Ezt a ficit kérésre írtuk... Móninak.
Móni, ne haragudj, hogy ennyit késtünk, de lusta vagyok másolni. :_: Remélem elnyeri azok tetszését... akik majd olvasni fogják, mivel sokat szenvedtünk vele.:))
Véleményeket.!:)
Cím: Eljegyzés?! Na,ne.!
Terjedelem: 2196 szó.~
Figyelmeztetés: -
Tartalom: Ilhoon legjobb barátnőjét eljegyezték, viszont a fiú szerette volna előbb.~
Móni, ne haragudj, hogy ennyit késtünk, de lusta vagyok másolni. :_: Remélem elnyeri azok tetszését... akik majd olvasni fogják, mivel sokat szenvedtünk vele.:))
Véleményeket.!:)
Cím: Eljegyzés?! Na,ne.!
Terjedelem: 2196 szó.~
Figyelmeztetés: -
Tartalom: Ilhoon legjobb barátnőjét eljegyezték, viszont a fiú szerette volna előbb.~
- -Oppaaaa!-boldogan öleltem át hátulról a legjobb barátomat IlHoont.-Képzeld ...-szóltam izgatottan.-Minhyuk megkérte a kezem.-mutattam neki a gyűrűt az ujjamon.
SoMin és Minhyuk már régóta együtt voltak. Nem is nagyon foglalkoztam velük, mivel tudtam, hogy nemsokára szét mennek, vagy is reménykedtem.. erre... most... ez- Oh, tényleg? - lepődtem meg, miközben kezén lévő gyűrűt bámultam sokkosan. - -Igeeen! Én annyira boldog vagyok .-engedtem el nagy nehezen derekát.-Ugye leszel a tanúm és segítesz ruhát választani?-sétáltam oda elé és néztem fel rá nagy szemekkel. Már tényleg régóta együtt voltunk Minhyukkal szóval épp itt volt az ideje ennek az egésznek- P..Persze -makogtam. Ez most pont jókor jött. Épp azon voltam, hogy elhívom egy randira,ahol elmondom neki érzéseimet, nem foglalkozva Minhyukkal, erre tessék.~ Ennél már tényleg nem jöhet rosszabb.!
-Naaaa. Nem is örülsz?-néztem fel rá meglepődötten. Nem értettem hogy mi a baj. Pedig ő a legjobb barátom. Azt hittem majd Ő is olyan izgatott lesz mint én.
- De.. örülök - nyögtem ki nehezen. Nem tudom elmondani milyen nehezemre esett kimondani ezeket a szavakat, annak a személynek akit szeretek. Már több mint 2 éve.~ Borzalmas egy érzés.!
-Akkor jó. Figyelj most el kell mennem, de holnap az egész napot együtt töltjük jó? Reggelre eljövök érted és elmegyünk ruhát választani.-nyomtam puszit arcára majd ott is hagytam. Bármi baja is volt nem tudtam se észrevenni sem foglalkozni vele annyira elterelte mindenről a figyelmem az esküvő.
Csak bólintottam egyet, még mindig a sokk hatása alatt álltam. Nem tudtam, hogy ilyenkor mi a helyes. Elmondani vagy nem? Aihss..! Miért? Mindig én szenvedek?! Holnap az egész napot együtt töltjük. Talán eltudom neki mondani...~
Ahogy hazaértem gyorsan lezuhanyoztam majd le is feküdtem hogy holnap ne legyek kimerült.Lehunytam a szemeimet és csak IlHoon járt a fejemben hogy mi is lehet a baj...
Másnap reggel SoMin keltett azzal, hogy simogatta az arcom. Van kulcsa a lakásomhoz, hogyha bármi baja lenne, akkor nyugodtan jöhet hozzám. Meg így legalább nem kell folyton ajtót nyitnom, ha jön..~ Mindig így szokott kelteni, de most valamiért nem örültem neki, hogy így teszi. Még mindig szomorú voltam a tegnap kapott hírek miatt.
-Oppaaa..-mosolyogva simogattam pihe-puha bársonyos bőrét hogy végre felébredjen.-Beteg vagy? Erre mindig fel szoktál ébredni...-kérdeztem csodálkozva. Annyira furcsa volt...
- Jól vagyok.. - mormoltam. Nem volt kedvem kinyitni a szemeimet, nem akartam látni boldogságtól csillogó szemeit. Örülök neki, ha boldog, de az én oldalamon, de másén.!
-Gyere máááár.-fogtam meg csuklóját és próbáltam kihúzni őt az ágyból több kevesebb sikerrel.
- Mindjárt - szóltam rá kissé mogorván. Nem szeretem, ha húznak. Sőt.,..utálom. De ezt ő is nagyon jól tudja, még is csinálja.!
-na jó én szerintem békén hagylak. -sóhajtva engedtem el majd ki is mentem a szobából egyenesen le a bejárati ajtóhoz. Ha ilyen mogorva és nincs semmihez kedve akkor inkább ne is jöjjön velem. Nem akarom hogy elrontsa a kedvem.
- Várj már - kiabáltam utána - megyek, csak este sokáig voltam fent! - kiabáltam le. Reménykedtem, hogy még itt van.. gyorsan felöltöztem, majd rohantam le a lépcsőn. Ma Muszáj elmondjam neki.!!
-Mi van? Ha csak azért jössz hogy lebassz valamiért vagy hogy elrontsd a kedvem akkor inkább feküdj vissza.-fordultam meg az ajtóban és néztem rá könnyes szemekkel. Utáltam mikor ilyen..És az a baj hogy mostanában egyre ingerültebb.
- Ne haragudj - öleltem ár - csak... tudod, hogy mostanában kicsit feszült vagyok... - sóhajtottam fel fájdalmasan. Nem szerettem mikor sír. Azt szeretném, ha boldog lenne mellettem, nem pedig szomorú.!
-Igen vettem észre!-durcásan markoltam pólójába és öleltem magamhoz szorosan. Nem tehetek róla, de egy ölelésével vidámabbá tudott tenni akár egy csapásra is.
- Na, gyere. Menjünk - mosolyt erőltetve löktem el magamtól, majd kezénél fogva kezdtem el kifele húzni az ajtón.
Bukdácsolva mentem utána majd kocsiba ültünk és egy ruhaszalonhoz vezetett az első utunk.-Na melyiket próbáljam fel?-nézegettem a szebbnél szebb ruhákat.
- Ezt itt - mutattam egy gyönyörű ruhára. Bárcsak ebben a ruhában jelenne meg a Közös esküvőnkön.~ Jaj, minek álmodozom? Úgy is Minhyuk felesége lesz..
-Rendben.-szóltam az eladónak majd segített levenni a ruhát. Bevittem magammal az öltözőbe és nagy nehezen, de felvettem.-Omo Oppa az nem jóó...-méregettem magam szomorúan a tükörbe.
- Mért nem? - lepődtem meg.
-Mert csúnya vagyok...-fogtam a függönyt hogy el ne merje húzni.
- Mi az, hogy csúnya vagy?! - lepődtem meg - mutasd- szólaltam meg kissé dühösen.
-Hát hogy úgy nézek ki mint valami idióta akit egy gyönyörű ruhába tuszkoltak..-sóhajtva guggoltam le és támasztottam a hátamat a fülke oldalának.
- Mutasd - rántottam ki a függönyt. Szemeim kikerekedtek, ajkaim elváltak egymástól,s úgy néztem le az előttem guggoló lányra.
-De ne már! Nem akartam hogy begyere!-takartam el arcomat és fordultam neki háttal. Tényleg nagyon hülyén néztem ki...
- Fordulj meg.! - szóltam rá erélyesebben. Utáltam mikor ezt csinálja.
Sóhajtottam egyet majd kezeim közé temetett arccal fordultam felé.
- Vedd el a kezed.. - szóltam rá - jaj, istenem... fejezd már be.. tudod, hogy utálom mikor ezt csinálod - morrantam fel.
-Én meg magamat utálom.-durcázva vágtam le magam mellé kezeimet majd csak elém magasodó mellkasát néztem.
- Te meg vagy veszve - lepődtem meg - gyönyörű vagy!- -ne hazudj...Úgy sem fogok neked hinni.-gyűltek könnyek a szemembe. Annyira rá voltam erre az egészre parázva. Egyáltalán nem tetszettem magamnak és Minhyuknak sem fogok tetszeni..
- Mikor hazudtam én neked?! - vontam fel a szemöldököm - gyönyörű vagy ! - dicsértem újra- , ha Minhyuk meglát...e..elájul.. - ezeket a szavakat még mindig nehezemre esett ki mondani.
-Nem tudom, de...Én már nem is vagyok biztos ebben az egészben...-kitoltam őt az öltözőből majd levettem a ruhát és visszaöltöztem.
- Mi az, hogy nem vagy benne biztos?! - most már tényleg nem értettem szegénykémet.
-Mert biztos nem fogok neki tetszeni!.-sírtam el magam.-Folyton csak idegeskedem...De nem lesz jó semmi..Jól tudod milyen béna vagyok.-ültem be a kocsiba.
- Szerintem, ha szeret.. még szakadt ruhában is elvenne! - dühösen vágtam be az ajtót.
-Hát akkor pedig úgy fog elvenni mert nekem ezek a ruhák nem állnak jól...-nézegettem a gyűrűt az ujjamon.
- hhh - sóhajtottam fel - annyira bolond vagy! - szóltam le - bolond.. bolond.. bolond.!!
-Felfogtam, köszönöm...-könyököltem fel a támlára és néztem az utcát.
- Hová menjünk most? - kérdeztem hirtelen.
-Haza...-legyintettem egyet a kezemmel majd felsóhajtottam. Csak venni akarok egy jó forró fürdőt és aludni egy nagyot.
- Mi? -lepődtem meg - de...
-De?-néztem rá unottan.
- De... hiszen.. még akartál menni minden hová...
-De nem megyek. -vontam vállat.-Hazamegyek és pihenek. Megérdemlem...
- Jaj, istenem... fejezd be.. most elmegyünk vásárolni, és kikapcsolsz!
-Jó ha te nem viszel haza akkor majd hazasétálok.-szálltam ki a kocsiból majd el is indultam. Utáltam ilyenkor magam de mindig így jött ki rajtam az idegesség hogy durcázni kezdtem.
Lassan mentem mellette az autóval, míg ő a járdán szedte lábait. Lehúztam az ablakot, majd kiszóltam; - Fejezd be, és szállj vissza!
-minek...?-néztem rá nagy szemekkel.-Egyedül kell lennem. Jól tudod hogy ilyenkor bunkó vagyok. Nem akarlak megbántani.-motyogtam halkan.
- Nem érdekel. Már így is el vagyok kenődve. Szállj vissza! - szólaltam meg kissé ingerülten.
Visszaültem a kocsiba majd lehajtott fejjel méregettem kezeimet.
- Nem szeretem, ha szomorú vagy.
-Én sem elhiheted nekem...-morogva néztem rá szemem sarkából.
- Szereted MinHyuk-ot? - tettem fel hirtelen a kérdést.
-Igen...-néztem rá meglepődötten. Eléggé meglepett ez a hirtelen kérdése.
- Oké, akkor meg nincs gond - vontam vállat.
-De van.-csattantam ki magamból.-Épp ezért vigyél haza!
- Mi?! - lepődtem meg - ne kiabálj.
-nem is kiabáltam. -Morogva néztem rajta végig. -Vigyél haza és kész!
- Fejezd be most már! - kezdtem én is kimenni a sodromból.
-Mit fejezzek be?
- A duzzogást.!
-Nem duzzogok csak rossz a kedvem. Pihennem kell. Ezért akarok haza menni..
- Jó, akkor hazaviszlek - asszem ebből nem lesz semmilyen "szerelem-vallás".
-Köszönöm...-néztem rá majd ahogy megállt a házam előtt nyomtam arcára egy puszit és ki is szálltam. Nem akartam én neki semmi rosszat. Az egyik legfontosabb ember volt az életemben de ilyen vagyok ezt ő is tudja.
- Szia - intettem neki, majd bevágta az ajtót, én pedig szomorkásan haza vezettem. Hát, ezt a napot se így képzeltem el.
Gyorsan ledobáltam a cuccaim és engedtem egy nagy kád forró vizet nagy habbal. -Mindent elrontok...-nagy levegőt véve merültem a víz alá.
Otthon felcaplattam a lépcsőn, majd bevágódtam az ágyba, s dühösen hajamba túrtam.
- ezt nem hiszem el.!
Ahogy feljöttem a víz alól ott ült a kád szélén Minhyuk a kezében a gyűrűvel amit aztán a kezembe nyomott.-ezt most miért adtad ide?-néztem rá nagy szemekkel.
Hirtelen csörrent meg a telefonom, én pedig riadtan kaptam fel, mivel SoMin volt az.
- Hallo?
-Itt hagyott...-zokogva szóltam a telefonba. Nem is mondott semmit csak odaadta a gyűrűt és összepakolva el is ment innen..
- HOGY MI!? - döbbentem le teljesen. Ez a nyomorék.!! ~ gondoltam magamba dühösen - mindjárt ott vagyok. Sietek! Ne menj sehová! - ezzel letettem a készüléket, s futottam le a lépcsőn.
Csak ott ültem az ebédlő asztalnál és nézegettem a gyűrűt amit visszaadott nekem. Nem is értettem miért hagyott el csak így szó nélkül.
Amint odaértem nem csengettem, hanem egyből dörömbölni kezdtem, aztán rájöttem ,hogy nyitva az ajtó így bementem, fel a szobájába.
-Itt vagyok te hülye...-kiabáltam fel neki az asztalnál ülve.
- Bocs.. Bocs.. - lépdeltem közel hozzá - pontosan mit történt!?
-Ott ültem a kádban. Ő meg leült a kád szélére a kezembe nyomta a gyűrűt rám nézett aztán egy szó nélkül kocsiba ült és a cuccaival együtt elment.-sírtam el magam ismét.
- Ne sírj.. nem érdemelt meg téged - húztam közel magamhoz, majd hátát kezdtem el simogatni.
-De hát azt hittem hogy szeret...-markoltam meg erősen pólóját.
- Én az elejétől fogva tudtam, hogy nem... De hiába szóltam volna... tudod milyen vagy, ha a szíved egy fiú után kalimpál.. - húztam el számat.
-Igen tudom.És ez nagyon nagy baj Oppa.-dörgöltem arcomat mellkasába.-Mondtam én hogy nem leszek neki elég jó..
- Nyugodj meg.. - szorítottam közelebb magamhoz - én itt vagyok.
-Köszönöm! Nagyon szeretlek!-néztem fel rá nagy szemekkel majd felsóhajtottam egyet.-Lefekszem és holnap jobb lesz.-mosolyodtam el.
~ Bárcsak szerelemből gondolnád.!~ gondoltam, majd megszólaltam; - itt maradjak?
-Igen...Alszol velem?-fogtam meg kezét erősen. Az egyetlen ember aki mindig mellettem volt bármit is tettem...
- Persze - kuncogtam - csak.. ne sírj. Nem szeretem, mikor szomorú vagy.
-Ha nem lennél velem most...Akkor még mindig szomorú lennék.-kezdtem el felfelé húzni a lépcsőn.
- Tudod, hogy én mindig itt vagyok, leszek neked - szorítottam meg mancsait.
-Köszönöm...-léptem be a szobába és feküdtem be az ágyba majd magam után húztam őt is.
- Ez természetes - olyan furcsa volt mellette feküdni. Már rég volt ilyen. Azaz amióta Minhyuk-al megismerkedett egyáltalán nem aludt velem, előtte mindig.
-Szeretsz Oppa?-motyogva bújtam oda karjai közé pont mint régen még Minhyuk előtt.
- Ez hülye kérdés - simogattam hátát. Ez olyan romantikus............lenne.
-De mégsem válaszoltad meg...-kuncogva öleltem át erősen derekát.
- Persze, hogy igen - annyira elszerettem volna neki mondani, de nem így. Így biztos, hogy kiborulna. Félek...!
-Érzem hogy feszült vagy...Valami nincs rendben? Vagy inkább nem is akarsz itt lenni? Szólj ám mert akkor békén hagylak.-mosolyodtam el.
- Nem erről van szó, csak mostanában sok a munka. Te is tudod - füllentettem.
-Igen tudom. Hát pihenned kéne.-hunytam le szemeimet.-Mire felkelek még legyél ám itt!-szusszantam halkan.
- Itt leszek - ezzel én is lehunytam pilláim.
Pár perc múlva el is aludtam. Mélyen beszívtam bőre és ruhája illatát ami erősen beleégett tüdőmbe.
Álmom csoda szép volt, de sajnos, csak álom volt. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Féltem, de... nem hagyhattam magára. Szerettem.!
Ahogy felébredtem még tényleg ott szuszogott mellettem és szélesen mosolygott.
- Jó reggelt- adtam egy puszit homokára- hogy aludtál?
-Jól köszönöm és te?-fogtam mosolyogva arcát két kezem közé.
- Mondhatni jól - kuncogtam.
mi az hogy mondhatni?-néztem rá nevetve.
- Hát, nem tudom..
-Na oppa...Mi a baj?-hajtottam homlokom homlokának.
- Semmi - mosolyt erőltetve próbáltam meg kikelni mellőle, de nem engedte.
-Ne menj már el !-mosolyogva tartottam vissza. Jó érzés volt mellette. Olyat éreztem mint még soha...
- mit kapok cserébe? - kuncogtam
-amit csak szeretnél!-mondtam már én is kuncogva.
- Hm.. biztos vagy te benne? - húzogattam szemöldököm. Ha mást nem.. akkor majd így mondom el neki.
-Igen teljesen biztos vagyok.-vágtam rá egyből határozottan.
- De utána nem nyírhatsz ki! - ezzel közeledni kezdtem arca felé.
-Jóóóó.-susogtam halkan majd csak kérdően néztem rá. Ki nem tudtam volna találni hogy pont erre készült...
Óvatosan ajkaira hajoltam, majd pár másodperc múlva félve, de elhúzódtam.
-Eeezt...Miért kaptam?-néztem rá óriási nagy szemekkel. Nem mondom hogy nem tetszett de ...Meglepett.
- Csak hogy tisztában legyél az érzéseimmel.!- -De...Mióta?-néztem rá érdeklődve. Ezt soha nem hittem volna. Elég jól titkolta ezek szerint az érzéseit.
- Maradjunk annyiban, hogy régóta, de a nagy köd miatt ami ellepte a kis fejedet nem vetted észre..
-Héééj milyen ködről beszélsz te? Csak Minhyuk eltakarta a kilátást.-mondtam durcásan.
- Szóval.... köd.. - magyaráztam unottan.
Erre elmosolyodtam majd hosszan ajkaira tapadtam.-Az előző nem volt elég...
Teljesen meglepődtem, de nem sokkal később észhez tértem, s vissza csókoltam - telhetetlen.. mint rég..~
-Jól tudod hogyha már valami jó dolgot kapok akkor nekem sok kell belőle.-vigyorogva néztem mélyen gyönyörű szemeibe.
- Szóval jó dolognak tartod? - suttogtam ajkaira.
-Az nem is kifejezés...-kuncogva simítottam végig pufi arcán.
- Omo.. - ez most meglepett. Furcsa, hogy így viselkedik, de örülök neki.
-Eddig is észre kellett volna vennem hogy mi van de tényleg útban volt Minhyuk...-sóhajtva túrtam tincsei közé
- Na, ja - mondtam kissé durcásan.
THE END.!!
2 megjegyzés:
Ez is nagyon tetszett! :) Jöhet a következő is!!! :P :)
Örülünk, hogy tetszett.! Majd, ha lesz erőm másolni.xd :D
Megjegyzés küldése