Véleményeket kérünk szépen.:'333
Cím: "Szürke kis egér"
Terjedelem: 818 szó.
Figyelmeztetés: -
Tartalom: Szerény fiút, "randira" hívja egy lány.
-Baekho...-ültem le mellé a padba és fordultam felé.-miért.nem szólalsz meg soha?-kérdeztem mosolyogva. Soha nem beszélt nagyon senkivel max az órákon mondott valami okosat és ennyi.
- Nem vagyok a szavak embere - fordultam felé - mért érdekel? - néztem rá - én mindig is visszahúzódó természetű voltam, nem szoktad meg már lassan 2,5 éve? - lepődtem meg.
-De csak gondoltam megkérdezem, hisz kíváncsi vagyok. Nem szeretem ha valaki egyedül üldögél...-mosolyogva néztem én is rá.
- Nem baj, inkább menj. Még a végén rád szólnak, hogy a "szürke-egérrel" társalogsz - mosolyogtam rá. Nem is az volt a baj, hanem , hogy aki most velem szemben ül. Már suli kezdete óta tetszik, azaz 2,5 éve, de soha nem volt merszem neki megmondani.
-Nem érdekel nagyon más véleménye... Főleg ezeké nem...-halkan kuncogva néztem végig az osztályban. Nem nagyon szerettem az osztályom. Egyedül Baekho meg egy két csak volt normálisnak mondható.
- Mondjuk, megértelek - dőltem hátra a székkel, majd csak néztem arcát. Annyira gyönyörű volt, hogy el nem tudom mondani.
-Na mesélj nekem... Te vagy a legnormálisabb az osztályban. Nyugodtan oda jöhettél volna hozzám.-húztam közelebb a székemet hozzá.
- De nem szerettem volna.. - magyaráztam félve.
-Miért? Ennyire nem vagy rám kíváncsi? Mert akkor elmegyek...-álltam fel zavartan.
- Nem arról van szó - szólaltam meg - csak.. csak... hagyjuk. ülj vissza - néztem rá kérlelően.
Erre vidáman elmosolyodtam majd visszasiettem.-ma el jössz velem meg pár évfolyamtárssal vidámparkba?-mosolyodtam el.
-öö.. kik lesznek még ott? - néztem rá félve. Mikor azt mondta, hogy " ma eljössz velem" na, odáig tetszett, de utána a bennem lévő öröm , összeomlott kissé.
-Hát egy két nagyobb srác meg az osztályból a barátnőik. Én.meg.nem akarok egyedül árválkodni...-nevettem fel.
- egyedül árválkodni? hiszen.. ott lesznek a "nagy" srácok - néztem rá. Na, ez most tényleg szíven ütött.
-igen meg a barátnőik.-mosolyodtam el.
- akkor mért leszel egyedül? - még mindig nem értettem.
-Jajj te buta...-ütöttem.lágyan fejbe.-csak gyere. Itt találkozunk a suli előtt 7kor.
- Jhó - sóhajtottam fel, majd kezdődött az utolsó óránk. Alig vártam, hogy vége legyen, és mehessek haza. Nem volt kedvem menni, de muszáj volt. Nem szegem meg az ígértem.!
Ahogy vége lett az óráknak hazasiettem és kicsinosítottam magam. Tetszeni akartam neki. Már régóta tetszik nekem és végre van valami előrelépés.
Ahogy hazaértem letusoltam, majd felöltöztem egy kicsit lazábban, majd indultam is a megbeszélt helyre, mivel már majdnem 7 óra volt.
Ahogy odaért mosolyogva kezdtem neki integetni. Igazából a többiek nem jöttek csak azért találtam ki hogy tuti eljöjjön.
- Többiek? - kérdeztem meglepetten.
-Nem jönnek.-mosolyogva karoltam belé.-remélem nem bánod..
- N..nem.. - motyogtam zavarodottan. Örültem neki, hogy nem jönnek, de így elég ciki lesz, mivel én teljesen be vagyok rezelve, hogy most mi lesz.
-Na... Veszünk vattacukrot?-néztem fel rá csillogó szemekkel. Valahogy meg kell.próbálni feloldani a hangulatot.
- Vehetünk, de én fizetek- néztem rá komolyan.
-Hát erre nem mondhatok nemet.-mosolyodtam el. Megvettük a vattacukrot majd amíg ettük leültünk kicsit és csak beszélgettünk. Több közös volt bennünk mint gondoltam volna. Kellemesen csalódtam.
- Menjünk, üljünk fel a körhintára- kuncogtam.
-De ha szívrohamban meghalok az a te lelkeden szárad...-nevetve indultam el az óriási szerkezet felé.
- Rendben - kuncogtam, majd felültünk rá. Nagyon jól éreztem magam, de EunHee kicsit félt ezért egész végig belém kapaszkodott, s nem nézett le. Nagyon zavarban voltam, de nem mutattam.. vagy is próbáltam.
-Ez szörnyű...-kiabálva szorítottam még erősebben a kezét majd egy idő után hangosan nevetni kezdtem. Férfias keze átfonta át enyémet. Imádtam.
- Ne félj, mindjárt vége - kuncogtam. Kezdtem kissé felszabadulni, de még mindig nem éreztem magam teljesen felszabadultnak.
-Túléltem.-nevetve ugrottam hátára ahogy leértünk.-ezért most lőni fogsz nekem valamit-mutattam az egyik bódé felé.
- De... én.. nem tudok - fogtam meg, hogy nehogy le essen hátamról, így háti-paciban vittem el a bódéig, ahol lepattant rólam, s várt, hogy mit fogok neki szerezni.
-Azt a nagy pandát szeretném ott!-mutattam a nagy plüssre. Amikor megszerezte nekem nevetve ugrottam nyakába.-köszönöm...-mondtam vidáman.
- Ugyan - mosolyogtam - most már valami olyat is csináljunk ami...... cuki - köszörültem meg torkom.
-Ez alatt mit értesz?-mosolyogva néztem rá.-felülünk az óriáskerékre -fogtam meg kezét másik kezemmel meg a nagy pandát szorongattam.
- Nee.. félek.. inkább maradjunk a talajon - kuncogtam - és csináljunk valami.. cukit - motyogtam. Nagyon szégyenlős vagyok, de lehet, hogy soha többé nem lesz ilyen lehetőségem. Mindent megragadok, amit csak lehet.
-De mi az hogy valami cukit?-nevetve néztem fel rá és indultunk el sétálni valahová...
- Hát, cuki. Tudod.. mint a filmekben egy .. khm.. randi után.... - motyogtam zavartan.
-De édes vagy...-csipkedtem kuncogva arcát majd leültünk egy padba aztán két kezem.közé fogtam az arcát.
- M..Mit csinálsz? - kérdeztem teljesen zavartan - nem vagyok hozzászokva az ilyenekhez - pirultam el.
-Majd hozzá szoksz..-mosolyogva hajoltam hozzá közelebb.-helyes vagy... Sok lány szerelmes beléd...-suttogtam halkan ahogy egyre csak közeledtek ajkaink egymáshoz...
Jesszusom... Mindjárt.. Mindjárt megcsókol.. Úgy viselkedek, mint egy lány.. nem tehetek róla. És ajkai enyémhez értek én pedig lesokkolódtam, majd miután észbe kaptam egyből viszonoztam.
THE END.!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése