdtem csókolni.

Hátulról ki cipzároztam a kis ruháját, majd letoltam derekáig. Melleit kezdtem markolgatni, miközben ő mellkasomat kényeztette.

halkan felsóhajtottam majd nyakára tértem át és ott kezdtem a vékony bőrt szívogatni.

- Szerintem simán mutatkozhattunk volna a nyilvánosság előtt - csatoltam ki melltartóját - ha már így szívod a nyakam - nevettem fel.

-hát majd még meglátom.-nevetve húztam le róla az ingét majd fülét kezdtem rágcsálni.

Felkaptam karomba, majd bevittem a hálóba. Óvatosan leengedtem az ágyra, majd szenvedélyesen megcsókoltam, s ekkor olyan dolog történt amire szerintem egyikünk sem számított és nem is örült neki. Csengettek.

-mi a...?-néztem bánatosan Zicora majd normálisan visszaöltöztünk és lementünk.

- Ezt nem hiszem el - morgolódva nyitottam ki az ajtót, majd egy mosolygós Taeil-el találtam szembe magam, és a többi taggal - mit akartok? - morogtam. Ekkor mindenki felnevetett én pedig nem értettem, hogy mért.
- Haver, asszem áll a botod - veregetett hátba Kyung.

jó erre nekem is nevetnem kellett. elfordultam majd halkan felnevettem, de azonnal lehervadt a mosoly az arcomról mikor a fiúk be is jöttek a házba..

- Szerintem azért áll, mert épp rosszkor zavartatok meg minket. Ja, és még valami. Mért jöttetek? - tettem fel a kérdést másképp. Láttam JinAe-n, hogy nem tetszett neki, de csak hátulról átöleltem majd megmarkoltam melleit, de gyorsan el is engedtem, mert rácsapott kezemre.

Ahogy rámarkolt melleimre kissé dühösen csaptam kezeire..-akkor ne mikor más is itt van.-mosolyodtam el ahogy láttam szomorú arcát.

- Jóóóóó... - kissé szomorú voltam - na, mondjátok már. Most nem érek rá.! - fordultam a fiúk felé. Már megszoktam, hogy csak úgy átjönnek, és elkezdenek TV-t nézni, de most nem a legalkalmasabb időben jöttek - srácok, gyertek vissza 2 óra múlva. Oké? - néztem rájuk könyörögve.

-de hát most miért?-nevetve nézett ránk Taeil és vágott rá Zico vállára. persze tudta miért de húzta az agyunkat. közben éreztem hogy ahogy fenekem Zico ágyékához ér még inkább felizgul mire elmosolyodtam.

- Légyszíves - szűrtem fogaim között - most a barátnőmmel szeretnék lenni.... - azt hittem, hogy mindjárt megfogom JinAe-t és itt mindenki szeme láttára magamévá teszem, de türtőztettem magam.
erre elnevette magát a srác és a többiekkel karöltve el is mentek.-végre.-fordultam meg Zico ölelésében majd hevesen megcsókoltam.

- Én is ezt mondom ... - nyammogtam ajkain, majd ledőltem vele a kanapéra.
megszabadítottam őt a felsőjétől meg a nadrágjától és úgy kezdtem kezemmel bebarangolni testét.

Újra lehúztam cipzárját, majd levettem róla, kicsatoltam melltartóját, s melleit vettem kezelésbe.

Lentebb vezettem kezeimet és hasán végigsimítva elkezdtem férfiasságát masszírozni.
Olyan kicsi kezei vannak, még is nagyon jól bánik velük. Lejjebb csúsztam, így számba bírtam venni bimbóját, hogy úgy kényeztessem tovább.

Halkan felnyögtem majd a kis akciójának köszönhetően szorosabban markoltam szerszámára.

- Ah - nyöszörögve váltam el melleitől. Mikor kellőképpen ágaskodtak bimbói elváltam tőlük, s lehúztam falatnyi bugyiját, majd kezemmel végig simítottam szeméremajkán.

Attól a kis mozdulattól az egész testem megremegett és mindenütt libabőrös lettem.

- Látom tetszik - mosolyogva csusszantam még lejjebb, hogy beletudjak nyalni nagy ajkába.
Erre csak bólintottam egyet majd erősen megfogtam a kanapé támláját és úgy élvezkedtem tovább.

Csiklóját kezdtem izgatni, miközben óvatosan belé nyomtam két ujjamat.

Hangosan felnyögtem és hátrafeszítettem a fejemet. Őrülten jó érzés volt...

Úgy csókoltam lent, mintha száját marcangolnám. Már épp elélvezett volna, mikor megcsörrent a telefonom..

-ki az?-nyavajogva dőltem hátra a kanapén és néztem rá miközben felvette a telefont.

- Főnök ... - suttogtam, majd visszatértem a telefonhoz - igen, igen... öm.. igen... neeeeeem... igen... viszlát - tettem le a telefont -ez nem a mi napunk - fintorogtam egyet, majd felöltöztem -, majd máskor - csókoltam meg.
- Jó...-kissé el voltam szontyolodva majd én is felöltöztem.-és akkor most menned kell?..

- Nem - mosolyogtam - maradok - csapkodtam meg combomat. Jelezve, hogy üljön az ölembe.

Leültem az ölébe majd fejemet vállára hajtottam.-te jobbat érdemelsz mint én...-motyogtam halkan.

- Ezt most fejezd be..! - morogtam.

-de ha egyszer így gondolom?-nevettem el magam.

- Ne gondolj ilyenre ... azért kértelek meg, mert tetszel, szeretnélek megismerni. És maradj csendben, az ilyen megjegyzésekkel.. - haraptam meg vállát.

-mert különben?-nevettem fel ahogy megharapott.-ne csináld ezt...-néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Mert akkor megharaplak... - vontam vállat.

-hmm... az a baj hogy ez így túl vonzó ajánlat...-néztem rá nevetve.

- Akkor... majd kitalálok valamit. Csak ne mondd ezt, jó? - simogattam combját.

-jó jó ígérem.-mosolyogva fogtam meg férfias kezeit és kezdtem azokkal játszadozni.

Olyan aranyos volt. Nem tudtam neki ellenállni. Óvatosan kezdtem csókolgatni nyakát, arcát, majd végül összekapcsoltam ajkainkat. 

Egész testemen átjárt a melegség a csókjait érezve..


THE END.!!

"Ismerkedés.~"[B.A.P, Himchan]

Következő emberkénk. :DD
Mint mindig a fiú van vastaggal írva.! :D
Ez tényleg saját ötlet. Sehonnan nem szedtük..~ Végül is.. van fantáziánk :OXDDD

Véleményeket.!:)



Cím: "Ismerkedés.~"
Terjedelem:  1604 szó.~
Figyelmeztetés: -
Tartalom: Egy lány úgy dönt keres magának végre barátot, hiszen eddig még nem volt neki.~ 



Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyenre szánom magam, de felmentem egy weboldalra ismerkedni...Már lassan 19 vagyok, de még egy pasim sem volt. Akárkit megkérdeztem ez szerintük nem ciki meg nincs vele semmi baj, de engem mégis csak zavar. Ahogy feltöltöttem pár képet rám is írt egy srác.

Már nem tudtam mit kezdeni magammal otthon, nem volt még úgy igazán komoly kapcsolatom, így úgy döntöttem, hogy keresek egy ilyen "társkereső oldalt", ahová beregisztrálok. 
Ahogy görgettem lefelé a kezdőlapon szemet szúrt egy igen gyönyörű lány, így egyből ráklikkeztem, majd megnéztem az adatlapját. Tetszett amit láttam, így vettem a bátorságot, s írtam neki egy üzenetet.

Ahogy rám írt valaki rögtön rámentem az adatlapjára. Rohadt helyes volt nem is értettem miért írt rám. Tuti csak valami tévedés lehet a dologban na de nem baj, ha már egyszer így hozta a szerencsém , ám legyen. 
~ Szia.:) ~ írtam neki vissza azonnal.

 ~ Nagyon gyönyörű vagy! ~ írtam neki, amit gondoltam. Egyszerűen még soha nem láttam ilyen lányt. Reménykedtem, hogy nem valami kamu, és tényleg így néz ki. Eddig irtóra bejövős a kis csajszi.

~Omo._. Köszönöm!~ teljesen zavarba jöttem már ettől a pár szótól is pedig életemben most beszélek vele először. Na jó meg persze közrejátszott hogy túl jó a fantáziám és elképzeltem milyen lenne, ha egy ilyen jó pasi itt lenne most a szobámban..

~Nagyon szép neved van, Park HeeShen... szólíthatlak Shenii-nek?~ tényleg gyönyörű neve volt.

~Persze! Nekem is nagyon tetszik a te neved...~ Himchan..Még soha nem hallottam ilyen névről. Tetszett, hogy ilyen közvetlen volt.

~ Köszönöm ~ elmosolyodtam.

Még órákon keresztül beszélgettünk aztán mikor az órára néztem már hajnali 2volt. ~Figyelj nekem most mennem kell, de megadom a számomat , ha...Gondolod~

 Eléggé elhúzódott a kis beszélgetésünk, s mikor megláttam, hogy mit írt teljesen megörültem a fejemnek 
~ rendben, én is megadom. Persze... csak.. ha szeretnéd.!~

~mindenképp!~ végül is számot cseréltünk aztán kikapcsoltam a gépet és le is feküdtem aludni. Reméltem, hogy lesz is ebből valami és nem csak hülyít..


** 1 évvel később ** 

Soha nem hittem volna, hogy egyszer ezt mondom, de örülök, hogy egy évvel ezelőtt felmentem arra az oldalra. Azóta Shenii-vel nagyon sokat beszélgettem. Nem mertem az első pár hónapban felhívni, így mindig csak chat-en beszéltünk…, majd pár hónapja rátértünk az SMS-ezésre. Eddig még csak egyszer telefonáltam vele. Hangja olyan kis vékony volt, hogy egyszerűen nem lehetett nem imádni. Azóta mindig mikor ír valamit, a kis hangja csilingel fülembe, mintha beszélne. 
Eddig még nem tudtunk találkozni, ami miatt nagyon szomorú vagyok. Azt hiszem belé szerettem.!

Vicces, hogy pont Én szerettem valakibe úgy bele, hogy mindig is úgy voltam vele 'interneten keresztül úgysem tudsz szerelmes lenni.' Na hát mégis. ~Holnap nem leszek gépnél szóval vagy sms vagy telefon...~ írtam neki egy sms-t mivel másnap egész nap Jeju szigetén leszek mert megyek fotózásra és én vagyok a sminkes.

~ Holnap én sem leszek... úgyhogy, majd SMS. vagy hívlak. Még nem tudom.(: ~ nem szerettem a hírnevemmel felvágni, így inkább nem mondtam meg neki, hogy mért. Legyen ennyi elég, majd... elmondom neki, ha találkozunk. 

-Jó napot.-hajoltam meg a többi munkatársam előtt majd kipakoltam egy asztalra a sminkcuccokat. Kíváncsi voltam már hogy kit fogok sminkelni.

- Na, akkor emberek. Munkára! - csapta össze két kezét a fotós -először is... - AeSook - intett egy csajnak - hozd a kollekciókat - a lány csak bólintott, majd el is ment- HeeShen - ekkor lesokkoltam. Ugye nem az én HeeShen-em?! Elővettem mobilom, majd írtam neki egy SMS-t ~ Hol vagy? ~ most betojtam kissé.


-Egy perc!.-kiáltottam majd a kezembe vettem a mobilomat és pötyögni kezdtem rajta.~Épp dolgozom :). Miért ~ gyorsan rányomtam az elküld gombra majd elindultam a fotóshoz aki az előbb szólt.

~ Asszem.... találkozunk ~ amint elküldtem, már ott állt velünk szembe, én pedig , ahogy csak tudtam takartam az arcom.
- Himchan, mi a bajod? - szólított meg YongGuk.
- S..Semmi - nyöszörögtem mögüle.

Elolvastam az sms-t mire csak egy kérdő pillantást vetettem a telefonomnak.-Itt vagyok!-mosolyogva álltam meg a fiatal fiúk előtt majd meg is hajoltam.


- Üdv HeeShen - mosolygott a fotós - őket kéne ma sminkeld. Kissé sokan vannak, de ne foglalkozz vele. Tudom, hogy jól végzed a dolgod, és gyorsan - mosolygott - fiúk -szólított meg minket - köszönjetek már - ekkor mindenki meghajolt, így én is látható voltam, mivel YongGuk elég mélyen hajolt meg. 
- Kösz.. - ezzel hátat fordítottam a csapatnak - szia - hajoltam meg én is, csak a másik irányba.
- Himchan, HeeShen itt van - kuncogva mutatott a hátam mögötti oldalra Zelo. 
- Maradj már csendben - szűrtem a fogaim között úgy,hogy csak ő hallja. Nem így szeretnék vele először találkozni, de ezek szerint még is...


-Köszönöm szépen!-kissé el is vörösödtem a sok dicsérő szóra majd mikor meghallottam , hogy 'Himchan...' Na az volt a vég. Nyeltem egy nagyot majd kissé eltátott ajkakkal néztem a fiúra várva hogy végre megforduljon, hogy tényleg Ő van-e itt...?! 

- Jó lenne, ha megfordulnál.. pajtás - csapott a hátamra Daehyun. Nagy levegőt vettem, majd lassan megfordultam. ÉS TÉNYLEG Ő AZ.! Kissé elmosolyodtam, majd intettem neki - s..szia - mondtam zavartan.

-Szia.-mosolyodtam el. Próbáltam higgadt maradni hisz gondolom a többiek mit sem tudtak az egész társkeresős dologról így nem akartam mutatni mennyire izgatott vagyok. Ha nem lettek volna itt azonnal a nyakába ugrottam volna...

 - Öm.. egy pillanat és jövünk - ezzel megragadtam csuklóját,s félre húztam. Egy olyan helyre, ahol senki nem látott minket. Elmondani nem tudom, hogy milyen boldog voltam - Élőben még gyönyörűbb vagy - suttogtam.

-Köszönöm...néztem fel rá nagy szemekkel. Még mindig hihetetlen volt hogy egy év után végre itt áll előttem teljes életnagyságban. -Annyira jó téged látni!-nem foglalkozva semmivel átkaroltam nyakát és magamhoz öleltem szorosan.

- Téged is - öleltem át szorosan derekát - asszem elég régóta várunk erre - kuncogva simogattam hátát.

-Igen de nem hittem volna hogy majd pont itt találkozunk először...-nevettem el magam.

- Hát, ami azt illeti, sokkal romantikusabban képzeltem el az első találkozásunkat - húztam el a számat.

-Én is...De ..Örülök hogy itt vagy.-sóhajtottam egyet édes fülébe majd kezeimet mellkasára vezettem.

- Tudod.... elterveztem már a találkozásunkat, de... ajj, mért itt?! Én sokkal cukibbat szerettem volna - fogtam meg mellkasomon pihenő kezeit.

-Attól még találkozhatunk máshol is te...-nevetve néztem fel rá.-Akkor vegyük úgy hogy ez meg sem történt. Mit szólsz hozzá?

 Nem vagyok benne. Inkább fotózás után várj meg - kacsintottam, majd elmentem. 
- Na, minek vitted el a kis csajt? - lepődött meg Youngjae.
- Mert ismerem - vontam vállat - tudjátok, az internetes... - forgattam meg szemeim, mire mindenki egy "aaa"-t nyöszörgött ki, felismerés képpen .

Utána néztem egy sóhaj kíséretében majd visszamentem és nekiálltam a munkának. Rohadt jó képek születtek és mindegyiken magasan Ő nézett ki a legjobban.

- Ennyi lenne.! - jelentette ki a fotós - köszönöm, holnap küldöm a céghez a képeket. Sziasztok - ezzel mi is meghajoltunk, majd miután átöltöztünk, majd lemostuk magunkról a sminket. Megvártam míg Shenii összepakol. 
- Mehetünk?

-Persze!-mosolyogva vettem kezembe a táskámat majd belekaroltam.-Hová megyünk?-néztem fel rá. Annyira zavarban voltam a közelében de jó volt már végre. Nem is tudom miért nem találkoztunk hamarabb.

- Ezt add ide - vettem el kezéből a táskát - és... hozzám.. ha nem baj - mosolyogtam. Már mindent elterveztem. Mondjuk, most nem lesz annyira romantikus, de azért még is valamivel jobb lesz... nálam.


-Nem baaj.-dadogva néztem még egy darabig az arcát aztán csak az útra koncentráltam. Annyira izgultam. Inkább meg sem szólaltam mert féltem , hogy majd valami hülyeséget mondok..

Ahogy hazaértünk hálát adtam az égnek, hogy tegnap kitakarítottam. Nem szerettem volna, ha rendetlenségbe hoztam volna haza. 
- Valamit inni esetleg enni? - szóltam ki a konyhából.


-Hmm...Egy kis tea most jól esne.-mosolyogva válaszoltam majd elkezdtem nézelődni a nappaliban. Mindenütt közös képek a fiúkkal meg rengeteg családi fotó.-Igazán édes kisfiú voltál.-mosolyogva simítottam végig az egyik fényképen.

Bólintottam, majd felraktam vizet forrni. 

- Oh, igazán? - kuncogtam - köszönöm. 

Ez a lány. Tényleg teljesen elvarázsol. Nem csak interneten keresztül, hanem így is. Nem tudom elmondani, hogy mennyire örülök Neki. 

Miután felforrt a víz beletettem a teafiltert. 

- Milyen ízesítéssel szereted? - na ezt értelmesen tetted fel Kim Himchan. Gratulálok ... szidtam magamat.

-Uhm...Epres van?-mosolyogva mentem be utána a konyhába majd átöleltem hátulról a derekát. Ilyenkor utálom magam hogy ennyire bújós vagyok. Most tuti hogy nyomulósnak néz. Erre a gondolatomra azonnal elengedtem őt és hátraléptem egyet.

- Csak az van - kuncogtam. Meglepett, hogy megölelt, de nagyon jól esett - most mért húzódtál el? - biggyesztettem le ajkaim - erre vártam már egy éve. Gyere vissza - ütögettem meg magam mellett a pultot.

-Mert azt hittem hogy majd zavar...-piros arccal totyogtam oda mellé majd felpattantam a pultra és csak elmosolyodtam.-És a többiek? Nem velük élsz?

 - Akkor szóltam volna - húztam ki magam büszkén -, de igen. Viszont van külön lakásom is, és mostanában nem velük vagyok. Inkább egyedül vagyok esténként. Jobban érzem itt magam - töltöttem egy kis csészébe neki a forró italból - tessék. Vigyázz meleg.!

-Köszönöm.-vettem el tőle majd beleszagoltam és lassan belekortyoltam. Persze nem használt az hogy előtte megfújtam azonnal leégette a nyelvemet.-Auuuuh...-nyavajogva kezdtem nyelvemet legyezgetni.

- Mondtam, hogy vigyázz - csóváltam a fejem - nyújtsd ki - utasítottam.

Lassan kinyújtottam a nyelvemet mire ajkaimra hajolt és lassan végignyalt azokon mire nekem azonnal liftezni kezdett a gyomrom. 

- Jobb? - mosolyogva húzódtam el tőle.-Nem...-mondtam durcásan majd huncutul elmosolyodtam.

-Nem...-mondtam durcásan majd huncutul elmosolyodtam.

- Oh, hát, akkor várj - somolyogva hajoltam vissza ajkaira, most nem húzódtam el, hanem behatoltam szájába, s táncba hívtam nyelvét.

Egész testem felforrósodott és hogy még jobban mélyítsem a csókot lábaimat körbekulcsoltam derekán és közelebb vontam egész testét.

 Na, jobb? - suttogtam ajkaira.

Uhum...-bólintottam egyet majd mosolyra húztam a számat és ujjaim tincsei közé szaladtak.

 Istenem... de régóta vágytam erre.! - simogattam arcát. Nem tudom elmondani, hogy mennyire boldog voltam.


-Én is...-sóhajtva nyomtam egy puszit szájára. Kissé féltem a kapcsolattól hisz Ő híres volt és rengeteg rajongója volt. 

- Ugye tudod, hogy mostantól a barátnőm vagy? - kuncogtam. 

-Igen de ehhez mit fognak szólni a rajongóid?...-suttogta kezdtem az egyik tincsével játszani.

 - Ha szeretnek elfogadják -vontam vállat.


-Biztos?-fogtam édes arcát két kezem közé.

Csak aprót bólintottam, majd lehunytam pilláim - most már biztos vagyok az érzéseimben........ Szeretlek! - suttogtam.

Erre nagyra nyíltak szemeim majd szélesen elmosolyodtam.-Én is szeretlek.-súgtam fülébe majd szorosan magamhoz öleltem.

Beszívtam illatát. Még soha nem voltam ilyen boldog mint most.! 

THE END.!!

One Shot.~~~[B.A.P, Zelo]

Következő emberkénk. :DD 
Mint mindig a fiú van vastaggal írva.! :D ÉLETEM/ÉLETÜNK LEGHOSSZABB FANFICTION-JA, ÚGYHOGY EHHEZ HOSSZÚ VÉLEMÉNYEKET KÉRÜNK.!!!!!!!!!!! ;3
Hát, kissé megalkotott minket az új MV... :S:D Nem tudom, hogy jó irányba-e, de... :// Aigoo :S

Aki még nem látta volna az MV-T:((( :

Véleményeket.!:)



Cím: One Shot.~~~
Terjedelem:  2703 szó.~
Figyelmeztetés: +18, Szereplők halála.~ Aki szereti Zelo-t, azt tanácsolom saját felelősséggel olvassa el, mert az írok (azaz mi) is könnyeztünk, sírtunk,  mikor írtuk.!!
Tartalom: Az MV-ből sok részt tartalmaz, csak máshogy fogalmazva.~ Plusz egy barátnő is van, akit Zelo imád, s az életét is odaadná érte.!

Épp a barátaimmal mentem nyaralni a tengerpartra. Már nagyon vártam ezt az utat. Mikor végre odaértünk kipakoltunk a szobáinkba majd hajókázni indultunk.-Oppaaa...-ugrottam fel Zelo hátára.

- Mondjad? - fordultam hátra, majd átöleltem derekát. Már épp csókot adtam volna neki, mikor JongUp megveregette a hátamat, majd egy köhögés szerű valamit kreált.

-Naaaa...-néztem szúrósan Jongupra. Csak meg akartam végre csókolni Zelot , de persze neki megint ott kellett lennie. Egész úton a kocsiba nem is tudtam Zeloval beszélgetni mert folyton basztatta őt Jongup meg YoungGuk...

Láttam EunAe-n, hogy nem tetszett neki, így gyorsan odahajoltam hozzá, s senkivel nem foglalkozva végre megcsókoltam.

-Végre már...-morogva hajtottam le a fejemet ahogy elváltak ajkaink egymástól.

- Na, nyugi. Ne hisztizz - öleltem magamhoz, majd hátát kezdtem el simogatni.

-Nem hisztizek. A pasim vagy és már kora reggel óta együtt vagyunk, de még csak a kezedet sem tudtam megfogni...-motyogva toltam el magamtól.-Jongup drága meg bekaphatja...

- Ezt neki mondd - pusziltam meg feje búbját.

-Mondanám én neki de csak kinevetne mondván, hogy 'egy ilyen apróság mit akar tőle'...-fogtam meg szerelmem kezét.

- Akkor ne foglalkozz vele. Az én apróságom vagy, senki másé - szorítottam meg kezét.

-De nem is vagyok kicsit...Te nőttél túl nagyra Oppa...-nevetve néztem fel rá.

- Ne is mondd. Utálom magam ez miatt - fintorogtam.

-Én szeretlek... Ezzel együtt.-mosolyogva csipkedtem meg oldalát.

- Ya, ezt ne - nevetve húzódtam arrébb.

-Most el mész? Itt hagysz?-néztem fel rá 'sírós' tekintettel.

- Hogy mennék el,mikor kezünk össze van kulcsolva? - nevettem fel.

-Hát úgy hogy elengeded mondjuk?-néztem fel rá kissé értetlenül majd elnevettem én is magam.

- Dehogy engedem el.!!

-Még szerencséd hogy ezt mondtad...-nevetve néztem rá majd felszálltunk az egyik hajóra. Persze Jongup azonnal átkarolta a vállát és elrángatta őt mellőlem mire teljesen kiakadtam és kiabálni kezdtem. -El akarod rontani az egész nyaralásomat? Azt hittem legalább most vele lehetek ha már máskor nem...-kapálóztam kezeimmel is.

- JongUp, hagyj már.! - morogtam - had legyek EunAe-el - húzódtam ki karjai közül, majd visszafutottam szerelmemhez.

-Mindegy nem érdekes...-morogva feszengtem karjai között. Utálom mikor egy ember csak magára figyel így elrontja az én napomat is...

- Ne idegeskedj ... kérlek - öleltem meg szorosan, majd leültünk az egyik kabinba. Legalább itt ketten lehetünk. Magunkra zártam az ajtót, majd leültem mellé az ágyra.

Fogtam magam és rámásztam. Nem érdekelt most már semmi. Ledöntöttem őt az ágyra és szenvedélyesen megcsókoltam. Ez hiányzott már egész nap...

- Nagyon szeretlek - szívtam be alsó ajkát. Imádtam mikor ilyen kis vad volt, viszont még nem volt itt Annak az ideje, és ezt ő is tudta.

-Én is szeretlek...-haraptam be alsó ajkát és kezdtem azt tépni. Ajj istenem. Tudom hogy nincs itt az ideje de akkor is...Annyira vonzó.

- Csak vigyázz, tudom, hogy a vértől beindulsz - nevettem fel. Szerettem, mikor vámpíros dolgokkal viccelődtem vele. Néha tényleg úgy viselkedett, mint azok a vérszívók.~

-Ne haragudj...-sóhajtottam egyet ajkai közé majd csak szorosan magamhoz öleltem. Nem is tudom mit tennék ha ő nem lenne velem...

- Dehogy haragszom - öleltem meg szorosan. Ő az életem, bármit megtennék érte, csak hogy boldog legyen.!

-Szeretlek...-súgtam halkan fülébe majd mire visszamentünk a többiekhez már be is sötétedett.

- Mi lesz az esti program? - csaptam össze tenyerem, ahogy leértünk a hajóról. Hirtelen valaki megfogta vállam. Hátra kaptam fejem, s egy "valamit-mondanom-kell" tekintetű YongGuk-al találtam szembe magam. 
- Mindjárt jövök - adtam puszit barátnőm arcára, majd félre mentem a vezetővel. 
- Mi a baj? - ijedtem meg.

Sóhajtva néztem után , de nem lehetett egy rossz szavam se hisz egész délután csak kettesben voltunk és félre tette miattam a barátait. Elmosolyodtam majd úgy sétáltam tovább.-EunAet minél előbb el kellene vinned innen a közelből.-mondtam komoly hangon.
-El ? hova? És egyáltalán miért?-nézett rá Zelo nagy szemekkel.-Azt nem mondhatom el csak kérlek hallgass ránk..-sóhajtva tette YongGuk Zelo vállára a kezét. Én csak messziről néztem őket. Hát elég komolynak tűnt a beszélgetés..

- Ezt nem hiszem el.. -túrtam dühösen hajamba. Féltettem őt, így hát szomorkásan visszaballagtam hozzá, majd átöleltem. Úgy tettem , mintha semmi nem történt volna.

- Na mi van Oppa? Csak nem baj van? Olyan komolynak tűntetek. Soha nem szoktatok ilyenek lenni...-sóhajtva fogtam meg kezeit amik hasamon pihentek.

- Nincs semmi - nyeltem nagyot. Tudtam, hogy régen nem kellett volna azokkal az undorító patkányokkal haverkodni. Tuti, hogy ők keresnek minket. Nehezemre esett visszanyelni feltörni készülő könnyeimet, hiszen még is csak életem értelméről beszélek. Ahogy kicsi mancsai hozzáértek kezemhez. Megborzongtam. Úgy éreztem, hogy meg kell tegyük. Lehet ez lesz az utolsó közös esténk.!

-De baj van Oppa én érzem...-nyeltem én is egy nagyot. Eléggé megrémülten hisz még sosem láttam ilyennek. Az előtt mindig vidám volt és mindent fél vállról vett, de most hirtelen komoly és határozott volt.

- Nincs semmi baj, majd a szállodában megbeszéljük, rendben? - néztem szemeibe, de nem bírtam sokáig, mert tudtam, hogy szemei elvarázsolnak és mindent elmondok neki. Azt pedig nem itt szeretném.~

-Jó de akkor menjünk...Tudni akarom mi van!-fogtam meg kezét és gyors léptekkel indultam meg a szálloda felé őt magam után rángatva. ~Csak mondd istenem hogy nincs semmi baja~siránkoztam magamban.

A srácok is sietősebben jöttek utánunk, szerintem értették, hogy mi a helyzet. 
Mikor felértünk az emeletünkre szinte kirángatott a liftből, majd be az ajtón. Intettem a srácoknak, akik csak egy szomorú pillantást küldtek felém.

-Na mesélj mi van!-egy kis mosollyal arcomon ültem le a kanapéra vele szembe hisz biztatni akartam. 

- A...az a helyzet, hooogy... lehet többet nem látjuk egymást - nyökögtem ki.

Erre azonnal lehervadt a mosoly az arcomról majd pár másodperc után elnevettem magam.-Ilyennel ne is viccelj Oppa!- boxoltam vállába egyet.

- Nem viccelek, szerelmem.! - folyt le egy könnycsepp arcomon - tudod, meséltem a régi 'barátainkról' - ekkor csak bólintott - keresnek minket. Kérlek, amint tudsz menj el, és ne is fordulj vissza. Az én kedvemért. Az lenne a legnagyobb fájdalom számomra, ha bajod esne.! - szorongattam kezét.

Erre eltátottam a számat majd ahogy végigfolyt az az egy kis könnycsepp az arcán összeszorult a torkom és nem bírtam tovább elsírtam magam.-Nem nem nem!-kiabálva álltam fel és néztem rá. -Nem foglak soha elhagyni! Semmi áron, Nem érdekel az sem ha bajom esik.-mutogattam össze vissza hogy még meggyőzőbb legyen a monológom.

- Ha itt maradsz, azzal nekem ártasz! Engem igen is érdekel, ha bajod esik. Nem tudod , hogy mekkora fájdalom lenne. Még annál is jobban fájna, mikor egy golyó fúródik testembe.!! - üvöltöttem sírva. Tudom, fiú vagyok, de elég érzékeny, és ha barátnőmről van szó. MINDENT.!

-Ne sírj már Oppa...-néztem fel rá. Hangom teljesen elcsuklott. Torkom úgy fájt hogy már beszélni is alig volt erőm. Olyan szörnyű volt sírni látni szegénykémet hisz tudom hogy milyen érzékeny tud lenni.-Szeretlek!-olyan szorosan öleltem át mint még soha szerintem.

- Én is, nagyon - fúrtam fejemet vállába - kérlek..tedd meg értem.! - szipogtam. Nem tudod, hogy mekkora fájdalom lenne úgy meghalni, hogy te is ott voltál, és láttad.... - haraptam be alsó ajkam - kérlek.. -suttogtam.

-De nem tehetek ilyet értsd meg az én érzéseimet is!-szóltam rá kissé dühösen. -Te vagy a mindenem. Mindegy hogy hogy halsz meg én utánad megyek ..-szorítottam meg erősen pólóját és dörgöltem arcomat pólójába.

Erre már nem tudtam mit mondani. Megértem őt is, de... akkor is. Néha olyan akaratos - inkább aludjunk - szipogtam. Az utolsó estémet vele szeretném tölteni. 
Tudom, hogy azok a barmok nem hagynak minket élve. Ismerem őket.!

-Ne aludjunk...Beszélgetni akarok veled!-mondtam határozottan majd mikor befeküdtünk az ágyba kezeit megfogtam és mellkasomhoz szorítottam. Akár az egész életemet is képes lettem volna vele tölteni,De amiket meséltek azokról az alakokról. Biztos voltam hogy ez már nem történhet meg mire megint csak könnyek gyűltek a szemembe.

- Rendben... beszélgessünk - markolgattam pólóját. Nem hiszem el, hogy... így lesz vége mindennek. Már csak a csoda segíthet rajtunk.

-Nem lesz soha más az életembe aki felérne veled...Mindennél jobban szeretlek! -néztem fel rá.-Oppa de hisz én csak neked tartogattam magam...-sóhajtottam fájdalmasan.

- Nagyon, nagyon, nagyon imádlak - csókoltam meg - t..tegyük meg? - tettem fel félve a kérdést. Én is vele szerettem volna először. .

Nem tudtam hogy belemenjek-e...Ez így túl hamar jött. Nem ilyen körülmények között akartam..De..-Miért is ne?-mosolyodtam el halványan.

Nem tudtam, hogy most hogy is állhatnánk neki.Ezért kezem, ami eddig pólóját markolgatta elkezdte simogatni melleit.

Minden egyes másodpercet ki akartam vele élvezni. Halkan felsóhajtottam majd fejemet vállgödrébe temettem és oldalán végigsimítottam majd fenekébe markoltam.

Nem mertem megmukkanni sem, így inkább csak másik kezemet is rávezettem melleire, hogy még jobban kényeztetni tudjam.

Elkezdtem lenge fehér ingét kigombolni majd mellkasát kezdtem csókolgatni és simogatni.

Erre az időre kizárom a külvilágot, a CSAK RÁ összpontosítok.! Nem foglalkozom a jövővel, se múlttal, csak a jelennel. 
Egy érzékeny pontomat talált meg apró, puha szájával, mire felsóhajtottam.

A halk kis sóhajra elmosolyodtam majd míg ajkaimmal tovább kényeztettem mellkasát hasát kezdtem cirógatni. Egyik kezemmel pedig próbáltam szétgombolni nadrágját.

- Ez neked nem fog menni - kuncogva gomboltam ki nadrágom. Óvatosan lehúztam róla a felsőt, majd melltartón keresztül kezdtem el kényeztetni.

Kibújtatott a felsőmből majd én is lerángattam róla a nadrágot és lábamat lábai közé fészkelve térdemmel kezdtem őt izgatni.

Szemeimet kissé összeszorítottam, nem hagytam, hogy sokáig térde lábaim között legyen,mivel megszerettem volna szabadítani nadrágjától, amit még közösen vásároltunk. Előző héten.~

Nagy nehezen de vettem a célzást így elfeküdtem az ágyon majd szétszedtem az övemet és hagytam hogy lehúzza a nadrágot rólam ami követte a többi ruhadarabot.

Már csak fehérnemű volt rajtunk. Gyorsan kikapcsoltam elől csatolható melltartóját, majd azt is eldobtam valahová a szobában. Félve markoltam melleire, majd kezdtem el gyengéden masszírozni őket.

Fejemet kissé hátrafeszítettem majd halkan sóhajtozni kezdtem. Kissé bátortalan volt de annál jobban csinálta...Lábfejemmel közben elkezdtem fenekét simogatni.

Hirtelen pici, vékony ujjakat éreztem meg boxerem korcánál. Elmosolyodtam. Imádtam apró kezeit, olyan kis aranyosak voltak, s ekkor belegondoltam, hogy mi lesz, ha többet nem foghatom meg, nem puszilhatom, nem simogathatom, és ő sem simogathatja kezemet, az ő kis mancsaival.

Ahogy kissé kiült a bánat arcára könnyek gyűltek a szemembe , de gyorsan vissza is nyeltem azokat majd lassan elkezdtem róla lehúzni az utolsó felesleges ruhadarabot is.

Egyszerűen nem voltam képes már többre. Nem ment. Szerettem, s így könnyeimmel küszködve elég nehéz volt.
- Ha bármi bajom is történne, kérlek.... valamikor azért gondolj majd rám.! - suttogtam halkan.
Ezt muszáj volt elmondjam neki.

-Mindig rád fogok gondolni...-gyűltek könnyek ismét a szemembe majd lehunytam pilláimat és a forró sós cseppek végigszaladtak arcomon majd mit sem törődve a dologgal lentebb vezettem kezeimet és marokra fogva férfiasságát elkezdtem őt izgatni. Ha ez az utolsó esténk együtt akkor mindent meg akarok neki adni amit eddig nem sikerült.

Óvatosan lehúztam róla a bugyit, majd míg ő engem izgatott én hasát simogattam.

Amikor hasamat kezdte cirógatni hosszú vékony ujjaival a pillangók kezdtek repdesni odabent. Ezt már nagyon régóta akarjuk mind a ketten kár lenne tagadni is.

Óvatosan csúsztattam be egyik ujjamat hüvelyébe, majd mozgatni kezdtem benne.

Halkan felnyögtem majd nem tehettem róla de nem bírtam tovább ott tartani a kezem. Belemarkoltam a lepedőbe és úgy feszült be az egész hátam.

- S..Szólj, ha fáj.!

-Jó...-sóhajtva néztem rá de ha akarta volna se fájt volna szerintem.-Gyorsíts oppa!-mondtam hangosan ahogy az orgazmus első hulláma elért.

Úgy tettem ahogy kért, de azt már két ujjal csináltam, majd ollóztam is benne párat.~

Tarkójánál fogva közel húztam magamhoz és hosszan megcsókoltam.-Érezni akarlak ...-morogtam ajkai közé.

Csak bólintottam, majd kihúztam belőle ujjaim, nagyobb terpeszbe tettem lábait, majd elhelyezkedtem bejáratánál. Végig húztam tagomat nőiességén, majd óvatosan próbáltam belé hatolni.

Hangosan felnyögtem és hajába túrva tincseit kezdtem először csak gyengéden majd egyre erősebben húzni ahogy egyre gyorsabban mozgott bennem.

******
Fél órával később mind a ketten lihegtünk, de most húztam bele a legjobban, érzetem, hogy mindjárt vége.

Ahogy már az utolsó párat lökte a könnyek kezdtek folyni arcomon és halkan kezdtem sírni. Nem bírtam már ezt visszatartani. Szörnyen jó volt vele és épp ez volt a baj...Hogy ilyen lehet többé nem lesz. Már csak abban reménykedem, hogy valami csoda folytán minden megváltozik egyről a kettőre. Ezért bármit megtennék...

- Mi a baj?! - ijedtem meg. Le akartam lassulni, de nem engedte, mivel ebben a pillanatban élvezett el, én pedig követtem.

-Csak ezt akarom csinálni minden éjjel! -rántottam szorosan magamhoz.-Mindig...Örökre. Nem foglak elengedni! Most az egyszer nem érdekel mit akarsz. Mindig rád hallgattam, de ez most nagyon más helyzet. Ilyen pillanatokban nem hagyhatlak magadra...-temettem arcomat vállához.

- EunAe.! - szorongattam - én holnap..... meghalok.... -suttogtam.

-Veled megyek még oda is.-mondtam rekedt hangon. Még pár percig ott öleltük egymást aztán felöltöztünk és egymást ölelve mind a ketten elaludtunk. Mind a kettőnknek sok volt ez a mai nap..

Reggel álmosan keltem fel, de muszáj volt. Menni kellett, a találka helyen már ott voltak azok a patkányos. EunAe kezeit szorosan fogtam, majd mikor a helyszínre értünk magam mögé löktem.
- Még is eljöttetek - törölte meg a száját a vezetőjük.
- Muszáj volt... - fintorogtam.

Álmosan kóvályogtunk mind a ketten a mólóig ahová megbeszéltél a találkozót. Zelo mögött húztam meg magamat majd erősen belemarkoltam fekete pólójába és mit sem törődve azzal mit reagál mellé léptem. Nem fogok a mögött elbújni aki miatt ide eljöttem!

- Oh, ki ez a kis tündér-bogár? - kérdezték egyszerre. 

- EunAe! - morrantam fel, majd magam mögé akartam tolni, de nem engedte - kérlek, szerelmem..! - suttogtam.

-Nem!-mondtam határozottan majd összekulcsoltam ujjainkat.-Nem fogok mögötted elbújni mikor miattad jöttem ide...-néztem fel rá. Ha a szememmel ölni tudtam volna úristen... Olyan dühös voltam azokra a rohadékokra. Nem fogom senkinek megengedni, hogy elvegye tőlem a mindenem.

- Oh, szóval te szeretnéd megmenteni ... ezeket? - nézett végig rajtunk, majd barátnőmön akadt meg szeme, mire ő csak bólintott - azzal elkéstél kicsike - ezzel felém tartották a pisztolyt.
- Mondtam, hogy ne hozd magaddal! - szólt rám YongGuk - most végig nézi majd, ahogy agyon lövik a szerelmét, és a haverjait.! - folytatta tovább.

- Fejezd be! - folytak könnyek az arcomon.

Ahogy megláttam sírni nekem is ahhoz lett volna kedvem, de nem tehettem ezt. Erősnek kellett maradnom. Szembe álltam vele megragadtam tarkóját és vállamhoz nyomtam fejét. Olyan erősen szorítottam ahogy csak tudtam. Nem akartam hogy szabaduljon kezeim szorítása közül. -Ha ő akkor én is!-kiabáltam el magam.

- Fejezd be.!! - suttogtam vállára. Nem bírtam volna elviselni, hogy ő is.

-Maradj csendben kérlek! Csak bízz bennem..-suttogtam én is fülébe majd kissé elhúztam dzsekim alját. A nadrágomba volt a pisztolyom. Igen Én már tudtam erről az egészről. Tudtam, hogy ez lesz mert ezek a rohadékok engem már hamarabb is megtaláltak és megfenyegettek, hogyha elmondom bárkinek is, hogy beszéltem velük megölnek így nem is mutattam semmi jelét a félelmemnek.

- Még is mit művelsz?! - ijedtem meg. Tudtam, hogy van nála pisztoly. Mindig van nála - tedd vissza EunAe.! Semmi esélyed ellenük. Inkább menj hátrébb - ezzel elengedtem, majd feléjük fordultam. Vették a lapot, majd az egész bandára egy-egy ember pisztolyt szegezett, kivéve szerelmemre.

 -Nem! Megmondtam, hogy nem engedem, hogy meghalj!-rántottam elő a pisztolyt majd az egyikre szegezve azt elindultam felé. Gondolom azt hitték, hogy majd nem merek lőni, de ha olyanról/olyanokról van szó akiket szeretek bármire képes vagyok.

- EUNAE!!!!!! - kiáltottam torkom szakadtából. Ekkor nem foglalkoztak barátnőmmel, hanem YongGuk-ra és Youngjae-ra fogták a pisztolyt, majd elsütötték azt - azonnal fejezd be amit csinálsz, és gyere vissza... Hallod!? - kiáltottam fájdalmasan - egy búcsú csókra... - suttogtam.

Hangosan és hevesen kezdtem a levegőt kapkodni majd elsütöttem a pisztolyt. Ahogy egy nagyon dördült azonnal elkezdtem visszafelé szaladni Zelohoz mert a többi hülye meg a 'főnökére' figyelt akit sikeresen el is találtam.

- Elment az eszed?! - ijedten néztem rá, majd szorosan karjaimba zártam - mondtam, hogy ne csináld.!!! - tudtam, hogy most mi fog jönni.

-Szeretlek nagyon!-markoltam pólójába és rántottam magamhoz majd hevesen csókolni kezdtem.

- Jól van már, elég volt.! - kiáltották felénk azok a majmok, ezzel felénk tartották a fegyvert - kérlek... ha túléled.. keress magad mellé egy olyan fiút, aki szeret, és soha nem volt ilyen helyzetben, mint mi... - csókoltam meg utoljára, majd hallottam, hogy meghúzták a ravaszt.

~Nem ez ugye csak egy rossz álom?~futott át az agyamon ahogy meghallottam a pisztolyt és láttam ahogy Zelo a földön landol. -Nem nem Oppa.-térdeltem le mellé-Kérlek csak egy kicsit bírd ki egy nagyon kicsit!-sírva és remegő kezekkel simogattam sápadt arcát.

- Szeretlek szerelmem... örökké.! - éreztem, hogy szemeim kezdenek elnehezedni, majd még egy ravasz kattanást, hirtelen csuklott össze mellettem EunAe, majd szorosan hozzám bújt, s egy utolsó csókot lehelt ajkaimra.

THE END.!!