Régen látott ismerős.~[B.A.P, YongGuk]

Következő emberkénk. :DD

Mint mindig a fiú van vastaggal írva.! :D Hát, ez ilyen.. SUTYUMUTYUSITYIMITYI fici lett xDDD De... minden érzelem benne van._. mivel nem tudtunk dönteni, hogy most milyen sztorit írjunk :D


Véleményeket.!:)






Cím: Régen látott ismerős.~
Terjedelem:  1347 szó.
Figyelmeztetés: -
Tartalom: A lány barátnője meghalt, aki egyben a fiú szerelme(csaja) volt. Mind a ketten iskolát váltottak, s idővel egymásra találnak.~ 

Pár hete jöttem ki a kórházból. Azt hittem minden jó lesz ezek után, de ott feküdt velem egy szobában a legjobb barátnőm is ...És...Egyik nap a műtétje után üresen hozták vissza az ágyát. Nem is tudom mit fogok nélküle kezdeni hisz nem barátkozok valami könnyen. Ő volt az egyetlen barátom. Egyedül maradtam ráadásul pár nap múlva suli. Új város, új iskola, új osztálytársak. Ő is velem jött volna, de...Már nem.

Sunny. Sunny meghalt. Többet nem találkozom vele, nem látom édes mosolyát. Minden nap jártam be hozzá. Viszont egy másik lánnyal volt egy szobában, akivel sokat beszélgettem, mikor Ő aludt. Nem beszélgettünk másról, csak Róla. Annyira szerettem őt. Viszont... már többet nem ölelhetem meg.!  

*2évvel később*  

Anyuékkal közös döntés alapján átiratkoztam egy másik iskolába, hogy mikor belépek, ne gondoljak mindig Rá, ne legyek folyton szomorú órákon, mivel akkor, abban az időben nagyon lerontottam, de mostantól ebbe az iskolába fogok járni -azaz ettől az évtől- kíváncsi leszek az új osztályra, és minden egyéb másra is. Remélem így eltudom majd felejteni, és a jegyeim is jók lesznek. 

Már 2éve ebben az osztályban rohadok de még mindig senki felé nem nyitottam nagyon. Beszélgetek néha egy-két emberrel, de egyikőjüket sem nagyon szeretem mert mind nagyra tartja magát ami nekem nem szimpatikus. Mikor épp osztályfőnöki órán ültünk a tanárral bejött egy fiatal fiú...~Ő lesz az új osztálytársunk?~futott át az agyamon. 

Kissé izgultam az új osztály miatt, de hát... na. Szerintem ez nem meglepő. Mindenki izgulna.  - Gyerekek be mutatom nektek YoungGuk-ot. Mostantól ő lesz az új osztálytársatok. Viselkedjetek vele úgy, mint mindenki mással, rendben? - ekkor az osztály egyszerre megszólalt, majd bólintott egyet - és mesélj magadról kicsit - fordult felém - mért jöttél ebbe az iskolába.  - Ezt nem szeretném megosztani az osztállyal, ha nem gond - húztam el a számat. Kissé személyes dolog volt, de megértem, hogy ő is kíváncsi, hiszen nem beszélek senkinek ezekről a dolgokról. 

-Szia...-néztem végig a fiún tátott szájjal mikor leült mellém. Igen hülyén nézhettem ki, de nem tehetek róla... Annyira ismerős volt az arca, a hangja így az egész fiú stílusa, ed egyszerűen nem tudtam kitalálni, hogy honnan is ismerhetem. 

- Szia - intettem felé. Ez a lány.... mintha már láttam volna valahol. Ha csak egy pillanatra is, de láttam. Esküdni mernék rá. Nem tudtam nagyon mit mondani neki, ezért inkább előre fordultam, s a tanár már épp mondani szeretett volna valamit, mikor kicsengettek. - Király vagyok... elment miattam az egész óra - húztam el számat. 

Csak őt néztem egész órán sőt egész nap. Nagyon bántotta a kérdés a fejemet, hogy ki Ő...Na majd megpróbálok valahogy nyitni felé. Ahogy először megláttam...Mintha ugyanúgy érezne mint Én. Mintha magamat látnám. 

Ahhoz képest, hogy első napom, nagyon laza volt. Alig tanultunk valamit, mivel egy, év eleje volt. Kettő, minden órán be kellett mutatkozzak a tanároknak stb. Mindig kérdeztek valamit, de persze mindegyik mást. Azt nem értem, hogy a tanáriban nem beszélgetnek? Mert komolyan olyan kérdéseket kaptam, hogy .. néha WTF?! fejet vágtam, mivel nem tudtam, hogy mit kéne rá válaszoljak. Olyankor csak mosolyogtam, és bólintottam egyet zavartan.  

Órák után mindenki kiloholt a teremből, majd az épületből is. Én csak ráérősen összepakoltam, majd vállamra kaptam táskámat, s elindultam ki az ajtón. 

-Elnézést...Yongguk...-szóltam halkan alig hallhatóan. Nem is figyelt rám. Gondolom meg se hallotta. Azt sem tudtam mit kéne neki mondani, de muszáj volt valahogy megállítani.-Kérlek.-kaptam keze után és néztem fel rá nagy szemekkel. 

 Kissé megilletődtem, mikor megfogták alkarom, de nem ordítottam rá, csak megfordultam, s ránéztem a kezem fogva tartójára.  - Igen? - kérdeztem meglepetten. Nem tudtam, hogy mit szeretne, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi is lesz ebből a kis "beszélgetésből". Érdekel. Honnan ilyen ismerős? Aaaj, megőrülök.! 

Nyeltem egy nagyot majd megköszörültem a torkomat. -Igazából még én sem tudom mit mondhatnék...Csak ..Annyira ismerős vagy. Omo tiszta hülye vagyok ne haragudj!-mondtam vörös fejjel majd inkább el is indultam kifelé.~Tuti csak összekeverem valakivel! Most biztos tiszta betegnek néz... 

Neki is ismerős vagyok? ~ ez kezd érdekes lenni. Most én voltam az aki megfogta kezét, s ránéztem.  - Ismerős? Neked? - kérdeztem izgatottan - nekem is nagyon ismerős vagy. Nem találkoztunk mi már valahol? 

Nagy szemekkel néztem rá majd óvatosan elhúztam a kezemet. -Nem tudom...De biztosan ! Máskülönben nem lenne bennem ez az érzés.-mondtam zavartan. ~El se hiszem hogy én is ismerős vagyok neki. Akkor csak nem vagyok annyira hülye...~ 

 - Oké, egy hülye kérdés - köszörültem meg a torkomat - egy Sunny nevű lányt nem ismertél véletlenül? - ennél nagyobb marhaságot nem is kérdezhettem volna. Gratulálok magamnak.! 

Ahogy meghallottam ezt a nevet azonnal összeszorult a torkom , nagyot dobbant a szívem és a szemembe könnyek gyűltek majd lehunytam szemeimet és pár könnycsepp végiggördült arcomon. 

- Héé.Héé.. mi a baj? - ijedtem meg - ezek szerint igen? - erre csak bólintott - asszem meg van, hogy honnan ismerlek... - suttogtam, majd megsimogattam vállát - Sunny a barátnőm volt.... - nyögtem ki, de éreztem, hogy nekem is elcsuklik a hangom. Viszont nem szerettem volna a suliban sírni. Nem jó pont, ha egy fiú sír. Főleg nem egy új diák. 

-YongGuk...-öleltem át szorosan derekát és temettem könnytől áztatott arcomat a mellkasába. -Ne haragudj...-motyogtam halkan majd még pár percig rázott a sírás, de édes illata varázslatosan hatott rám és elég gyorsan megnyugodtam. 

- Mért haragudnék? - toltam el magamtól, miután megnyugodott - nem értem, hogy ezt mért mondod - lepődtem meg. Most tényleg nem tudtam, hogy miről beszél. 

-Mert festékes lett az egyenruhád...-mutattam a hófehér ingén éktelenkedő fekete foltra amit a szempillaspirálom hagyott ott. 

- Hahahah - nevettem fel - majd kitisztíttatom, vagy veszek másikat. Ez miatt ne aggódj - mosolyogtam - merre laksz? Ha gondolod elkísérlek egy darabig - ajánlottam fel. Miután elmondta a címét kissé meglepődtem, mivel én körülbelül öt házzal laktam csak tőle messzebb, de ezt nem mondtam neki. Jöjjön rá maga, majd holnap reggel. 

Ahogy az úton sétálgattunk csak úgy repült az idő. Eddig mindig egyedül jöttem mentem miközben zenét hallgattam és akkor egy örökké valóságnak tűnt az egész út... 

- Ez az? - néztem a nagy házat, mire csak kissé előre hajtotta fejét - szép ház - dicsértem meg - na, akkor majd találkozunk. Vigyázz magadra. Szia - intettem neki, majd elindultam. Azért örülök, hogy van egy ismerősöm ebben az iskolában, s így nem annyira idegen az egész szituáció. Oké, keveset beszéltem vele régen, de akkor is sok mindent tudtam meg róla már akkor.

Mosolyogva intettem neki én is majd bementem a házba. Igazából egyedül laktam így legalább nem kellett senkinek mesélni a napomról. Nem vagyok egy hú de beszédes ember szóval ez nekem csak jól jött. Azért kíváncsi lennék hogy Ő merre lakik.. 

Otthon még nem volt senki, mivel apám üzleti úton van, anyu pedig későig dolgozik. Felmentem a szobámba, ledobtam a táskámat az egyik székre, majd elmentem fürdeni. Zuhanyzás után pedig egyből ledőltem aludni. Semmi kedvem nem volt fent lenni. Úgy is csak várnék, és várnék, aztán anyu csak hajnalba jönne haza. Én pedig nem akarok fent lenni most addig, hiszen holnap már korán kelek.

Gyorsan lezuhanyoztam megmostam a fogam és olyan este 8körül már nagyban aludtam. Végre kipihentem magam mert pár napja nem bírtam normálisan aludni. Reggel gyorsan felkaptam az iskolai egyenruhát a vállamra a táskámat és a fülhallgatómat feltéve indultam lefelé a lépcsőn. 

Otthon gyorsan elkészültem, majd mikor mentem ki a kapun, akkor jött ki Ő is a kapun. Viszont a nevét már elfelejtettem, így megvártam, míg oda ér hozzám, s meglepetten néz rám, felvont szemöldökkel.

-Hát te meg?-nagy szemekkel néztem fel az előttem magasodó fiúra. 

- Itt lakom - mutattam zavartan a kapura nem gondoltad volna, mi? - kuncogtam - mellesleg. Mi is a neved? - na, ok. Ennél gázabban -létezik ilyen szó? most már igen - nem is tehettem volna fel a kérdést.

-MinAh.-nyújtottam felé a kezemet nevetve majd ki is vettem a fülhallgatót és csak rá összpontosítottam.-Tényleg nem gondoltam volna...Mióta laksz itt?-kérdeztem miközben elindultunk. 

- Öm.. 4-5 éve - vontam vállat - nem tudom pontosan. De nem is nagyon érdekel.

-Vicces hogy úgy éltünk majdnem egymás mellett éveken át hogy ismertük egymást...-nevettem el magam. 

- Igen, az. De most már ezt is tudjuk, szóval nem lesznek ilyen problémák többet - simogattam meg karját.  

THE END.!