Következő emberkénk. :DD
Mint mindig a fiú van vastaggal írva.! :D ÉLETEM/ÉLETÜNK LEGHOSSZABB FANFICTION-JA, ÚGYHOGY EHHEZ HOSSZÚ VÉLEMÉNYEKET KÉRÜNK.!!!!!!!!!!! ;3
Hát, kissé megalkotott minket az új MV... :S:D Nem tudom, hogy jó irányba-e, de... :// Aigoo :S
Aki még nem látta volna az MV-T:((( :
Véleményeket.!:)
Cím: One Shot.~~~
Terjedelem: 2703 szó.~
Figyelmeztetés: +18, Szereplők halála.~ Aki szereti Zelo-t, azt tanácsolom saját felelősséggel olvassa el, mert az írok (azaz mi) is könnyeztünk, sírtunk, mikor írtuk.!!
Tartalom: Az MV-ből sok részt tartalmaz, csak máshogy fogalmazva.~ Plusz egy barátnő is van, akit Zelo imád, s az életét is odaadná érte.!
Épp a barátaimmal mentem nyaralni a tengerpartra. Már nagyon vártam ezt az utat. Mikor végre odaértünk kipakoltunk a szobáinkba majd hajókázni indultunk.-Oppaaa...-ugrottam fel Zelo hátára.
- Mondjad? - fordultam hátra, majd átöleltem derekát. Már épp csókot adtam volna neki, mikor JongUp megveregette a hátamat, majd egy köhögés szerű valamit kreált.
-Naaaa...-néztem szúrósan Jongupra. Csak meg akartam végre csókolni Zelot , de persze neki megint ott kellett lennie. Egész úton a kocsiba nem is tudtam Zeloval beszélgetni mert folyton basztatta őt Jongup meg YoungGuk...
Láttam EunAe-n, hogy nem tetszett neki, így gyorsan odahajoltam hozzá, s senkivel nem foglalkozva végre megcsókoltam.
-Végre már...-morogva hajtottam le a fejemet ahogy elváltak ajkaink egymástól.
- Na, nyugi. Ne hisztizz - öleltem magamhoz, majd hátát kezdtem el simogatni.
-Nem hisztizek. A pasim vagy és már kora reggel óta együtt vagyunk, de még csak a kezedet sem tudtam megfogni...-motyogva toltam el magamtól.-Jongup drága meg bekaphatja...
- Ezt neki mondd - pusziltam meg feje búbját.
-Mondanám én neki de csak kinevetne mondván, hogy 'egy ilyen apróság mit akar tőle'...-fogtam meg szerelmem kezét.
- Akkor ne foglalkozz vele. Az én apróságom vagy, senki másé - szorítottam meg kezét.
-De nem is vagyok kicsit...Te nőttél túl nagyra Oppa...-nevetve néztem fel rá.
- Ne is mondd. Utálom magam ez miatt - fintorogtam.
-Én szeretlek... Ezzel együtt.-mosolyogva csipkedtem meg oldalát.
- Ya, ezt ne - nevetve húzódtam arrébb.
-Most el mész? Itt hagysz?-néztem fel rá 'sírós' tekintettel.
- Hogy mennék el,mikor kezünk össze van kulcsolva? - nevettem fel.
-Hát úgy hogy elengeded mondjuk?-néztem fel rá kissé értetlenül majd elnevettem én is magam.
- Dehogy engedem el.!!
-Még szerencséd hogy ezt mondtad...-nevetve néztem rá majd felszálltunk az egyik hajóra. Persze Jongup azonnal átkarolta a vállát és elrángatta őt mellőlem mire teljesen kiakadtam és kiabálni kezdtem. -El akarod rontani az egész nyaralásomat? Azt hittem legalább most vele lehetek ha már máskor nem...-kapálóztam kezeimmel is.
- JongUp, hagyj már.! - morogtam - had legyek EunAe-el - húzódtam ki karjai közül, majd visszafutottam szerelmemhez.
-Mindegy nem érdekes...-morogva feszengtem karjai között. Utálom mikor egy ember csak magára figyel így elrontja az én napomat is...
- Ne idegeskedj ... kérlek - öleltem meg szorosan, majd leültünk az egyik kabinba. Legalább itt ketten lehetünk. Magunkra zártam az ajtót, majd leültem mellé az ágyra.
Fogtam magam és rámásztam. Nem érdekelt most már semmi. Ledöntöttem őt az ágyra és szenvedélyesen megcsókoltam. Ez hiányzott már egész nap...
- Nagyon szeretlek - szívtam be alsó ajkát. Imádtam mikor ilyen kis vad volt, viszont még nem volt itt Annak az ideje, és ezt ő is tudta.
-Én is szeretlek...-haraptam be alsó ajkát és kezdtem azt tépni. Ajj istenem. Tudom hogy nincs itt az ideje de akkor is...Annyira vonzó.
- Csak vigyázz, tudom, hogy a vértől beindulsz - nevettem fel. Szerettem, mikor vámpíros dolgokkal viccelődtem vele. Néha tényleg úgy viselkedett, mint azok a vérszívók.~
-Ne haragudj...-sóhajtottam egyet ajkai közé majd csak szorosan magamhoz öleltem. Nem is tudom mit tennék ha ő nem lenne velem...
- Dehogy haragszom - öleltem meg szorosan. Ő az életem, bármit megtennék érte, csak hogy boldog legyen.!
-Szeretlek...-súgtam halkan fülébe majd mire visszamentünk a többiekhez már be is sötétedett.
- Mi lesz az esti program? - csaptam össze tenyerem, ahogy leértünk a hajóról. Hirtelen valaki megfogta vállam. Hátra kaptam fejem, s egy "valamit-mondanom-kell" tekintetű YongGuk-al találtam szembe magam.
- Mindjárt jövök - adtam puszit barátnőm arcára, majd félre mentem a vezetővel.
- Mi a baj? - ijedtem meg.
Sóhajtva néztem után , de nem lehetett egy rossz szavam se hisz egész délután csak kettesben voltunk és félre tette miattam a barátait. Elmosolyodtam majd úgy sétáltam tovább.-EunAet minél előbb el kellene vinned innen a közelből.-mondtam komoly hangon.
-El ? hova? És egyáltalán miért?-nézett rá Zelo nagy szemekkel.-Azt nem mondhatom el csak kérlek hallgass ránk..-sóhajtva tette YongGuk Zelo vállára a kezét. Én csak messziről néztem őket. Hát elég komolynak tűnt a beszélgetés..
- Ezt nem hiszem el.. -túrtam dühösen hajamba. Féltettem őt, így hát szomorkásan visszaballagtam hozzá, majd átöleltem. Úgy tettem , mintha semmi nem történt volna.
- Na mi van Oppa? Csak nem baj van? Olyan komolynak tűntetek. Soha nem szoktatok ilyenek lenni...-sóhajtva fogtam meg kezeit amik hasamon pihentek.
- Nincs semmi - nyeltem nagyot. Tudtam, hogy régen nem kellett volna azokkal az undorító patkányokkal haverkodni. Tuti, hogy ők keresnek minket. Nehezemre esett visszanyelni feltörni készülő könnyeimet, hiszen még is csak életem értelméről beszélek. Ahogy kicsi mancsai hozzáértek kezemhez. Megborzongtam. Úgy éreztem, hogy meg kell tegyük. Lehet ez lesz az utolsó közös esténk.!
-De baj van Oppa én érzem...-nyeltem én is egy nagyot. Eléggé megrémülten hisz még sosem láttam ilyennek. Az előtt mindig vidám volt és mindent fél vállról vett, de most hirtelen komoly és határozott volt.
- Nincs semmi baj, majd a szállodában megbeszéljük, rendben? - néztem szemeibe, de nem bírtam sokáig, mert tudtam, hogy szemei elvarázsolnak és mindent elmondok neki. Azt pedig nem itt szeretném.~
-Jó de akkor menjünk...Tudni akarom mi van!-fogtam meg kezét és gyors léptekkel indultam meg a szálloda felé őt magam után rángatva. ~Csak mondd istenem hogy nincs semmi baja~siránkoztam magamban.
A srácok is sietősebben jöttek utánunk, szerintem értették, hogy mi a helyzet.
Mikor felértünk az emeletünkre szinte kirángatott a liftből, majd be az ajtón. Intettem a srácoknak, akik csak egy szomorú pillantást küldtek felém.
-Na mesélj mi van!-egy kis mosollyal arcomon ültem le a kanapéra vele szembe hisz biztatni akartam.
- A...az a helyzet, hooogy... lehet többet nem látjuk egymást - nyökögtem ki.
Erre azonnal lehervadt a mosoly az arcomról majd pár másodperc után elnevettem magam.-Ilyennel ne is viccelj Oppa!- boxoltam vállába egyet.
- Nem viccelek, szerelmem.! - folyt le egy könnycsepp arcomon - tudod, meséltem a régi 'barátainkról' - ekkor csak bólintott - keresnek minket. Kérlek, amint tudsz menj el, és ne is fordulj vissza. Az én kedvemért. Az lenne a legnagyobb fájdalom számomra, ha bajod esne.! - szorongattam kezét.
Erre eltátottam a számat majd ahogy végigfolyt az az egy kis könnycsepp az arcán összeszorult a torkom és nem bírtam tovább elsírtam magam.-Nem nem nem!-kiabálva álltam fel és néztem rá. -Nem foglak soha elhagyni! Semmi áron, Nem érdekel az sem ha bajom esik.-mutogattam össze vissza hogy még meggyőzőbb legyen a monológom.
- Ha itt maradsz, azzal nekem ártasz! Engem igen is érdekel, ha bajod esik. Nem tudod , hogy mekkora fájdalom lenne. Még annál is jobban fájna, mikor egy golyó fúródik testembe.!! - üvöltöttem sírva. Tudom, fiú vagyok, de elég érzékeny, és ha barátnőmről van szó. MINDENT.!
-Ne sírj már Oppa...-néztem fel rá. Hangom teljesen elcsuklott. Torkom úgy fájt hogy már beszélni is alig volt erőm. Olyan szörnyű volt sírni látni szegénykémet hisz tudom hogy milyen érzékeny tud lenni.-Szeretlek!-olyan szorosan öleltem át mint még soha szerintem.
- Én is, nagyon - fúrtam fejemet vállába - kérlek..tedd meg értem.! - szipogtam. Nem tudod, hogy mekkora fájdalom lenne úgy meghalni, hogy te is ott voltál, és láttad.... - haraptam be alsó ajkam - kérlek.. -suttogtam.
-De nem tehetek ilyet értsd meg az én érzéseimet is!-szóltam rá kissé dühösen. -Te vagy a mindenem. Mindegy hogy hogy halsz meg én utánad megyek ..-szorítottam meg erősen pólóját és dörgöltem arcomat pólójába.
Erre már nem tudtam mit mondani. Megértem őt is, de... akkor is. Néha olyan akaratos - inkább aludjunk - szipogtam. Az utolsó estémet vele szeretném tölteni.
Tudom, hogy azok a barmok nem hagynak minket élve. Ismerem őket.!
-Ne aludjunk...Beszélgetni akarok veled!-mondtam határozottan majd mikor befeküdtünk az ágyba kezeit megfogtam és mellkasomhoz szorítottam. Akár az egész életemet is képes lettem volna vele tölteni,De amiket meséltek azokról az alakokról. Biztos voltam hogy ez már nem történhet meg mire megint csak könnyek gyűltek a szemembe.
- Rendben... beszélgessünk - markolgattam pólóját. Nem hiszem el, hogy... így lesz vége mindennek. Már csak a csoda segíthet rajtunk.
-Nem lesz soha más az életembe aki felérne veled...Mindennél jobban szeretlek! -néztem fel rá.-Oppa de hisz én csak neked tartogattam magam...-sóhajtottam fájdalmasan.
- Nagyon, nagyon, nagyon imádlak - csókoltam meg - t..tegyük meg? - tettem fel félve a kérdést. Én is vele szerettem volna először. .
Nem tudtam hogy belemenjek-e...Ez így túl hamar jött. Nem ilyen körülmények között akartam..De..-Miért is ne?-mosolyodtam el halványan.
Nem tudtam, hogy most hogy is állhatnánk neki.Ezért kezem, ami eddig pólóját markolgatta elkezdte simogatni melleit.
Minden egyes másodpercet ki akartam vele élvezni. Halkan felsóhajtottam majd fejemet vállgödrébe temettem és oldalán végigsimítottam majd fenekébe markoltam.
Nem mertem megmukkanni sem, így inkább csak másik kezemet is rávezettem melleire, hogy még jobban kényeztetni tudjam.
Elkezdtem lenge fehér ingét kigombolni majd mellkasát kezdtem csókolgatni és simogatni.
Erre az időre kizárom a külvilágot, a CSAK RÁ összpontosítok.! Nem foglalkozom a jövővel, se múlttal, csak a jelennel.
Egy érzékeny pontomat talált meg apró, puha szájával, mire felsóhajtottam.
A halk kis sóhajra elmosolyodtam majd míg ajkaimmal tovább kényeztettem mellkasát hasát kezdtem cirógatni. Egyik kezemmel pedig próbáltam szétgombolni nadrágját.
- Ez neked nem fog menni - kuncogva gomboltam ki nadrágom. Óvatosan lehúztam róla a felsőt, majd melltartón keresztül kezdtem el kényeztetni.
Kibújtatott a felsőmből majd én is lerángattam róla a nadrágot és lábamat lábai közé fészkelve térdemmel kezdtem őt izgatni.
Szemeimet kissé összeszorítottam, nem hagytam, hogy sokáig térde lábaim között legyen,mivel megszerettem volna szabadítani nadrágjától, amit még közösen vásároltunk. Előző héten.~
Nagy nehezen de vettem a célzást így elfeküdtem az ágyon majd szétszedtem az övemet és hagytam hogy lehúzza a nadrágot rólam ami követte a többi ruhadarabot.
Már csak fehérnemű volt rajtunk. Gyorsan kikapcsoltam elől csatolható melltartóját, majd azt is eldobtam valahová a szobában. Félve markoltam melleire, majd kezdtem el gyengéden masszírozni őket.
-Mindig rád fogok gondolni...-gyűltek könnyek ismét a szemembe majd lehunytam pilláimat és a forró sós cseppek végigszaladtak arcomon majd mit sem törődve a dologgal lentebb vezettem kezeimet és marokra fogva férfiasságát elkezdtem őt izgatni. Ha ez az utolsó esténk együtt akkor mindent meg akarok neki adni amit eddig nem sikerült.
-Veled megyek még oda is.-mondtam rekedt hangon. Még pár percig ott öleltük egymást aztán felöltöztünk és egymást ölelve mind a ketten elaludtunk. Mind a kettőnknek sok volt ez a mai nap..
Mint mindig a fiú van vastaggal írva.! :D ÉLETEM/ÉLETÜNK LEGHOSSZABB FANFICTION-JA, ÚGYHOGY EHHEZ HOSSZÚ VÉLEMÉNYEKET KÉRÜNK.!!!!!!!!!!! ;3
Hát, kissé megalkotott minket az új MV... :S:D Nem tudom, hogy jó irányba-e, de... :// Aigoo :S
Aki még nem látta volna az MV-T:((( :
Véleményeket.!:)
Cím: One Shot.~~~
Terjedelem: 2703 szó.~
Figyelmeztetés: +18, Szereplők halála.~ Aki szereti Zelo-t, azt tanácsolom saját felelősséggel olvassa el, mert az írok (azaz mi) is könnyeztünk, sírtunk, mikor írtuk.!!
Tartalom: Az MV-ből sok részt tartalmaz, csak máshogy fogalmazva.~ Plusz egy barátnő is van, akit Zelo imád, s az életét is odaadná érte.!
Épp a barátaimmal mentem nyaralni a tengerpartra. Már nagyon vártam ezt az utat. Mikor végre odaértünk kipakoltunk a szobáinkba majd hajókázni indultunk.-Oppaaa...-ugrottam fel Zelo hátára.
- Mondjad? - fordultam hátra, majd átöleltem derekát. Már épp csókot adtam volna neki, mikor JongUp megveregette a hátamat, majd egy köhögés szerű valamit kreált.
-Naaaa...-néztem szúrósan Jongupra. Csak meg akartam végre csókolni Zelot , de persze neki megint ott kellett lennie. Egész úton a kocsiba nem is tudtam Zeloval beszélgetni mert folyton basztatta őt Jongup meg YoungGuk...
Láttam EunAe-n, hogy nem tetszett neki, így gyorsan odahajoltam hozzá, s senkivel nem foglalkozva végre megcsókoltam.
-Végre már...-morogva hajtottam le a fejemet ahogy elváltak ajkaink egymástól.
- Na, nyugi. Ne hisztizz - öleltem magamhoz, majd hátát kezdtem el simogatni.
-Nem hisztizek. A pasim vagy és már kora reggel óta együtt vagyunk, de még csak a kezedet sem tudtam megfogni...-motyogva toltam el magamtól.-Jongup drága meg bekaphatja...
- Ezt neki mondd - pusziltam meg feje búbját.
-Mondanám én neki de csak kinevetne mondván, hogy 'egy ilyen apróság mit akar tőle'...-fogtam meg szerelmem kezét.
- Akkor ne foglalkozz vele. Az én apróságom vagy, senki másé - szorítottam meg kezét.
-De nem is vagyok kicsit...Te nőttél túl nagyra Oppa...-nevetve néztem fel rá.
- Ne is mondd. Utálom magam ez miatt - fintorogtam.
-Én szeretlek... Ezzel együtt.-mosolyogva csipkedtem meg oldalát.
- Ya, ezt ne - nevetve húzódtam arrébb.
-Most el mész? Itt hagysz?-néztem fel rá 'sírós' tekintettel.
- Hogy mennék el,mikor kezünk össze van kulcsolva? - nevettem fel.
-Hát úgy hogy elengeded mondjuk?-néztem fel rá kissé értetlenül majd elnevettem én is magam.
- Dehogy engedem el.!!
-Még szerencséd hogy ezt mondtad...-nevetve néztem rá majd felszálltunk az egyik hajóra. Persze Jongup azonnal átkarolta a vállát és elrángatta őt mellőlem mire teljesen kiakadtam és kiabálni kezdtem. -El akarod rontani az egész nyaralásomat? Azt hittem legalább most vele lehetek ha már máskor nem...-kapálóztam kezeimmel is.
- JongUp, hagyj már.! - morogtam - had legyek EunAe-el - húzódtam ki karjai közül, majd visszafutottam szerelmemhez.
-Mindegy nem érdekes...-morogva feszengtem karjai között. Utálom mikor egy ember csak magára figyel így elrontja az én napomat is...
- Ne idegeskedj ... kérlek - öleltem meg szorosan, majd leültünk az egyik kabinba. Legalább itt ketten lehetünk. Magunkra zártam az ajtót, majd leültem mellé az ágyra.
Fogtam magam és rámásztam. Nem érdekelt most már semmi. Ledöntöttem őt az ágyra és szenvedélyesen megcsókoltam. Ez hiányzott már egész nap...
- Nagyon szeretlek - szívtam be alsó ajkát. Imádtam mikor ilyen kis vad volt, viszont még nem volt itt Annak az ideje, és ezt ő is tudta.
-Én is szeretlek...-haraptam be alsó ajkát és kezdtem azt tépni. Ajj istenem. Tudom hogy nincs itt az ideje de akkor is...Annyira vonzó.
- Csak vigyázz, tudom, hogy a vértől beindulsz - nevettem fel. Szerettem, mikor vámpíros dolgokkal viccelődtem vele. Néha tényleg úgy viselkedett, mint azok a vérszívók.~
-Ne haragudj...-sóhajtottam egyet ajkai közé majd csak szorosan magamhoz öleltem. Nem is tudom mit tennék ha ő nem lenne velem...
- Dehogy haragszom - öleltem meg szorosan. Ő az életem, bármit megtennék érte, csak hogy boldog legyen.!
-Szeretlek...-súgtam halkan fülébe majd mire visszamentünk a többiekhez már be is sötétedett.
- Mi lesz az esti program? - csaptam össze tenyerem, ahogy leértünk a hajóról. Hirtelen valaki megfogta vállam. Hátra kaptam fejem, s egy "valamit-mondanom-kell" tekintetű YongGuk-al találtam szembe magam.
- Mindjárt jövök - adtam puszit barátnőm arcára, majd félre mentem a vezetővel.
- Mi a baj? - ijedtem meg.
Sóhajtva néztem után , de nem lehetett egy rossz szavam se hisz egész délután csak kettesben voltunk és félre tette miattam a barátait. Elmosolyodtam majd úgy sétáltam tovább.-EunAet minél előbb el kellene vinned innen a közelből.-mondtam komoly hangon.
-El ? hova? És egyáltalán miért?-nézett rá Zelo nagy szemekkel.-Azt nem mondhatom el csak kérlek hallgass ránk..-sóhajtva tette YongGuk Zelo vállára a kezét. Én csak messziről néztem őket. Hát elég komolynak tűnt a beszélgetés..
- Ezt nem hiszem el.. -túrtam dühösen hajamba. Féltettem őt, így hát szomorkásan visszaballagtam hozzá, majd átöleltem. Úgy tettem , mintha semmi nem történt volna.
- Na mi van Oppa? Csak nem baj van? Olyan komolynak tűntetek. Soha nem szoktatok ilyenek lenni...-sóhajtva fogtam meg kezeit amik hasamon pihentek.
- Nincs semmi - nyeltem nagyot. Tudtam, hogy régen nem kellett volna azokkal az undorító patkányokkal haverkodni. Tuti, hogy ők keresnek minket. Nehezemre esett visszanyelni feltörni készülő könnyeimet, hiszen még is csak életem értelméről beszélek. Ahogy kicsi mancsai hozzáértek kezemhez. Megborzongtam. Úgy éreztem, hogy meg kell tegyük. Lehet ez lesz az utolsó közös esténk.!
-De baj van Oppa én érzem...-nyeltem én is egy nagyot. Eléggé megrémülten hisz még sosem láttam ilyennek. Az előtt mindig vidám volt és mindent fél vállról vett, de most hirtelen komoly és határozott volt.
- Nincs semmi baj, majd a szállodában megbeszéljük, rendben? - néztem szemeibe, de nem bírtam sokáig, mert tudtam, hogy szemei elvarázsolnak és mindent elmondok neki. Azt pedig nem itt szeretném.~
-Jó de akkor menjünk...Tudni akarom mi van!-fogtam meg kezét és gyors léptekkel indultam meg a szálloda felé őt magam után rángatva. ~Csak mondd istenem hogy nincs semmi baja~siránkoztam magamban.
A srácok is sietősebben jöttek utánunk, szerintem értették, hogy mi a helyzet.
Mikor felértünk az emeletünkre szinte kirángatott a liftből, majd be az ajtón. Intettem a srácoknak, akik csak egy szomorú pillantást küldtek felém.
-Na mesélj mi van!-egy kis mosollyal arcomon ültem le a kanapéra vele szembe hisz biztatni akartam.
- A...az a helyzet, hooogy... lehet többet nem látjuk egymást - nyökögtem ki.
Erre azonnal lehervadt a mosoly az arcomról majd pár másodperc után elnevettem magam.-Ilyennel ne is viccelj Oppa!- boxoltam vállába egyet.
- Nem viccelek, szerelmem.! - folyt le egy könnycsepp arcomon - tudod, meséltem a régi 'barátainkról' - ekkor csak bólintott - keresnek minket. Kérlek, amint tudsz menj el, és ne is fordulj vissza. Az én kedvemért. Az lenne a legnagyobb fájdalom számomra, ha bajod esne.! - szorongattam kezét.
Erre eltátottam a számat majd ahogy végigfolyt az az egy kis könnycsepp az arcán összeszorult a torkom és nem bírtam tovább elsírtam magam.-Nem nem nem!-kiabálva álltam fel és néztem rá. -Nem foglak soha elhagyni! Semmi áron, Nem érdekel az sem ha bajom esik.-mutogattam össze vissza hogy még meggyőzőbb legyen a monológom.
- Ha itt maradsz, azzal nekem ártasz! Engem igen is érdekel, ha bajod esik. Nem tudod , hogy mekkora fájdalom lenne. Még annál is jobban fájna, mikor egy golyó fúródik testembe.!! - üvöltöttem sírva. Tudom, fiú vagyok, de elég érzékeny, és ha barátnőmről van szó. MINDENT.!
-Ne sírj már Oppa...-néztem fel rá. Hangom teljesen elcsuklott. Torkom úgy fájt hogy már beszélni is alig volt erőm. Olyan szörnyű volt sírni látni szegénykémet hisz tudom hogy milyen érzékeny tud lenni.-Szeretlek!-olyan szorosan öleltem át mint még soha szerintem.
- Én is, nagyon - fúrtam fejemet vállába - kérlek..tedd meg értem.! - szipogtam. Nem tudod, hogy mekkora fájdalom lenne úgy meghalni, hogy te is ott voltál, és láttad.... - haraptam be alsó ajkam - kérlek.. -suttogtam.
-De nem tehetek ilyet értsd meg az én érzéseimet is!-szóltam rá kissé dühösen. -Te vagy a mindenem. Mindegy hogy hogy halsz meg én utánad megyek ..-szorítottam meg erősen pólóját és dörgöltem arcomat pólójába.
Erre már nem tudtam mit mondani. Megértem őt is, de... akkor is. Néha olyan akaratos - inkább aludjunk - szipogtam. Az utolsó estémet vele szeretném tölteni.
Tudom, hogy azok a barmok nem hagynak minket élve. Ismerem őket.!
-Ne aludjunk...Beszélgetni akarok veled!-mondtam határozottan majd mikor befeküdtünk az ágyba kezeit megfogtam és mellkasomhoz szorítottam. Akár az egész életemet is képes lettem volna vele tölteni,De amiket meséltek azokról az alakokról. Biztos voltam hogy ez már nem történhet meg mire megint csak könnyek gyűltek a szemembe.
- Rendben... beszélgessünk - markolgattam pólóját. Nem hiszem el, hogy... így lesz vége mindennek. Már csak a csoda segíthet rajtunk.
-Nem lesz soha más az életembe aki felérne veled...Mindennél jobban szeretlek! -néztem fel rá.-Oppa de hisz én csak neked tartogattam magam...-sóhajtottam fájdalmasan.
- Nagyon, nagyon, nagyon imádlak - csókoltam meg - t..tegyük meg? - tettem fel félve a kérdést. Én is vele szerettem volna először. .
Nem tudtam hogy belemenjek-e...Ez így túl hamar jött. Nem ilyen körülmények között akartam..De..-Miért is ne?-mosolyodtam el halványan.
Nem tudtam, hogy most hogy is állhatnánk neki.Ezért kezem, ami eddig pólóját markolgatta elkezdte simogatni melleit.
Minden egyes másodpercet ki akartam vele élvezni. Halkan felsóhajtottam majd fejemet vállgödrébe temettem és oldalán végigsimítottam majd fenekébe markoltam.
Nem mertem megmukkanni sem, így inkább csak másik kezemet is rávezettem melleire, hogy még jobban kényeztetni tudjam.
Elkezdtem lenge fehér ingét kigombolni majd mellkasát kezdtem csókolgatni és simogatni.
Erre az időre kizárom a külvilágot, a CSAK RÁ összpontosítok.! Nem foglalkozom a jövővel, se múlttal, csak a jelennel.
Egy érzékeny pontomat talált meg apró, puha szájával, mire felsóhajtottam.
A halk kis sóhajra elmosolyodtam majd míg ajkaimmal tovább kényeztettem mellkasát hasát kezdtem cirógatni. Egyik kezemmel pedig próbáltam szétgombolni nadrágját.
- Ez neked nem fog menni - kuncogva gomboltam ki nadrágom. Óvatosan lehúztam róla a felsőt, majd melltartón keresztül kezdtem el kényeztetni.
Kibújtatott a felsőmből majd én is lerángattam róla a nadrágot és lábamat lábai közé fészkelve térdemmel kezdtem őt izgatni.
Szemeimet kissé összeszorítottam, nem hagytam, hogy sokáig térde lábaim között legyen,mivel megszerettem volna szabadítani nadrágjától, amit még közösen vásároltunk. Előző héten.~
Nagy nehezen de vettem a célzást így elfeküdtem az ágyon majd szétszedtem az övemet és hagytam hogy lehúzza a nadrágot rólam ami követte a többi ruhadarabot.
Már csak fehérnemű volt rajtunk. Gyorsan kikapcsoltam elől csatolható melltartóját, majd azt is eldobtam valahová a szobában. Félve markoltam melleire, majd kezdtem el gyengéden masszírozni őket.
Fejemet kissé hátrafeszítettem majd halkan sóhajtozni kezdtem. Kissé bátortalan volt de annál jobban csinálta...Lábfejemmel közben elkezdtem fenekét simogatni.
Hirtelen pici, vékony ujjakat éreztem meg boxerem korcánál. Elmosolyodtam. Imádtam apró kezeit, olyan kis aranyosak voltak, s ekkor belegondoltam, hogy mi lesz, ha többet nem foghatom meg, nem puszilhatom, nem simogathatom, és ő sem simogathatja kezemet, az ő kis mancsaival.
Ahogy kissé kiült a bánat arcára könnyek gyűltek a szemembe , de gyorsan vissza is nyeltem azokat majd lassan elkezdtem róla lehúzni az utolsó felesleges ruhadarabot is.
Egyszerűen nem voltam képes már többre. Nem ment. Szerettem, s így könnyeimmel küszködve elég nehéz volt.
- Ha bármi bajom is történne, kérlek.... valamikor azért gondolj majd rám.! - suttogtam halkan.
Ezt muszáj volt elmondjam neki.
- Ha bármi bajom is történne, kérlek.... valamikor azért gondolj majd rám.! - suttogtam halkan.
Ezt muszáj volt elmondjam neki.
Óvatosan lehúztam róla a bugyit, majd míg ő engem izgatott én hasát simogattam.
Amikor hasamat kezdte cirógatni hosszú vékony ujjaival a pillangók kezdtek repdesni odabent. Ezt már nagyon régóta akarjuk mind a ketten kár lenne tagadni is.
Óvatosan csúsztattam be egyik ujjamat hüvelyébe, majd mozgatni kezdtem benne.
Halkan felnyögtem majd nem tehettem róla de nem bírtam tovább ott tartani a kezem. Belemarkoltam a lepedőbe és úgy feszült be az egész hátam.
- S..Szólj, ha fáj.!
-Jó...-sóhajtva néztem rá de ha akarta volna se fájt volna szerintem.-Gyorsíts oppa!-mondtam hangosan ahogy az orgazmus első hulláma elért.
Úgy tettem ahogy kért, de azt már két ujjal csináltam, majd ollóztam is benne párat.~
Tarkójánál fogva közel húztam magamhoz és hosszan megcsókoltam.-Érezni akarlak ...-morogtam ajkai közé.
Csak bólintottam, majd kihúztam belőle ujjaim, nagyobb terpeszbe tettem lábait, majd elhelyezkedtem bejáratánál. Végig húztam tagomat nőiességén, majd óvatosan próbáltam belé hatolni.
Hangosan felnyögtem és hajába túrva tincseit kezdtem először csak gyengéden majd egyre erősebben húzni ahogy egyre gyorsabban mozgott bennem.
******
Fél órával később mind a ketten lihegtünk, de most húztam bele a legjobban, érzetem, hogy mindjárt vége.
Fél órával később mind a ketten lihegtünk, de most húztam bele a legjobban, érzetem, hogy mindjárt vége.
Ahogy már az utolsó párat lökte a könnyek kezdtek folyni arcomon és halkan kezdtem sírni. Nem bírtam már ezt visszatartani. Szörnyen jó volt vele és épp ez volt a baj...Hogy ilyen lehet többé nem lesz. Már csak abban reménykedem, hogy valami csoda folytán minden megváltozik egyről a kettőre. Ezért bármit megtennék...
- Mi a baj?! - ijedtem meg. Le akartam lassulni, de nem engedte, mivel ebben a pillanatban élvezett el, én pedig követtem.
-Csak ezt akarom csinálni minden éjjel! -rántottam szorosan magamhoz.-Mindig...Örökre. Nem foglak elengedni! Most az egyszer nem érdekel mit akarsz. Mindig rád hallgattam, de ez most nagyon más helyzet. Ilyen pillanatokban nem hagyhatlak magadra...-temettem arcomat vállához.
- EunAe.! - szorongattam - én holnap..... meghalok.... -suttogtam.
Reggel álmosan keltem fel, de muszáj volt. Menni kellett, a találka helyen már ott voltak azok a patkányos. EunAe kezeit szorosan fogtam, majd mikor a helyszínre értünk magam mögé löktem.
- Még is eljöttetek - törölte meg a száját a vezetőjük.
- Muszáj volt... - fintorogtam.
- Még is eljöttetek - törölte meg a száját a vezetőjük.
- Muszáj volt... - fintorogtam.
Álmosan kóvályogtunk mind a ketten a mólóig ahová megbeszéltél a találkozót. Zelo mögött húztam meg magamat majd erősen belemarkoltam fekete pólójába és mit sem törődve azzal mit reagál mellé léptem. Nem fogok a mögött elbújni aki miatt ide eljöttem!
- Oh, ki ez a kis tündér-bogár? - kérdezték egyszerre.
- EunAe! - morrantam fel, majd magam mögé akartam tolni, de nem engedte - kérlek, szerelmem..! - suttogtam.
-Nem!-mondtam határozottan majd összekulcsoltam ujjainkat.-Nem fogok mögötted elbújni mikor miattad jöttem ide...-néztem fel rá. Ha a szememmel ölni tudtam volna úristen... Olyan dühös voltam azokra a rohadékokra. Nem fogom senkinek megengedni, hogy elvegye tőlem a mindenem.
- Oh, szóval te szeretnéd megmenteni ... ezeket? - nézett végig rajtunk, majd barátnőmön akadt meg szeme, mire ő csak bólintott - azzal elkéstél kicsike - ezzel felém tartották a pisztolyt.
- Mondtam, hogy ne hozd magaddal! - szólt rám YongGuk - most végig nézi majd, ahogy agyon lövik a szerelmét, és a haverjait.! - folytatta tovább.
- Fejezd be! - folytak könnyek az arcomon.- Mondtam, hogy ne hozd magaddal! - szólt rám YongGuk - most végig nézi majd, ahogy agyon lövik a szerelmét, és a haverjait.! - folytatta tovább.
Ahogy megláttam sírni nekem is ahhoz lett volna kedvem, de nem tehettem ezt. Erősnek kellett maradnom. Szembe álltam vele megragadtam tarkóját és vállamhoz nyomtam fejét. Olyan erősen szorítottam ahogy csak tudtam. Nem akartam hogy szabaduljon kezeim szorítása közül. -Ha ő akkor én is!-kiabáltam el magam.
- Fejezd be.!! - suttogtam vállára. Nem bírtam volna elviselni, hogy ő is.
-Maradj csendben kérlek! Csak bízz bennem..-suttogtam én is fülébe majd kissé elhúztam dzsekim alját. A nadrágomba volt a pisztolyom. Igen Én már tudtam erről az egészről. Tudtam, hogy ez lesz mert ezek a rohadékok engem már hamarabb is megtaláltak és megfenyegettek, hogyha elmondom bárkinek is, hogy beszéltem velük megölnek így nem is mutattam semmi jelét a félelmemnek.
- Még is mit művelsz?! - ijedtem meg. Tudtam, hogy van nála pisztoly. Mindig van nála - tedd vissza EunAe.! Semmi esélyed ellenük. Inkább menj hátrébb - ezzel elengedtem, majd feléjük fordultam. Vették a lapot, majd az egész bandára egy-egy ember pisztolyt szegezett, kivéve szerelmemre.
-Nem! Megmondtam, hogy nem engedem, hogy meghalj!-rántottam elő a pisztolyt majd az egyikre szegezve azt elindultam felé. Gondolom azt hitték, hogy majd nem merek lőni, de ha olyanról/olyanokról van szó akiket szeretek bármire képes vagyok.
- EUNAE!!!!!! - kiáltottam torkom szakadtából. Ekkor nem foglalkoztak barátnőmmel, hanem YongGuk-ra és Youngjae-ra fogták a pisztolyt, majd elsütötték azt - azonnal fejezd be amit csinálsz, és gyere vissza... Hallod!? - kiáltottam fájdalmasan - egy búcsú csókra... - suttogtam.
Hangosan és hevesen kezdtem a levegőt kapkodni majd elsütöttem a pisztolyt. Ahogy egy nagyon dördült azonnal elkezdtem visszafelé szaladni Zelohoz mert a többi hülye meg a 'főnökére' figyelt akit sikeresen el is találtam.
- Elment az eszed?! - ijedten néztem rá, majd szorosan karjaimba zártam - mondtam, hogy ne csináld.!!! - tudtam, hogy most mi fog jönni.
-Szeretlek nagyon!-markoltam pólójába és rántottam magamhoz majd hevesen csókolni kezdtem.
- Jól van már, elég volt.! - kiáltották felénk azok a majmok, ezzel felénk tartották a fegyvert - kérlek... ha túléled.. keress magad mellé egy olyan fiút, aki szeret, és soha nem volt ilyen helyzetben, mint mi... - csókoltam meg utoljára, majd hallottam, hogy meghúzták a ravaszt.
~Nem ez ugye csak egy rossz álom?~futott át az agyamon ahogy meghallottam a pisztolyt és láttam ahogy Zelo a földön landol. -Nem nem Oppa.-térdeltem le mellé-Kérlek csak egy kicsit bírd ki egy nagyon kicsit!-sírva és remegő kezekkel simogattam sápadt arcát.
- Szeretlek szerelmem... örökké.! - éreztem, hogy szemeim kezdenek elnehezedni, majd még egy ravasz kattanást, hirtelen csuklott össze mellettem EunAe, majd szorosan hozzám bújt, s egy utolsó csókot lehelt ajkaimra.
THE END.!!
2 megjegyzés:
Jányom...te meg mi a ****************-t csinálsz???????????????? o.O
FICIT ÍRTUNK :OOOOOOOOOOO
Megjegyzés küldése