Nos, most úgy döntöttünk, hogy eltérünk a szokásostól, és most egy Ulzzang-al fogunk írni! :D Mint mindig a Fiú van Vastaggal írva! :D
Reméljük tetszeni fog.^^"
Bocsánat, hogy eddig elvoltunk tűnve, de nincs energiám másolni xd pedig már annyi ficit megírtunk.><"
Véleményeket! :D
Cím: Fotózás.~
Terjedelem: 1219 szó.
Figyelmeztetés: -
Tartalom: "Modellt" keres az egyik fényképész, így meri felvállalni a kockázatot ____ (az egyik személy), s elmegy a "válogatóra" , ahol "felveszik". Így együtt fognak dolgozni. ~ Hogy mi sül ki ebből?! Jó kérdés.! :D
Épp modellt válogattam egy újabb fotózáshoz mivel kellett egy portfólió a vizsgára. Nem hittem volna, hogy ilyen sokan eljönnek, de volt egy fiú aki nagyon megragadt a fejemben.
-mi a neved?-néztem rá mosolyogva.
- Song Chan Ho - hajoltam meg. Azért jöttem, hogy megmutassam mindenkinek igen is vagyok olyan "erős", s képes leszek elmenni egy fotózásra.
-Hmm... És miért jöttél el?-néztem rajta végig. Divatos volt szép arcú és karakteres.
- Hát, hogy kipróbálhassam magam ebben a "témában" is.. - mosolyogtam.
-Hát nagyon köszönöm hogy eljöttél azt hiszem meg is volnánk csak ide kellene egy aláírás.-toltam elé a lapot.
Gyorsan aláfirkantottam, majd vártam, hogy ezek után mi lesz..
-Na szóval. Holnap kezdünk is rendben? Ide kéne jönni reggel 7re. Jó lesz?
- Bőven - mosolyogtam, majd intettem, s kiléptem az ajtón. Na, ez kipipálva. Izgulok a holnap miatt.. nagyon.!~
Felsóhajtottam majd egész éjszaka készültem. Össze állítottam a ruhákat az ékszereket és a díszletet. Na meg majd kint is fotózunk a hóban.
Otthon elmentem fürdeni, majd inkább bevágódtam az ágyba. Nem szerettem sokáig fent lenni, mert akkor soha nem vagyok friss, és üde.
Reggel mikor épp a gépet szereltem össze belépett az ajtón. Friss volt és üde ahogy kell. -Gyere. Itt vannak a ruhák.-böktem fejemmel a kanapé felé.
Odalépdeltem, majd biccentett a fejével egy öltöző felé, én pedig tettem amit kért. Kezembe kaptam az első kollekciót, majd indultam átöltözni.
Össze szereltem a gépet majd mikor kiért kissé eltátott szájjal néztem rajta végig. Igazán jól állt rajta a ruha... Bár mi mást is vártam? Nyeltem egyet majd felálltam és odavezettem őt a helyére.
- Na, hogy festek?-kuncogtam.
-Tökéletesen!-mosolyogva kezdtem fotózni. Ez volt az életem..
Ahogy mondta úgy pózoltam.
-Na mit szólnál ha most kimennénk?-néztem rá mosolyogva majd ráadtam egy kabátot és egy egy sálat.
- Mehetünk...- mosolyogva lépdeltem kifele.
-Van barátnőd?-kullogtam mögötte. Nem is értettem, hogy kérdezhettem ilyet. Ez kissé félre érthető nem...?
- Nincs..- kuncogtam. Aranyos volt a pír arcán..
-azt hittem hogy egy ilyen fiúnak van.-mosolyodtam el. Láttam hogy engem néz viszont én nem mertem rá felnézni.
- Hát pedig nincs..- mosolyogtam. Kissé zavarba hozott.
-Ne haragudj a hülye kérdéseimért...-néztem rá majd megálltam .-na itt jó is lesz.
- Nem baj -kuncogtam, majd "pózoltam."
Nem volt túl jó ötlet kijönni mert ahogy ott csináltam a képeket és odamentem hozzá hogy megmutassam vele együtt elestem.
- oh..omo.!- kaptam el- jól vagy?
-Azt hiszem...-habogtam össze vissza.~istenem hogy ez milyen ciki...
- Csak.. kicsit - kuncogtam.
Feltornáztam magam karjai közül és csak ott álltam előtte. Nem is tudtam, hogy mit mondhatnék.. Lehet hogy új modellt kéne keresnem. Ez így nem lesz jó hogy tetszik a srác.
Most közelről láthattam arcát...gyönyörű. Ès azok az ajkak..hmm.. megkóstolnám.
-Ne haragudj, de ez nem megy!-indultam visszafelé a stúdió felé.
- Héé... héé...- kaptam karja után... - m...most mi a baj?- kérdeztem zavartan..
-Semmi csak.. Nagyon hülyén érzem magam -néztem fel rá kipirult arccal.
- Mért? - olyan aranyos volt... így.
-Ha én azt tudnám...-sóhajtottam fel.
- Inkább.... folytassuk holnap - ezzel kikerülve indultam meg a stúdióba, majd ott beérve az öltözőbe nekidöntöttem hátam falnak, majd nagyot sóhajtottam, s hajamba túrtam dühösen..
-Mi a baj?-mentem utána de mikor benyitottam nem volt rajta felső. Szemeimet le sem tudtam venni mellkasáról..
Ijedten kaptam kezemet mellkasom elé, majd meglepetten pislogtam rá.
-N..n..ne haragudj!-dadogva kaptam kezeimet szemem elé. Csak meg akartam tőle kérdezni mi a baj erre fel csak még kínosabb helyzetbe hozom. Ez az én formám.
- Semmi... probléma.. - néztem rá még mindig meglepetten. Elég érdekes ez a lány.. nem csak gyönyörű!
Szememet továbbra is takarva kezdtem tapogatni az ajtót majd kimentem onnan.
Gyorsan felöltöztem, majd kimentem az öltözőből. Hál' istennek még itt volt, így megtudtam kérdezni a nevét... hiszen még azt sem tudtam.
- MinAe... -mondtam a falnak dőlve majd felé nyújtottam a kezemet.
- Honnan tudtad, hogy ezt akarom kérdezni? - lepődtem meg.
-csak gondoltam.-vállat vonva pásztáztam tovább a földet.
- Most mért vagy ilyen lekezelő? - néztem rá értetlenül.
-Nem vagyok lekezelő...-néztem rá döbbenten. Csak zavarban vagyok a közeledben...
- Akkor most mért viselkedsz ilyen furcsán velem?
-Mert zavarban vagyok!-csattantam ki magamból és néztem fel rá.
Ledermedtem. Azért mert kiabált vagy azért, mert zavarban van?! Nem tudom. Mindenesetre .. mind a két dolog megrémített.
-Jobb lesz, ha inkább sietünk és hagyjuk egymást.-néztem rajta végig majd elmentem mellette.
Ez most fájt...!
Felsóhajtottam majd idegesen a hajamba túrtam és leültem a kanapéra.
Én csak ott álltam, s figyeltem, hogy most mi lesz.. Nem tudtam, hogy mit kéne tegyek.
-Ne haragudj.-motyogtam magam elé. Azért volt ilyen rossz őt látni mert pont olyan volt mint az előző barátom aki autóbalesetben elhunyt..
- Nem ... nem.. haragszom.. - dadogtam - , de mért viselkedsz így velem? Valami rosszat tettem? Oké, zavarban vagy.. de.. - nem tudtam mit mondani, így is tök hülyén éreztem magam.
Hirtelen felálltam majd sírva néztem rá.-pont olyan vagy mint a volt barátom.. Aki meghalt.. Őt is mindig fotóztam mert neki is olyan szép arca volt mint neked.
- Omo... ne sírj.. kérlek .. - léptem oda hozzá, majd félve, de megöleltem - kérlek... - suttogtam. Ezt lehet nem kellett volna tudjam. Könnyeim nekem is kibuggyantak, de gyorsan letöröltem őket.
-Hiányzik...-töröltem meg szemeimet majd felnéztem rá.-kérlek tényleg ne haragudj.. Nem szabadott volna, hogy rajtad vezessem le a dolgokat.
- Elhiszem... - simogattam hátát - nem baj - mosolyogtam - csak ne sírj, úgy nem vagy szép... annyira.
-Hej ez most fájt!-nevetve tettem a kezemet szívemre.-gonosz vagy.-löktem meg kicsit.
- Nem is - lepődtem meg - de.. akkor.. jól van - ezzel hátat fordítottam neki, s elkezdtem duzzogni. Persze.. csak viccből.
-Naa...-nevetve bökdöstem a hátát.
- Hagyjáál.. most .. duzzogok - nevettem el magam.
-De ne duzzogj.. Nem áll jól.-mosolyogva sétáltam oda elé.-amúgy megnézzük a képeket?
- Tudom - vontam vállat - hm - bólintottam, majd levágódtunk a kanapéra.
-na nekem ez nagyon tetszik!-mutattam az egyik képre.-de mondjuk egyik sem lett rossz...
- Nem lett rossz?! - lepődtem meg - ezek mind tökéletesek, de csak.. mert én vagyok rajtuk - pirultam el.
-Jajj ne is haragudj...-nevetve néztem rá.-de valljuk be ha én nem lennék a képek sem..-néztem rá.mosolyogva.
- Igaz - kuncogtam - nagyon tetszenek - csillogó szemekkel néztem újra a képeket.
-Örülök neki! Biztos szép kis karrier vár majd rád.-mosolyogva figyeltem kivirult és üde arcát.
- Nem hiszem... - sóhajtottam - már sok fotózáson voltam, de eddig csak a te képeid tetszettek.
-Jajj hát akkor majd együtt csinálunk valamit-néztem rá vidáman. Pár perc alatt olyan vidámmá tudott tenni.
- Benne vagyok - mosolyogtam.
-Fáradt vagyok..-hajtottam hátra a fejem.-mit szólnál egy ebédhez?-néztem az órámra.
- Fáradt vagy - néztem rá - én elmegyek hozok kaját, te addig pihenj, oké? - néztem rá.
-Rendbeen.-széles mosollyal arcomon néztem ahogy elmegy majd lefeküdtem a kanapéra és be is aludtam.
Elmentem egy gyors-kajáldához, ami a közelben volt, majd kértem mindenből egy keveset.
Mikor visszaértem MinAe aludt, így inkább csak letettem az ételt a fényképezőgép mellé, majd írtam neki egy cetlit, s haza sétáltam. Nem szerettem volna felkelteni, viszont most... jobb, ha magára hagyom.
Ahogy felkeltem megláttam a kaját de ő sehol nem volt.. Pedig azt akartam velem egyen. Felsóhajtottam majd enni kezdtem miközben a cetlit olvasgattam.
A papírra ezt írtam: "Bocsi, hogy elmentem, de jobb lesz, ha most magadra hagylak. Majd ha lesz erőd.. keress fel.. " Leírtam neki a telefon számom is, de tuti, hogy nem fog keresni. Talán egy hét múlva.
THE END.!!
Reméljük tetszeni fog.^^"
Bocsánat, hogy eddig elvoltunk tűnve, de nincs energiám másolni xd pedig már annyi ficit megírtunk.><"
Véleményeket! :D
Cím: Fotózás.~
Terjedelem: 1219 szó.
Figyelmeztetés: -
Tartalom: "Modellt" keres az egyik fényképész, így meri felvállalni a kockázatot ____ (az egyik személy), s elmegy a "válogatóra" , ahol "felveszik". Így együtt fognak dolgozni. ~ Hogy mi sül ki ebből?! Jó kérdés.! :D
Épp modellt válogattam egy újabb fotózáshoz mivel kellett egy portfólió a vizsgára. Nem hittem volna, hogy ilyen sokan eljönnek, de volt egy fiú aki nagyon megragadt a fejemben.
-mi a neved?-néztem rá mosolyogva.
- Song Chan Ho - hajoltam meg. Azért jöttem, hogy megmutassam mindenkinek igen is vagyok olyan "erős", s képes leszek elmenni egy fotózásra.
-Hmm... És miért jöttél el?-néztem rajta végig. Divatos volt szép arcú és karakteres.
- Hát, hogy kipróbálhassam magam ebben a "témában" is.. - mosolyogtam.
-Hát nagyon köszönöm hogy eljöttél azt hiszem meg is volnánk csak ide kellene egy aláírás.-toltam elé a lapot.
Gyorsan aláfirkantottam, majd vártam, hogy ezek után mi lesz..
-Na szóval. Holnap kezdünk is rendben? Ide kéne jönni reggel 7re. Jó lesz?
- Bőven - mosolyogtam, majd intettem, s kiléptem az ajtón. Na, ez kipipálva. Izgulok a holnap miatt.. nagyon.!~
Felsóhajtottam majd egész éjszaka készültem. Össze állítottam a ruhákat az ékszereket és a díszletet. Na meg majd kint is fotózunk a hóban.
Otthon elmentem fürdeni, majd inkább bevágódtam az ágyba. Nem szerettem sokáig fent lenni, mert akkor soha nem vagyok friss, és üde.
Reggel mikor épp a gépet szereltem össze belépett az ajtón. Friss volt és üde ahogy kell. -Gyere. Itt vannak a ruhák.-böktem fejemmel a kanapé felé.
Odalépdeltem, majd biccentett a fejével egy öltöző felé, én pedig tettem amit kért. Kezembe kaptam az első kollekciót, majd indultam átöltözni.
Össze szereltem a gépet majd mikor kiért kissé eltátott szájjal néztem rajta végig. Igazán jól állt rajta a ruha... Bár mi mást is vártam? Nyeltem egyet majd felálltam és odavezettem őt a helyére.
- Na, hogy festek?-kuncogtam.
-Tökéletesen!-mosolyogva kezdtem fotózni. Ez volt az életem..
Ahogy mondta úgy pózoltam.
-Na mit szólnál ha most kimennénk?-néztem rá mosolyogva majd ráadtam egy kabátot és egy egy sálat.
- Mehetünk...- mosolyogva lépdeltem kifele.
-Van barátnőd?-kullogtam mögötte. Nem is értettem, hogy kérdezhettem ilyet. Ez kissé félre érthető nem...?
- Nincs..- kuncogtam. Aranyos volt a pír arcán..
-azt hittem hogy egy ilyen fiúnak van.-mosolyodtam el. Láttam hogy engem néz viszont én nem mertem rá felnézni.
- Hát pedig nincs..- mosolyogtam. Kissé zavarba hozott.
-Ne haragudj a hülye kérdéseimért...-néztem rá majd megálltam .-na itt jó is lesz.
- Nem baj -kuncogtam, majd "pózoltam."
Nem volt túl jó ötlet kijönni mert ahogy ott csináltam a képeket és odamentem hozzá hogy megmutassam vele együtt elestem.
- oh..omo.!- kaptam el- jól vagy?
-Azt hiszem...-habogtam össze vissza.~istenem hogy ez milyen ciki...
- Csak.. kicsit - kuncogtam.
Feltornáztam magam karjai közül és csak ott álltam előtte. Nem is tudtam, hogy mit mondhatnék.. Lehet hogy új modellt kéne keresnem. Ez így nem lesz jó hogy tetszik a srác.
Most közelről láthattam arcát...gyönyörű. Ès azok az ajkak..hmm.. megkóstolnám.
-Ne haragudj, de ez nem megy!-indultam visszafelé a stúdió felé.
- Héé... héé...- kaptam karja után... - m...most mi a baj?- kérdeztem zavartan..
-Semmi csak.. Nagyon hülyén érzem magam -néztem fel rá kipirult arccal.
- Mért? - olyan aranyos volt... így.
-Ha én azt tudnám...-sóhajtottam fel.
- Inkább.... folytassuk holnap - ezzel kikerülve indultam meg a stúdióba, majd ott beérve az öltözőbe nekidöntöttem hátam falnak, majd nagyot sóhajtottam, s hajamba túrtam dühösen..
-Mi a baj?-mentem utána de mikor benyitottam nem volt rajta felső. Szemeimet le sem tudtam venni mellkasáról..
Ijedten kaptam kezemet mellkasom elé, majd meglepetten pislogtam rá.
-N..n..ne haragudj!-dadogva kaptam kezeimet szemem elé. Csak meg akartam tőle kérdezni mi a baj erre fel csak még kínosabb helyzetbe hozom. Ez az én formám.
- Semmi... probléma.. - néztem rá még mindig meglepetten. Elég érdekes ez a lány.. nem csak gyönyörű!
Szememet továbbra is takarva kezdtem tapogatni az ajtót majd kimentem onnan.
Gyorsan felöltöztem, majd kimentem az öltözőből. Hál' istennek még itt volt, így megtudtam kérdezni a nevét... hiszen még azt sem tudtam.
- MinAe... -mondtam a falnak dőlve majd felé nyújtottam a kezemet.
- Honnan tudtad, hogy ezt akarom kérdezni? - lepődtem meg.
-csak gondoltam.-vállat vonva pásztáztam tovább a földet.
- Most mért vagy ilyen lekezelő? - néztem rá értetlenül.
-Nem vagyok lekezelő...-néztem rá döbbenten. Csak zavarban vagyok a közeledben...
- Akkor most mért viselkedsz ilyen furcsán velem?
-Mert zavarban vagyok!-csattantam ki magamból és néztem fel rá.
Ledermedtem. Azért mert kiabált vagy azért, mert zavarban van?! Nem tudom. Mindenesetre .. mind a két dolog megrémített.
-Jobb lesz, ha inkább sietünk és hagyjuk egymást.-néztem rajta végig majd elmentem mellette.
Ez most fájt...!
Felsóhajtottam majd idegesen a hajamba túrtam és leültem a kanapéra.
Én csak ott álltam, s figyeltem, hogy most mi lesz.. Nem tudtam, hogy mit kéne tegyek.
-Ne haragudj.-motyogtam magam elé. Azért volt ilyen rossz őt látni mert pont olyan volt mint az előző barátom aki autóbalesetben elhunyt..
- Nem ... nem.. haragszom.. - dadogtam - , de mért viselkedsz így velem? Valami rosszat tettem? Oké, zavarban vagy.. de.. - nem tudtam mit mondani, így is tök hülyén éreztem magam.
Hirtelen felálltam majd sírva néztem rá.-pont olyan vagy mint a volt barátom.. Aki meghalt.. Őt is mindig fotóztam mert neki is olyan szép arca volt mint neked.
- Omo... ne sírj.. kérlek .. - léptem oda hozzá, majd félve, de megöleltem - kérlek... - suttogtam. Ezt lehet nem kellett volna tudjam. Könnyeim nekem is kibuggyantak, de gyorsan letöröltem őket.
-Hiányzik...-töröltem meg szemeimet majd felnéztem rá.-kérlek tényleg ne haragudj.. Nem szabadott volna, hogy rajtad vezessem le a dolgokat.
- Elhiszem... - simogattam hátát - nem baj - mosolyogtam - csak ne sírj, úgy nem vagy szép... annyira.
-Hej ez most fájt!-nevetve tettem a kezemet szívemre.-gonosz vagy.-löktem meg kicsit.
- Nem is - lepődtem meg - de.. akkor.. jól van - ezzel hátat fordítottam neki, s elkezdtem duzzogni. Persze.. csak viccből.
-Naa...-nevetve bökdöstem a hátát.
- Hagyjáál.. most .. duzzogok - nevettem el magam.
-De ne duzzogj.. Nem áll jól.-mosolyogva sétáltam oda elé.-amúgy megnézzük a képeket?
- Tudom - vontam vállat - hm - bólintottam, majd levágódtunk a kanapéra.
-na nekem ez nagyon tetszik!-mutattam az egyik képre.-de mondjuk egyik sem lett rossz...
- Nem lett rossz?! - lepődtem meg - ezek mind tökéletesek, de csak.. mert én vagyok rajtuk - pirultam el.
-Jajj ne is haragudj...-nevetve néztem rá.-de valljuk be ha én nem lennék a képek sem..-néztem rá.mosolyogva.
- Igaz - kuncogtam - nagyon tetszenek - csillogó szemekkel néztem újra a képeket.
-Örülök neki! Biztos szép kis karrier vár majd rád.-mosolyogva figyeltem kivirult és üde arcát.
- Nem hiszem... - sóhajtottam - már sok fotózáson voltam, de eddig csak a te képeid tetszettek.
-Jajj hát akkor majd együtt csinálunk valamit-néztem rá vidáman. Pár perc alatt olyan vidámmá tudott tenni.
- Benne vagyok - mosolyogtam.
-Fáradt vagyok..-hajtottam hátra a fejem.-mit szólnál egy ebédhez?-néztem az órámra.
- Fáradt vagy - néztem rá - én elmegyek hozok kaját, te addig pihenj, oké? - néztem rá.
-Rendbeen.-széles mosollyal arcomon néztem ahogy elmegy majd lefeküdtem a kanapéra és be is aludtam.
Elmentem egy gyors-kajáldához, ami a közelben volt, majd kértem mindenből egy keveset.
Mikor visszaértem MinAe aludt, így inkább csak letettem az ételt a fényképezőgép mellé, majd írtam neki egy cetlit, s haza sétáltam. Nem szerettem volna felkelteni, viszont most... jobb, ha magára hagyom.
Ahogy felkeltem megláttam a kaját de ő sehol nem volt.. Pedig azt akartam velem egyen. Felsóhajtottam majd enni kezdtem miközben a cetlit olvasgattam.
A papírra ezt írtam: "Bocsi, hogy elmentem, de jobb lesz, ha most magadra hagylak. Majd ha lesz erőd.. keress fel.. " Leírtam neki a telefon számom is, de tuti, hogy nem fog keresni. Talán egy hét múlva.
THE END.!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése