BORN TO BEAT/BTOB..

Lezárult a BTOB!!: DD Köszönjük Mindenkinek aki kommentelt, és olvasta! Nagyon sok energiát adtatok nekünk, de tényleg!♥
Nem tudjuk, hogy melyik banda lesz a következő, de reméljük.. őket is majd sokan fogjátok olvasni.:) ÉS(!) Tudom, a NU'EST-nek nem csináltam ilyen képet, de ez az ötlet tegnap este jutott eszembe:$xDD Úgyhogy ezért is Mianhae:'/♥
Még egyszer Nagyon köszönjük!
Saranghae!♥

Stréberek Jeju-n..~[Born TO Beat/BtoB, Eunkwang]

Az utolsó tag.^^:) Mint mindig, a fiú van vastaggal írva, de ezt nem sokáig fogom ám kiírogatni, mert ez mindig így lesz.. szóval.. :DD

Véleményeket!:)

Cím: Stréberek Jeju-n..~
Terjedelem:  2270 szó.
Figyelmeztetés:  - 
Tartalom: Eunkwang mindig megkapja az osztály-első díjat, így SoHee a háttérbe szorul, de még is ő a második legjobb tanuló... így kapnak az iskolától egy ajándékot nyárra; Nyaralás a Jeju-szigeten.~ Hogy mi sül ki ebből az egészből? Olvassátok el, és megtudjátok!:)


Mint mindig most is én lettem az osztály-első. Sokan megvertek régen, de most már inkább csak hurrognak, amiért én vagyok az egyik kitűnő tanuló. A másik pedig egy lány.... gyönyörű. Hiába hívnak strébernek, akkor is tudom, hogy milyen a szerelem,és ez most olyan... teljesen. Beleszerettem, mert okos, szép, értelmes és még sorolhatnám..

Épp az osztályban ültünk és kiosztották a bizonyítványainkat. Én lettem az egyik tanuló a másik meg Eunkwang. Soha nem úgy tekintettem rá mint egy fiúra vagy férfire hanem mint egy vetélytársra ..Idegesített hogy ő mindig mindenben jobb eredményt ért el mint én ezért mindig volt egy kis motivációm.

SoHee egyszerűen gyönyörű volt. Viszont ő mindig lekezelően bánt velem, hiába próbáltam meg közeledni. Nem ment, nem engedte, hogy a közelébe kerüljek. A tanár valamiért összerakott minket, hogy nyáron közös munkába kell fogjunk. Ennek persze én nagyon örültem, de ő.... már nem annyira.

-Mégis miért kell vele lennem? Egyáltalán mit kell csinálnunk?-álltam karba tett kézzel Eunkwang mellett a tanári asztallal szemben.

- Gyerekek, ti vagytok a legjobb tanulók. Ezért azt beszéltem meg az igazgatóval és a szüleitekkel, hogy egy hétre elutaztok a Jeju-szigetre. Az iskola ajándéka ként - magyarázta a tanár. Szívem hevesen kezdett dobogni a gondolatra, hogy egy hétig össze leszek zárva.. Vele.!

-És ha én nem akarok menni?-néztem rá a tanárra mire csak legyintett egyet és ott hagyott minket az osztályban. Már csak mi ketten voltunk bent mivel a többiek már rég hazaindultak. A padomhoz siettem és összepakolva a cuccaimat a táskát a vállamra rántottam és gyors léptekkel indultam kifelé.

Fájt, hogy így viselkedett. Azért nem előttem kellett volna ekkora hisztit csináljon. Holnap indulunk, de már nagyon félek.. eddig izgultam, de most már átvette azt a félelem. ~

Hazaérve összepakoltam a bőröndömbe és az ágyamba dőlve kezdtem a plafont figyelni.~Akkor abban az egy hétben kedvesek leszünk aztán soha többé nem kell ilyet kibírnom. El döntöttem hogy kivételesen jól fogom magam érezni és nem a versengésre fogok figyelni.

Otthon összepakoltam, elmentem fürdeni, majd elmentem aludni, hogy holnap friss,és üde legyek. 
Reménykedni tudtam csak, hogy nem minden második szava "hagyj" lesz..

Másnap korán keltem és a suli elé mentem 7re mert ott találkoztunk. A bőröndömre ülve vártam hogy végre odaérjenek.

Kissé későn indultunk, de ez is anyám hibája volt. 
Mikor odaértünk a sulihoz, SoHee már ott ült a bőröndjén, s minket várt. A tanár is velünk jött így odaadta nekünk a repülő jegyet .. plusz a buszra a pénzt, ami elvisz minket a a repülőtérre. 
Gyorsan elköszöntünk, majd elindultunk az első buszmegállóhoz, ami a közelben volt.

Ahogy megláttam őket sóhajtottam egyet majd felálltam és magam után vonszolva a bőröndömet utána siettem a buszmegálló felé.-Nálad van a pénz? -néztem fel rá ahogy végre beértem és mellette sétáltam tovább.

- Igen - mosolyogtam, majd leültünk, de kár volt, hiszen kicsivel később jött is a busz. Felszálltunk rá, megvettem a jegyeket, majd leültem mellé.

-Istenem de várom hogy odaérjünk...-sóhajtva nyomtam le a bőröndöm fogóját majd az ablakon kezdtem kifelé bámulni. -Felkeltesz ha megérkeztünk?-néztem fel rá.

- Fel - mosolyogtam. Meglepett hirtelen kedvessége, de eszem ágában sem volt visszautasítani. Örültem neki, hogy ilyen velem, s nem elutasító. 
Elővettem az MP-met, majd bedugtam a fülembe, s vártam, hogy megérkezzünk.

Én is a fülembe dugtam a fülhallgatót és zenehallgatás közben egyik pillanatról a másikra be is aludtam. Nem bírtam tartani a fejem szóval éreztem hogy arcom vállára hullik aztán már se erőm se kedvem nem volt onnan felemelni azt.

Hirtelen feje vállamra hajlott, de nem lett volna szívem felkelteni így inkább hagytam, had pihentesse ott buksiját. 
***
Az idő nagyon elszaladt. Lehet a zene hallgatás miatt, mivel már arra eszméltem fel, hogy megérkeztünk. Gyorsan felkeltettem SoHee-t,majd siettünk becsekkolni, s már egyből ülhettünk is fel a repülőre. Megint egymás mellé ültünk.~

Te utaztál már repülőn?-néztem rá majd becsatoltuk az öveket és a felszállás után már jöttek is a stewardessek. -Szeretnék egy pohár vizet.-mosolyogva intettem az egyik fiatal nőnek.

- Igen, egyszer ... Mért.. ? Te? - kérdeztem mosolyogva.

-Én már rengetegszer.-mosolyogva fordultam felé vissza.-Te nem kérsz semmit?-mutattam a mellettem álló hölgyre.

- Most nem, majd később - vontam vállat. Azt hittem, hogy bunkóbb lesz, de nem. Ennek kifejezetten örültem - nem vagyok álmos, de el kéne ütni valamivel az időt, nemde? - kérdeztem.

-Hallgass zenét mint a buszon. Akkor hamar elment nem?-hajtottam hátra a fejemet majd lehunytam szemeimet. -Én meg alszom tovább.-nevetve tettem keresztbe a lábaimat. Álmos is voltam ráadásul ha alszol hamar elszáll az idő. 

- Igaz - vontam vállat, majd visszadugtam fülembe a készüléket, s hátrahajtottam fejem. 

-Eunkwang..-böködtem vállát mikor leszállt a repülő.-megjöttünk.-mosolyogva néztem az ébredező fiút.

Még nem voltam teljesen magamnál, de azért bólintottam egyet, majd leszálltam a gépről vele együtt.

-Na ezek után merre kell menni?-néztem fel rá miközben a gépről leszálltunk és a nagy épület felé sétáltunk.

- Öm.. arra - mutattam balra. Pontosan én sem tudtam, de arra volt egy tábla, és a hotel neve ahol megfogunk szállni...

-Melyik hotelben szállunk meg?-néztem a forgalmas utat majd átmentünk a zebrán és megálltunk egy nagy épület előtt.

- Itt - mosolyogtam - gyere- ezzel beléptünk. Hát, meg kell mondani nem egy szegénykés dologról van szó. Mondjuk Jeju-n semmi nem szegényes. Eszméletlenül szép volt bent mindent.~

Csillogó szemekkel néztem körbe majd a recepcióshoz léptünk és megkapva a kulcsokat beszálltunk a liftbe.

- Hatodik emelet. Gyere - biccentettem fejemmel, majd kiléptünk a nagy fémdobozból, s a szobánkat kezdtük el keresni.

-Ez nem az... Ez se... Meg ez se...-a szobám pont a folyosó legvégén volt.-Omo... Hát.. Ezt nem hittem volna.-tátottam el a számat ahogy beléptünk.

- Azt a - lepődtem meg - azért... ahhoz képest, hogy a sulinak nincs sok pénze, elég durva ez a hotel szoba, nemde? - néztem körbe.

-Nem is értem miből állják ezt.-dobtam be az egyik szobába a bőröndöm majd körbe néztem.-hallod basszus... Csak egy hálószoba van...-nagyot nyelve néztem rá.

- Én se - vontam vállat - hogy mi!? - teljesen összezavarodtam. Egy ágyban kell aludjak életem értelmével, aki úgy kezel mintha csak egy ismerős lennék?! 
Jesszusom.. ennél már tényleg nem lehet semmi borzalmasabb.

Bólintottam egyet majd elindultunk egy kis városnézésre.-ahh csinálsz rólam egy képet?-nyomtam kezébe a kamerát és álltam be az egyik szobor elé.

- Hát, hogyne... - morogtam orrom alatt. Aranyosan bepózolt, én pedig tettem amit kért - jó lett - mosolyogtam.

-Baj van?-néztem rá majd megnéztem a képet.-na gyere... Csináljunk egy közös képet iiiiiis!

- Nincs- mosolyt erőltetve néztem rá - de... - akartam volna ellenkezni, viszont egy csúnya pillantással illetett így behúztam fülem-farkam, s azt csináltam amit kért.

Átkaroltam vállát majd mosolyogva néztem a kamerába aztán beültünk egy kávézóba.-tényleg nem akarod elmondani mi baj van?

- Nincs semmi - álltam ki "hazugságom" mellett. Még sem mondhattam el, hogy.. "szeretlek, had csókoljalak meg" vagy hasonló..~

-Ha nem mondod hát nem.-vontam vállat majd rendeltem magamnak egy jegeskávét.

Ééééés most be durcázott. Én nem rendeltem semmit, csak vártam, hogy megigya, aztán mehessünk tovább. Nem szerettem sokáig egy helyen lenni... azaz... ilyen helyen lenni.

-Na gyerünk.-letettem a pénzt az asztalra majd el is indultam. Ha baja van akkor mondja el ne pedig játssza a sértődöttet...

- Ne flegmázz - szóltam rá, miközben utána mentem, s kiléptünk újra a hűvös nyári időbe. Este nem volt olyan meleg, de hideg sem. Pont rövid nadrág, rövid ujjas idő volt.

-Én ne flegmázzak?-nevettem fel cinikusan.-nem én vagyok az aki játssza a sértődöttet de.nem mondja el mi a szar baja van...-morogtam dühösen.

- Mondom, hogy nincs semmi baj! Nem játszom a sértődöttet - szóltam erélyesebben - menjünk vissza. Álmos vagyok...

-Jó...-morogva indultam meg utána vissza a hotel felé. Egész úton egymáshoz sem szóltunk. Miért is tettük volna? Nem volt semmi mondanivalónk a másiknak...

Mikor visszaértünk a hotelhez bevágódtunk a liftbe, majd mikor jelezte, hogy megérkeztünk az emeletre kiszálltunk, s szinte rohantunk be a szobába. 

 Beérve azonnal birtokba vettem a fürdőszobát majd egy gyors langyos zuhany után felvettem a pizsamám és bedőltem az ágyba.-Mehetsz.

Miután végzett én is elmentem fürdeni, aztán jött csak a ciki része... az én részemről.. az ágy.~

-Na mi van már?-néztem rá értetlenül ahogy ott ácsorgott az ágy mellett és nézegette a lepedőt.-Nem azt mondtad fáradt vagy?

- De... - morogtam - tudtam, hogy ilyen leszel - mondtam, majd behuppantam az ágyba.

-Milyen?-néztem rá értetlenül majd kissé lentebb toltam arcomból a takarót, hogy normálisan értse mit mondok. 

- Ilyen undok... - suttogtam magam elé. 

-Nem is vagyok undok...-morogva ültem fel hirtelen.-Csak ha valaki ilyen magába fordulós és "mindent magamban tartok nem kell más segítsége" ...Akkor ne várjon mást.-morogtam.

- Nem vagyok magamba fordulós... - ültem fel én is dühösen.

-Ha nem lennél az akkor elmondtad volna hogy mi a szar bajod vagy. Én most tök kedves voltam mindaddig amíg nem kezdtél bele abba hogy nem mondod el mi bajod...

- De ha egyszer nincs semmi bajom?! - lepődtem meg.

-Igen ha nekem nincs bajom biztos ilyen vagyok...-levágódtam az ágyba majd hátat fordítva neki erősen összeszorítottam szemeimet.

- Nem ismersz. Nem tudod milyen vagyok, ha bajom van - ezzel én is követtem előző mozdulatát, annyi különbséggel, hogy lerántottam róla a takarót.

-Naaa...-meglepődve fordultam felé és néztem rá.-Add vissza...-zavartan takartam fedetlen lábaimat...

- Dehogy adom - nem néztem rá úgy beszéltem hozzá - undok vagy. Kérj bocsánatot!

-Nem kérek! -mondtam határozottan. -És ha megfázom miattad te fogod fizetni a gyógyszereim és te veszel nekem teát..-morogtam.

- Felőlem - ezzel magamra tettem a nagy dunyhát, s próbáltam elaludni, de hirtelen SoHee hátulról átölelt, szemeim pedig kitágultak.

-Kérlek...Add vissza...-suttogtam halkan.-Ne haragudj...-szívtam be mélyen pólója férfias de mégis gyengéd illatát és sóhajtottam fel.

Jól esett, hogy bocsánatot kért így a nagy takaró, -ami eddig előttem volt- , hátrébb került, így rá is jutott.

-Álmodj szépeket...-mosolyodtam el. Illata teljesen elvarázsolt és teljesen elkábított.

- khm.. izé.. te is - meglepett furcsa hangja. Eddig határozott volt, de miután hozzám bújt vékony, s elkábított(??) talán ez a legmegfelelőbb szó rá.

Ahogy lehunytam pilláimat szinte azonnal elaludtam. Minden éjszaka fel szoktam kelni mert eléggé nyugtalanul tudok aludni, de most..Az egész éjszakát nyugodtan és kellemesen végigszundítottam.

Reggel olyan hét fele keltem fel, de SoHee még mindig ugyan úgy ölelt, s valamit morgott álmában, de nem tudtam beazonosítani, hogy pontosan mit.

Nem is emlékszem már pontosan mit álmodtam de egyszerűen tökéletes volt. Halkan nyamnyogni kezdtem majd óvatosan felnyitottam szemeimet.

Nem szerettem volna felkelteni, így megvártam míg észhez tér, s meglepetten figyeli hátamat, majd kezét, ahogy körülöleli testemet.

-Ohm...-néztem rá zavarodottan majd pár percnyi gondolkodás és adatfeldolgozás után eszembe jutott mi is volt tegnap este így elmosolyodtam.

- Ohm?! most meditálunk ? - lepődtem meg. Ezt nem hagyhattam ki. Nagyon aranyos volt.

-Hülye...-nevetve engedtem el őt majd nyújtózkodni kezdtem.-Amúgy jó reggelt.

- Neked is - figyelmen kívül hagytam a "hülye" szót.~

-Nem szeretnél csinálni reggelit?-kuncogva húztam lábaimra a takarót.

- Én?! Te vagy a lány, menj csinálj te - kuncogtam - mellesleg nem tudok főzni..

-Én sem tudok...-sóhajtva ültem fel.-Akkor menjünk le a hotel éttermébe. Ott biztos kapunk valami finomat.-simogattam meg hangosan korgó gyomromat.

- Nem lesz túl drága? - kérdeztem.

-én fizetek.-pattantam ki az ágyból majd felvettem egy rövidnadrágot és egy pólót.

-oké -sóhajtozva tápászkodtam fel én is, majd felöltöztem, s elindultunk.

Beültünk az egyik kicsi kétszemélyes asztalhoz majd intettünk a pincérnek. Én pirítóst kértem egy kis narancslével ő meg valamilyen szendvicset.

Amint kihozták az ételeket neki álltunk enni, majd körülbelül mikor az étel felénél jártunk egyszerre szólaltunk meg, hogy :"Jó étvágyat"

Halkan felnevettem ahogy egyszerre kívántunk jó étvágyat majd tovább ettem.-Na én tele vagyok.-mosolyogva dőltem hátra a székben.

- Asszem én is... - simogattam pocakom - menjünk fel, és ma csak pihenjünk, oké? - néztem rá fájdalmasan. Jelezve, hogy nagyon nincs kedvem semerre se menni.

-Jó jó...Én lehet hogy alszom még...-nevetve álltam fel majd el is indultunk vissza.

- Nekem mondod?! Asszem én is -ezzel elvánszorogtunk a lifthez, majd mikor beszálltunk pár idős nénin és bácsi is volt bent, akik végig néztek minket, s az egyik le is szólította SoHee-t.

Óriási szemekkel néztem az idős bácsira aki azt kezdte el taglalni, hogy nagyon vigyázzak a barátomra mert ő is elvesztette a feleségét amiért nem töltött vele elég időt.
-Ohm..Mi..Nem vagyunk együtt..-mosolyogva néztem rá és próbáltam vörös arcomat elrejteni.

- Mit beszéltél azzal a bácsival? - kérdeztem, miután beléptünk az ajtón.

-Semmi semmit...-nevetve dőltem bele az ágyba majd lerugdostam a lábaimról a topánkámat.

- Mondd el, kérlek- néztem rá, majd én is lehuppantam az ágyra.

-Csak azt mondta hogy vigyázzak magamra.-motyogva fordultam át hasamra.

- Ne hazudj - mordultam rá. Hallottam a beszélgetést, csak tőle szeretném hallani.

-Jó azt mondta rád vigyázzak. Te is ott voltál nem igaz hogy nem hallottad.!-temettem arcomat a párnába.

- Aha, értem. Nem, nem hallottam - fogtam meg kezét, mire ijedten kapta rám tekintetét - szeretnék valamit mondani. Lehet utána agyon versz.. vagy csak szimplán nem szólsz majd hozzám, de... én.. nem bírom tovább magamban tartani...

Értetlenül néztem rá majd biztatóan megszorítottam a kezét és vettem egy mély levegőt.-Na had halljam azt a világrengető nagy dolgot.

- Minden vágyam az, hogy megcsókolhassalak - nyögtem ki végül.. Arcom teljesen vörös volt, de nem érdekelt.

-Ezt te sem gondolod komolyan...-összezavarodottan néztem rá. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. Éreztem ahogy arcomat lassan elönti a vörösség.

- De.. totálisan komolyan gondoltam - suttogtam, majd nyeltem egy nagyot.

-És most mit vársz...? Erre nekem mit kéne mondanom?-húzódtam kissé közelebb hozzá.

- É..Én ... a..azt nem tudom.. - hebegtem-habogtam zavaromban. Teljesen úgy viselkedtem mint egy lány.

Erre csak szélesen elmosolyodtam majd két kezem közé fogtam puha arcát és ajkaira tapadtam. Egy ideig csak ott tartottam a számat majd csókolni kezdtem.

Szemeim teljesen kitágultak, s úgy nyeltem egy nagyot, majd átkaroltam derekát, s úgy csókoltam vissza.

Ajkait harapdálva szereztem bejutást szájába ahol nyelvét és szájpadlását finoman kezdtem masszírozni.

Ő irányított, de nem bántam. Nagyon élveztem minden egyes pillanatát annak, hogy csókolhatom azt akit évek óta szeretek.!



THE END.!!

Highway...[Born TO Beat/BtoB, Hyunsik]

Mint mindig.. a fiú van vastaggal írva.! :)
A következő fiú.~ Hát, el kell mondjam.. borzalmasan szarul festünk ma HeeRin-el, így ma egy kissé angst lett... vagy is eléggé.. a Napjaink mostanában borzalmasak, és ma megnéztünk egy MV-t .. ami még egy lapáttal rádobott, így most azon vagyunk, hogy.. bőgtünk, miközben ezt a ficit írtuk. :/
Reméljük azért tetszett.:)

Véleményeket!! :)

Még egy srác és befejezzük a BTOB-t... aztán jön a következő banda, akit még mi sem tudjuk, hogy ki lesz az.>< De majd eldöntjük:)

Cím: Highway..
Terjedelem:  1026 szó.
Figyelmeztetés:  Aki nem szereti a lövöldözős, SZOMORÚ sztorikat, ne nagyon olvassa! :S
Tartalom: Lányt fogva tartják, majd a srác rájön, hogy még is csak érez valamit iránta, hiszen megvédené, ha egy pisztolyt felé tartanának ... - a lány felé.


Épp "otthon" ücsörögtem. Otthon...Hát egy fiatalabb férfinál. Már hetek óta itt tart. Nem jártam kint azóta mióta idehozott. Csak ott ültem az ablak mellett az ágyban és az utcát kémleltem mikor egyszer csak hazajött. Utáltam látni. Mindig volt nála egy fegyver ami miatt csak még inkább féltem tőle.

Siettem haza, mivel még mindig nálam volt a lány. Már meg kellett volna öljem, de még nem tudtam, egyszerűen nem ment. 
Mikor hazaértem leültem az asztalhoz ,majd elkezdtem kipakolgatni onnan a fegyvereket.

Szemem sarkából láttam hogy engem méreget. Ilyenkor mindig kirázott a hideg. Néztem ahogy kipakolja az asztalra a fegyvereit majd hozott oda nekem egy kis kaját, de se étvágyam nem volt tőle meg pláne nem akartam elfogadni. Inkább éhen halok mint agyonlőjenek...

Leültem az ágyhoz, de nem nagyon volt ízletes az étel, így inkább felpattantam, s elhagytam a szobát. Nem szerettem volna ott lenni, azért még is csak sajnáltam. Olyan gyönyörű volt, viszont ez a munkám...

Ahogy kiment gondoltam egyet majd lassan felálltam az ágyról és az asztalhoz siettem. Felvettem az egyik fegyvert és ahogy bejött azonnal rászegeztem.
-Nehogy közelebb gyere!-kezdtem el kiabálni.-Nem akarok meghalni!

Kezemből kiesett a kis zacskó amit eddig fogtam, majd meglepetten pislogtam rá. 
Mikor közelebb léptem hozzá ő hátrébb lépett, s kiabált valamit, én pedig mindig eggyel közelebb, s közelebb lépdeltem.

Minden egyes lépésénél én egyre hátrébb és hátrébb léptem mígnem a falnak ütköztem. Felemeltem a fegyvert a plafon felé és meghúztam a ravaszt. Ahogy egy rohadt nagyot durrant, az egész testem összerezzent.

Óvatosan leengedte a pisztolyt kezéből, én pedig kapva az alkalmon közel léptem hozzá. Megfogtam a fegyvert, majd próbáltam kifordítani azt, de mikor szemeibe néztem láttam, hogy könnyezik. Leengedte a pisztolyt, én pedig még közelebb léptem hozzá,s megöleltem. 

Nem pont az ő ölelésére vágytam, de abban a pillanatban mindennél jobban esett...-Nem akarok meghalni! Nem nem...-suttogtam mellkasába majd lassan felemeltem kezeim és hátára vezetve azt belemarkoltam pólójába.

Miközben öleltem felnéztem a falamra, ahol képek voltak az áldozatokról. Csak ő nem volt pirossal át húzva.

Hangosan kezdtem szedni a levegőt és közben lassan felnéztem rá. Láttam rajta, hogy nagyon ódzkodik ettől az egésztől. Nem is értettem miért vállalt ilyen állást.

*****

Már a földön ültünk, s kezemet néztük, ami véres volt.
- Inkább a falba ütök bele.. - morogtam. Ő fejét a vállamra hajtotta, s így néztünk tovább a semmibe.

Jó volt egy kicsit látni a nyugodt énjét..Ilyennek még soha nem láttam. -Ugye csak egy rossz álom ez az egész?-néztem rá nagy szemekkel.

- Sajnos nem... - suttogtam -, örülnék ha az lenne.... - morogtam szomorúan.

Lassan lentebb hajtottam fejemet majd lehunytam szemeimet és csak hallgattam ahogy halkan szuszog mellettem. Pár nap alatt úgy éreztem hogy rátaláltam valakire... Együtt ebédeltünk és egyszer egyszer egy mosolyt is eleresztett ami nem volt túl széles, de mégis ott volt...

Hirtelen, mikor épp letettem a kis faasztalra a bögrémet lépteket hallottunk meg. Tudtam, hogy ők jöttek.
Ijedten kaptam fel a fejem, majd néztem szembe főnökömmel, majd felpattantam. Ő is hátra nézett, mikor meglátta, hogy kik jöttek mögém szaladt, én pedig úgy próbáltam védeni, ahogy csak bírtam testemmel.

Hátrapillantottam és pár öltönyös férfit láttam meg. Azonnal felálltam és mögé szaladva kezeit kezdtem szorongatni. Az egyik felemelte felénk a pisztolyát és kibiztosította a fegyvert majd a fal felé kapta azt és belelőtt pont a fényképembe...

Mind a ketten oda kaptuk tekintetünk, s ledermedve figyeltük a még kissé füstölgő papírt.
Főnök leengedte a pisztolyt, majd a fából készült tárgyhoz lépett, s letette rá azt amivel az előbb a fényképet célozta be, majd sütötte el. Majd egy komoly pillantással elhagyták a helyet mind a négyen.

Nagy szemekkel néztem a képet majd hirtelen elengedte a kezeimet amitől a szívem összeszorult. Nem is értettem miért érdekel ennyire vagy hogy miért vágyom arra hogy fogja a kezemet...

Elengedtem kezét, majd remegve leültem a székre, miközben magam elé bámulva figyeltem a szemben lévő falat.
Letérdelt mellém, de én ügyet sem vetve rá hajtottam le fejem, majd kezemmel beletúrtam hajamba,s idegesen kezdtem el markolászni tincseimet.

Próbáltam valahogy "megvigasztalni". Végigsimítottam a kezén majd leültem mellé. Rossz volt őt így látni és hibásnak éreztem hogy ez mind miattam van. Már rég meg kellett volna ölnie de nem tette és most azért van ilyen nehéz helyzetben..

Még kicsit gondolkoztam, majd elaludtam a széken. Nem tudom, hogy hogyan, de reggel már az ágyban keltem fel. Éreztem, hogy valaki végig simít arcomon, majd kezemen, de aztán ez a kellemes érzés abba maradt, s egyedül maradtam a szobában.
Körülbelül öt perccel később álmosan ültem fel, majd riadtan néztem körbe,de nem találtam sehol Őt.Aztán kipattantam az ágyból, s felkapva a fegyvert bepattantam az autómba, s siettem Arra a helyre.

Még mielőtt felkelt volna gyorsan felvettem a fegyvert és a cipőmet majd elmentem egy régi raktárépülethez. Tudtam, hogy itt lesznek ezek a rohadékok... Azért jöttem ide, hogy megkönnyítsem HyunSik dolgát és megszabadítsam a tehertől aki én voltam...-Sejtettem, hogy jössz...-mosolyogva mért engem végig az egyik férfi.-Megteszem helyette csak hagyjátok békén!-motyogtam magam elé miközben a földet pásztáztam és a fegyvert szorongattam.

Úgy tapostam a gázra ahogy csak bírtam, miközben bevillant a kép, hogy elveszi azt a bizonyos tárgyat az asztalról, majd a zsebébe mélyeszti.

Óvatosan magam felé fordítottam a fegyvert és meghúztam a ravaszt. Az utolsó kép annyi volt, hogy mosolyogva figyelik ahogy épp megölöm magam.

Gyorsan ugrottam le az épület lépcsőjéről, majd szaladtam a már földön fekvő lányhoz, s kezdtem el rázogatni, majd szólongatni, hogy ébredjen fel, de semmi.
Az a gyökér és a társai kiléptek a helységből én pedig a véres kezű, mondhatni szerelememmel ott maradtam még egy kicsit. Ajkai kiszáradtak, s csak engem nézett.
- MÉRT? - üvöltöttem, de ekkor még szemei nyitva volt, így tudott válaszolni.

-Csak segíteni akartam rajtad...-motyogtam alig hallhatóan. Már beszélni is alig volt erőm úgy fájt a seb. Kezemet arcához emelte én pedig gyengéden megcirógattam azt majd lehunytam szemeimet és egy forró könnycsepp szaladt arcomon végig...

Feje lehanyatlott én pedig szorosan tartottam, s újra szólongatni kezdtem, de semmi válasz. Könnyeim akarva- akaratom ellenére, s elkezdtek folyni, s a fájdalom a szívemben borzasztóan nagy volt.Felkaptam karjaimba, majd beültettem az autó első ülésére, majd elindultam vele a kórházba, de fél úton még végig simítottam arcán, majd szorosan rámarkoltam a kormányra, s ahogy csak tudtam siettem a kórházba.~

THE END.!!!

"Motorosok.."[Born TO Beat/BtoB, Changsub]

A következő kis "csemete" vagy mi :DD xD Nos, hát.. izéé.. nagyon nem tudok mit mondani :DD xDD Mint mindig most is a FIÚ van VASTAGGAL ÍRVA! :D

Véleményeket KÉRÜNK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ennyire nehezetekre esik egy "jó lett" vagy egy "szar lett" -et írni?!:_:""

Cím: "Motorosok..."
Terjedelem: 2441 szó.
Figyelmeztetés:  -
Tartalom: Egy lány megszeretné mutatni, hogy ő is tud kemény lenni, így csatlakozik egy bandához.. Hogy mi sül ki belőle? Majd meglátjuk! :)



Ma este a megbeszélt helyen találkoztunk a kis bandával. Nem nagyon voltunk kint nappal, inkább este. Bőr szerkó, szegecses karkötő stb... Sokan mondják, hogy rock-erek vagyunk, de nem, csak szeretjük megtörni a csendet, ha egy utcában még a légy zümmögését is lehet hallani. Vagy mondjuk egy-két kárt ejtünk valamiben, vagy valakiben.. Persze csak ha lány az illető. Mért ne? Nekünk is kijár a szórakozás, és egy kis móka...A "belépés" ebbe az egész bagázsba pár leckével, feladattal indul. Épp most jött egy új csajszi így már alig várom, hogy megmondhassam mi lesz a feladata-, ha már egyszer én vagyok a "banda-vezér".

Be akartam kerülni ebbe a bizonyos 'bandába' mivel egy barátom sem volt és valahová csak szeretne tartozni az ember és ha már nincs más választás...Kissé félek, hogy milyen is lesz a beavatás. Ha ezt elrontom akkor az összes esélyemet ellőttem végleg...

Először mindenki végig mérte a lányt, majd intettem a srácoknak, hogy menjenek kissé távolabb. Mindig ez van, ha új tag jön. Először én beszélek vele, majd elmondom a többieknek, hiszen azért nekik is van egy Kevés beleszólásuk az egészbe. Aztán kiderült, hogy mi lesz vele. Megy .. vagy .. marad.~
- Nos, Hello - intettem neki- miközben ellöktem magam a faltól, aminek eddig támaszkodtam.

-Szia...-léptem hozzá kicsit közelebb majd csak előttem szélesedő mellkasát néztem. Nem akartam , hogy azt higgye félek viszont a szemeibe sem mertem nézni. Akkor tuti leszűrte volna, hogy mi is a helyzet...

- Nos, mért jöttél ide? - első kérdés, mint mindig - nem tűnsz olyan lánynak, mint aki szeret rosszat tenni - mértem végig - bár, kitudja. Külső alapján nem ítélkezem - mosolyogtam - ennyire magas vagyok, vagy szándékosan nem nézel rám? - tettem fel a második kérdést. Az újoncoknak mindig is nehezükre esik felnézni rám, mivel félnek. De ez engem nem zavar, egy idő után úgy sem fognak.~ De persze, ezt még sem mondhattam neki...

-Nem ! Dehogy félek!-nyeltem egy nagyot majd mélyen a szemeibe néztem. Sosem szerettem, ha a külsőm alapján ítéltek meg mivel tényleg nem olyan voltam mint amit a külsőm sugallt. -Azért jöttem ide mert be szeretném pár embernek bizonyítani, hogy igenis vagyok valamire jó...-morogtam.

- Helyes válasz. Hát, nem nagyon tudok mit kérdezni, mivel... szimpatikus vagy, viszont.. ha most megbocsájtasz egy percre - mutattam fel mutató ujjam, majd elviharoztam a srácokhoz, hogy megbeszéljük a dolgokat. 
- Na, szerintem nagyon oké a csaj. A válasza az első kérdésemre már olyan volt, hogy PANG - ütöttem bele a levegőbe - már csak a "lecke" van hátra......., persze, ha beléphet - tettem gyorsan hozzá.. Mindenkitől egy bólintást kaptam, így visszaballagtam hozzá. 
- Bent vagy.... - mosolyogtam.

Utána néztem majd kíváncsian vártam a történteket... 
-Ennyi lenne?-néztem rá meglepődötten. -Nem gondolom, hogy ez ilyen könnyen menne...-húztam fel két szemöldökömet és néztem rá majd a többiekre akik lassan odajöttek hozzánk.

- Höhöö, nem is ennyi. Ez csak az első fele. Eddig bent vagy. Ha jól teljesítesz, akkor végleg tag vagy - mosolyogtam, mire csak egy értetlen pillantást kaptam. 
- Tudod, beavatás szerűség - magyaráztam - a dolgod csak annyi lesz, hogy felülsz erre itt - mutattam a motorra - majd végig száguldasz azon a sikátoron - mutattam az egyik irányba, majd egy embert. Tök mindegy, hogy melyiket. Megvered kicsit - mutogattam - mi ott leszünk mögötted szóval, hajrá! - kacsintottam.

-Omo...-néztem rá kissé meglepődötten majd felszálltam a motorra és elindultam a sikátor felé. Az volt a szerencsém, hogy motorozni már régóta szeretek szóval ezzel nem volt semmi baj... De a verés részétől eléggé féltem. Letámasztottam a motort és elindultam egy random emberke felé.~Na most jön csak a neheze...

Óvatosan követtük, majd mikor kivettük az árnyékokat figyeltük, hogy mi lesz. Nem láttunk pontosan mindent, de annyi volt a lényeg, hogy két testet láttunk, ami az egyik a mi kis újonckánk volt. Mindenki felkiáltott mikor felvett egy vasrudat, s azzal ütötte meg az embert.

Elővettem egy vasrudat és elkezdtem vele ütni a srácot. Szörnyű volt látni ahogy vérzik, de mikor megláttam, hogy az exem az , aki nem mellékesen megerőszakolt , még erősebben kezdtem őt ütni miközben kiabálni kezdtem.

Ijedten néztünk a lányra... azaz csak árnyékára, majd inkább odasiettünk, s elvettük kezéből a kelléket, s kihúztuk a sikátorból. JunSeung kihozta a motort így én a lánnyal tudtam foglalkozni. 
- Szép munka, de nem azt mondtuk, hogy nyírd ki és ordibálj - lepődtem meg, majd arcára néztem, de azon könnyek folytak végig. Megijedtem. Még soha nem volt ilyen, hogy utána valaki elkezdjen sírni. Biccentettem a többieknek, majd átkaroltam vállát, s elindultunk. 
- Hivatalosan is tag vagy, de most már elmondhatod, hogy mi a baj - néztem rá, majd leültettem egy székre, mikor a lakásomhoz értünk.

Minden érzés előtört belőlem akkor abban a pillanatban. A harag az elfojtott düh és a megaláztatás...
-Először nem így akartam, de amint megláttam, hogy ki az minden előjött belőlem..-szorítottam ökölbe kezeimet mire csak kérdő tekintetet kaptam válaszul. 
-Pár hete megerőszakolt...-morogtam.

~megerőszakolt... megerőszakolt.~ zúgott fülembe. Nem tudtam erre mit reagálni így... csak egy "Oh, megérdemelte az a dög" jött ki számon. Ez most meglepett. Szegénykém. Már megértem, hogy mért akar közülünk való lenni. 
- Nos, ha valaha meg látod... akkor több bajod nem lesz vele, mivel nem csak azért vagyunk, hogy este "vaduljunk", hanem, hogy a verekedést is gyakoroljuk. Viszont azt csak mértékkel - mosolyogtam - szeretnél itt aludni, vagy haza sétálsz? Tudom, már tag vagy, és biztos azt mondod most, hogy "bátor" vagy, de ezek után.. nem szívesen engedlek el este, egyedül... - húztam el a szám. Azért még is csak aggódtam érte... hiszen már... ő is ...na.~


-Inkább maradnék...Ezek után nem is bírnék haza menni. Sőőőt...Majdnem halálra vertem. Szörnyű vagyok ...?-néztem rá nagy szemekkel. De erről nem tehetek hisz Ő csinálta magának. Ha nem teszi aznap éjjel azt velem akkor most nem is lenne ez az egész. Akkor nem lennék itt és nem vertem volna véresre a fejét.

- Nem vagy szörnyű, hiszen ez volt a feladatod, és így még jobban megérdemelte. Mellesleg megértem, hogyha nem szeretnél haza menni. Ott a fürdő - mutattam az ajtóra - várj hozok ki ruhát - ezzel bementem a szobába, majd elővettem egy boxert, ami a legkisebb volt. Remélem jó lesz rá. Egy nagy pólót, s egy melegítőnadrágot. 
- Jéé, nekem ilyenem is van - lepődtem meg - na, mindegy. Jó lesz neki - vontam vállat, majd odaadtam a kezébe - tessék. Törölköző a fürdőben van - ezzel leültem a kanapéra, ő pedig elment zuhanyozni pár bólintás után.

-köszönöm...-bólintottam majd elmentem fürdeni. Gyorsan ledobáltam a ruháim majd megengedtem egy kis langyos vizet. Ahogy a kellemes hőfokú víz a bőrömet kezdte csapkodni jólesően felsóhajtottam és egy ideig csak ott álltam a fülkében a csempének támaszodva és gondolkodtam. Egy teljesen vadidegen embernél vagyok...Bármi megtörténhet. Még az is ami múltkor... Felsóhajtottam majd megfogtam a szivacsot és gyorsan lefürödtem majd kilépve a fülkéből elkezdtem megtörölközni.

Nem tudom, hogy meddig fürödhetet, de már csak azt vettem észre, hogy besüpped mellettem a kanapé, majd rám néz. 
- Mehetek? - pattantam fel. Nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen korán megyek el fürdeni, és nem is ilyenkor szoktam hazajönni, de most ez egy kivételes alkalom. Gyorsan bementem a szobámba. Felvettem a pizsamám; ami egy boxer volt. Aztán elindultam fürdeni.

Felvettem a nekem adott ruhákat, de a nadrág annyira nagy volt, hogy lecsúszott rólam így inkább fel sem vettem. A póló amúgy is majdnem a térdemig ért szóval takart mindent. Csak ott ültem a kanapén magam elé meredve és vártam, hogy kijöjjön aztán megbeszéljük ki hol és hogyan alszik.

Gyorsan lefürödtem, majd kiléptem a fürdőből, de akkor észrevettem, hogy csak egy szál pólóban ül a kanapén. 
- H..Hol van a nadrág? - csuklottam- mellesleg. Elég hosszú ez a póló - nevettem fel - bocsi - húztam el számat.

-Túl nagy a derekamra...-tettem oda a kezem az említett testrészre.-Így gondoltam semmi értelme ha rajtam van.-mosolyodtam el kissé majd felálltam.-Kaphatok takarót meg párnát? Csak mert szeretnék aludni.-néztem rá fel.

- Hagyd csak, én alszom itt - vigyorogtam - te alszol az ágyon, ha van valami este felkelthetsz - ajánlottam fel, majd bementünk a szobába, majd elvettem egy takarót, s egy párnát, majd elindultam kifelé - ha van valami tényleg szólj!! - parancsoltam rá - jó éjt- ezzel kiléptem a helységből.

-De nem baj hogy én alszom itt?-motyogtam magam elé de akkor már rég kiment a szobából. Eldőltem az ágyon és a takarót átölelve hunytam le szemeimet, de a kis éjjeli szekrényen nem kapcsoltam le a lámpát mivel eléggé féltem a sötétben..

Gyorsan megágyaztam a kényelmetlen ülőgarnitúrán, majd behuppantam a paplan alá, s lehunytam szemeim. Furcsa az új csaj... meg kell hagyni, de tuti, hogy sokan ráfognak mászni a bandából, hiszen még is csak dögös. Viszont nem fogom hagyni, mivel tudom, hogy mi történt vele, tuti, hogy fél, és ezért keresett fel minket, hogy segítsünk neki.... vagy mi... 
Mindegy is, a lényeg, hogy most már ő is "családtag", s vele is ugyan úgy fogunk bánni mint a többiekkel, nem szokott kivétel lenni, csak nagyon ritkán, akkor is csak egyszer- egyszer.. 
Ahogy ezeken gondolkoztam szemeim kezdtek le-le ragadni, majd teljesen lecsukódtak, s elaludtam.

Egész éjszaka ugyanabban a pózban feküdtem és szorongattam azt a rohadt takarót. Jó is volt az illata és ellett valami amit ölelhetek. Hiányzott valakinek az érintése. Egyedül éreztem magam még így is, hogy bevettek maguk közé. Nagyon egyedül..Ehhez hasonló gondolatok kavarogtak egész éjszaka a fejemben és sokszor el is sírtam magam. Nem is aludtam semmit. Arra lettem figyelmes hogy a reggeli nap sugarai bevilágítják a szoba egy két pontját a redőnyön keresztül.

Este lehet csak álmomban vagy nem, de szipogásokat hallottam a szobám felől. Nem kerítettem neki nagy figyelmet, mivel beadtam, hogy az álmom volt az. Ám mikor kinyitottam szemeim Ő már fent volt, s piros, duzzadt szemekkel nézett rám. 
- Mi a fene történt a szemeddel? - lepődtem meg. Akkor nem álmodtam?

-Semmi...Biztos csak allergia.-mosolyogva dörgöltem meg az egyiket. Nem akartam , hogy bárki is sírni lásson vagy hogy gyengének higgyen. Utáltam ha sajnálnak. -Azt hiszem jobb ha én most haza indulok.-álltam fel mellőle.-Nagyon köszönök mindent. Az adósod vagyok!

- Legalább ne hazudj. A testvérek nem hazudnak egymásnak! - szóltam rá - majd még megbeszéljük, hogy mivel tartozol - morogtam. Mért akar hazudni? Ezt nem illik, főleg nem a mi körünkben. 
- Tudod, nálunk... a bandában senki sem hazudik, te se tedd... jobban jársz.! 

-Sírtam most boldog vagy?-csattantam ki magamból majd kissé elhalkultam. -Tényleg jobban járok ha megyek azt hiszem.-sóhajtottam fel majd szedelőzködni kezdtem.-ne haragudj rám...-néztem vissza ahogy a cipőmet kezdtem felrángatni magamra.

- Nem haragszom, de kérlek, ha van valami akkor mondd el. Legalább nekem - simítottam végig karján - oké? - néztem rá. Ő csak bólintott, majd kilépett a házból. 
Ledőltem vissza a kanapéra, majd bekapcsoltam a Tv-t , de semmi érdekes nem volt benne így inkább hanyagoltam.

Ahogy hazaértem fáradtan dőltem be az ágyba és szinte azonnal elaludtam mivel az éjszaka nem sikerült valami jól. Pár órával később arra keltem, hogy valaki hevesen csenget. Szememet törölgetve battyogtam végig a lépcsőn majd végig a rövidke folyosón és kinyitottam az ajtót.

Nagy nehezen megszereztem a címét, majd elmentem hozzá. Mivel történt egy kis galiba. 
- Szia - köszöntem neki - még nem is tudom a neved.. mellesleg, de most nem ezért jöttem - mosolyogtam.

Álmosan pillantottam fel rá majd be is engedtem őt. -Hogy hogy itt?-ültem le vele szemben az ebédlő asztalnál. Eléggé kíváncsivá tett. Fontos lehet ha csak ezért idejött. -Amúgy JinShe.

- Beszéltem a bandával.. és... megoldottuk a helyzeted, hogy többé ne félj, és ne legyél szomorú - mosolyogtam - ma este, a szokott helyen - ezzel akartam is menni, de csak akartam..

-Én ezt most nem értem...-kaptam el kezét még gyorsan mielőtt kilépett volna az ajtón. Nem szerettem ha valaki ilyen titokzatos velem mert elég kíváncsi természetű ember voltam.

- Majd megtudod, ott találkozunk. Addig is titok - suttogtam fülébe, majd intettem, s elmentem. Vártam az estét. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni ehhez az egészhez. Remélem nem fog kitörni mint egy vulkán..

Még pár percig néztem őt míg el nem tűnt látókörömből majd becsuktam az ajtót. Felvettem egy cicanadrágot meg egy fekete trikót és egy bőrdzsekit aztán el is indultam a 'megszokott helyre'.

Mindenki egy nagy kupacban ült, mikor megjelent JinShe. Biccentettem egyet neki, majd leült közénk.
- Sziaa - köszönt neki mindenki, én pedig csak felemeltem kezem, majd intettem.

-Sziasztok...-ültem le melléjük majd körbe néztem mindenkin. Abban a pillanatban úgy éreztem tartozom valahová. Később tekintetemet ChangSubra emeltem és kérdően néztem rá. Még mindig nem értettem mi ez az egész...

- Ja, igen - kaptam észbe - szóval.. a csapat nagy része arra szavazott, hogy költözz hozzám. Nem mi vagyunk az első olyan "tag" akik "összeköltöznek" csak azért, mert így biztonságosabb - magyaráztam - mindenki ezt tartja a legegyszerűbb módszernek.

-Neeem...Én ezt nem fogadhatom el..-emeltem meg kissé kezeimet. -Így is már az sokat jelent hogy itt lehetek nem akarok másokon élősködni.-kerestem sorban a kifogásokat.

- Szerintem ne legyél ennyire "bocsánat kérő" meg ilyenek. Ez nálunk nem szokás. Mindenki így döntött, ez lesz a legjobb - vette át a szót JunSeung.

Felsóhajtottam majd végül is belementem. Nem így terveztem. És nem is így akartam de még aznap este átcuccoltunk hozzá. -De és ki hol fog aludni?

- Az ágyban? - lepődtem meg - de ha félsz, akkor kimegyek a kanapéra- mutattam ki a nappali felé.

-Ne haragudj...-intettem neki majd kipakoltam pár cuccomat. Pár nap múlva már elég szépen be voltam rendezkedve. Kaptam saját szekrényeket a szobában is és a fürdőben. Aztán eljött a nap mikor már nem bírtam a minden éjszakás egyedüllétet ezért megkértem hogy aludjon velem.

Meglepett kérése, de megtettem. Este bemászott mellém én pedig csak figyeltem a plafont. Valamiért nem tudtam elaludni. Napok teltek el, sőt hetek. Lehet már egy hónap is, de mostanában egyre furábban érzem magam, ha nagyon a közelemben van.

-ChangSub...-szólongattam halkan. Nem láttam semmit a szobában olyan sötét volt.-Kérdezhetek valamit?-végül is teste vonalait valahogy kivettem..

- Persze.. mondd csak.

-Átölelsz?-suttogtam. Lehet, hogy a félelem beszél belőlem legalábbis én próbálom erre fogni, de jól esett már az is hogy itt van mellettem nem messze..

- Öm.. izé.. aha - zavarodtam össze. Meglepett kérése, de megtettem. Nem szokásom ilyeneket csinálni, de most még is.

Ahogy átölelt lassan magamba szívtam illatát ami szinte égette belülről a tüdőmet, szörnyen jó volt a közelsége.

Alig mertem még levegőt is venni, nehogy valami kárt okozzak benne így csak lélegzet visszafojtva vártam, hogy ezek után mi lesz..

-köszönöm...-suttogtam halkan fülébe. -És nem nem érdekel nálatok mi a szokás vagy mit szabad mit nem...Hálás vagyok akárhogy is nézzük és tartozom neked. Nagyon sokkal.

- Jaj, fejezd már be. Ezt már körülbelül 50000000szer megbeszéltük. Azaz minden nap minimum háromszor - sóhajtottam fel - mondom, hogy nem tartozol semmivel!

-Csak fogd be...-halkan kuncogva hunytam le szemeimet és hajtottam arcomat nyaka és válla találkozásához. 


THE END.!!