Elkészült a negyedik tag is a NU'EST-ből.^^ Már csak Minhyun van hátra, akit szerintem holnap olvashattok majd.^^" Mivel ma már nem hiszem, hogy lenne erőnk nekilátni.><"
Reméljük ez is tetszett.^^ Hiszen már most "sokan" láttátok a blogot, pedig még egy napja sincs meg.^^"
Véleményeket kérünk!:33
Cím: Tengerparti nyaralás.~
Terjedelem: 1530 szó.
Figyelmeztetés: -
Tartalom: Tengerparti nyaralás, ahol Ren és Rina szeretnék végre visszaszerezni a régi barátságukat. Reménykednek, hogy ennek a kiruccanásnak meg lesz a gyümölcse.. Szerintetek újra olyan barátok lesznek, mint voltak... vagy sem..? :)
A szüleimmel és egy másik családdal mentünk nyaralni mivel már régóta barátok. Ren a fiúk akivel igazából nincs semmi bajom, de folyton furának tartottam amiért ilyen lányos. -jó reggelt.-dobtam be cuccaim a kocsijukba mivel én velük utazom mert anyáékhoz már nem fértem be a sok cucc miatt.
Nem volt kedvem a nyaraláshoz, mivel tudtam, hogy Rina is ott lesz. Semmi bajom nincs vele, félre értés ne essék, de valami zavar. Amikor meglát folyton furán néz rám, de csak azóta mióta szőke lettem. Kiskorunkban is nagyon jól elvoltunk, de most... már nem... és néha hiányzik azaz idő. Viszont, remélem, hogy a kiruccanás miatt, majd azért elleszünk, mint anno.~
-Olyan korán kellett.kelni...-szomorkásan ültem be Ren mellé a kocsiba. Hiányzott a régi énje mert mióta ilyen lett döglöttek utána a lányok és kicsit nagyképű lett. A tengerpartra tartunk. Már nagyon várom! Imádtam a napsütéses homokos partot!
- Ja, eléggé, de mire leérünk az kb 4 óra. Szóval pihenhetsz, ha gondolod - néztem rá.
-Gondoltam rá. .-feltettem a fejhallgatóm majd lehunytam szemeim ahogy elindultunk.
Még néztem pár pillanatig pofiját, de éreztem, hogy értem is eljön az álom manó, így eldőltem, s azt sem tudtam hol vagyok konkrétan, csak aludtam, és aludtam.
Egy darabig nem tudtam még elaludni, csak fél szemmel néztem őt mikor vállamra borult.~ne csináld ezt velem..~magamban már a síromat ástam.
Előre hajtottam a fejem és végül is én is elaludtam.
- Srácok..!! - keltegetett anyám - megjöttünk - ezzel nagy nehezen kikászálódtunk az autóból, majd a kis faházhoz mentünk. Anya, és apa egy faházba, Rina és a szülei egy házba, én és Rina egy házba. Remek lesz...~ Gyorsan bepakoltuk a cuccainkat, majd ekkor vettem észre, hogy csak egy ágy van..
- Én alszok a földön! - szólaltam meg egyből.
-Nem kell.-mosolyodtam el. Én úgy sem fogok szerintem sokat aludni.-kuncogtam el magam majd elfoglaltam a fürdőt és gyorsan átvettem a bikinim.-te nem jössz.le a partra?-mosolyogva pakolásztam be a táskámba a naptejet a könyvemet és pár fontosabb dolgot.
- De... megvársz? - néztem rá kérlelően, mikor bólintott én is gyorsan beszaladtam a fürdőbe, majd felvettem a fürdőnadrágom, s már indultunk is a tengerhez.
- Szép - néztem körbe.
-Jaa... Imádom!-ugrándozva telepedtem le egy helyre és térítettem le a törölközőm. Egy darabig napoztam és egész végig őt néztem a napszemüvegem keresztül. Még mindig szép arca volt ... Pont mint régen. Kicsit vékonyka de édes.-bejössz velem?-álltam fel mosolyogva.
- De... hideg - borzongtam meg, már a gondolattól is, hogy milyen hideg lehet.
- Bemehetek.. viszont, csak térdig... nem szeretnék agyon fagyni.. - magyaráztam, majd felsegítettem a földről, s beindultunk a vízbe.
-Yaaa ez nem is hideg...-fröcsköltem rá egy kis vizet mire felszisszent.-Jajj ne csináld már...-kezdtem el rajta nevetni.-tök kellemes...-mosolyodtam el mire jött egy nagyobb hullám amitől elestem és rajta kötöttem ki.-Omo... Jól vagy?-néztem rá ijedten.
- EZ rohadt hideg - vacogtam - és igen, jól vagyok - mosolyogtam rá - , de kérlek.. khm.. szállj le rólam... nehéz vagy - húztam az agyát. Pedig olyan könnyű volt, mint egy toll pihe.
-Naaa...-sértődötten álltam fel róla majd kifelé indultam a partra. Hogy mondhat ilyet egy lánynak? Nem én vagyok a nehéz hanem Ő túl gyenge! Igen ebben biztos vagyok! Elkezdtem összepakolni a cuccaim. Elment a kedvem.
- Ne haragudj -mentem utána - csak vicceltem - fogtam meg csuklóját, pakolás közben.
-De ez rosszul esett! Meg amúgy is.. Nyavajogsz hogy hideg a víz. Nekem meg egyedül nincs kedvem a vízbe menni.-húztam el gyengéden kezeimet. Olyan jó volt érezni ahogy hozzámér...
- Tényleg ne haragudj.. gyere menjünk vissza - mutattam í víz felé. Nem szerettem volna, ha megharagszik rám, hiszen csak egy kis vicc volt. Mondjuk tudom, hogy a lányok ezt magukra szokták venni, de ne tegye.!
Sóhajtottam egyet majd utána indultam. Végül is még ott voltunk egy órát mert utána szóltak a szülők hogy megyünk vacsorázni.-hmm.. Gyere ide.-nevettem el magam mikor láttam hogy a nyakkendőjével szenved.
- Sosem fogom megtanulni - hisztiztem - köszönöm- mosolyogtam - és még egyszer ne haragudj..!
-El van felejtve.-mosolyogva simítottam végig a nyakkendőn majd én is felöltözöm.-gyerünk mert szerintem már csak ránk várnak.-húztam fel a szandálom.
- Ez már megszokott szerintem - nevettem ki magunkat. A faházak között volt egy kis kiülő ott sütöttek a szülők, és főztek bográcsba, így mi leültünk, s csak vártunk.
Egy ing volt rajtam, plusz egy rövid nadrág... ja és a standpapucsom. Nem valami sítusos, de most nem azért jöttünk ide, hogy kiöltöttünk, hanem azért, hogy jól érezzük magunkat. Rina így is csodálatosan néz ki..
-Ah. Nézd...-mutattam fel az égre. Gyönyörű csillagos este volt. Egy kósza felhő sem takarta a kilátást.-ott egy hullócsillag!-kiáltottam.-kívánj gyorsan.-böktem meg oldalát majd lehunytam szemeim és kívántam.~bárcsak történne egy csoda és megint a legjobb barátok lennénk!
Ennek nagyon megörültem. ~ Bárcsak egyszer megcsókolhatnám, de ugyan olyan barátok maradnánk, vagy talán kicsit többek!
Ahogy kívántam a szemeim behunytam, de mikor végeztem a kívánságommal egyből kinyitottam pilláim, és a mellettem álló lányra néztem, aki még mindig csukott szemmel "kémlelte" az eget.
-Jajj...-sóhajtottam fel egyet majd leültem a homokba.-éjszaka majd kimegyünk fürdeni?-súgtam neki oda. A szülők tuti nem engedték volna, de amiről nem tudnak az nem fáj nekik igaz?!
- De.. akkor még hidegebb a víz - suttogtam vissza - ,és megfogják hallani, ha sikítozunk vagy valami, hiszen egy köpésre van tőlük a part.... viszont.. kijöhetünk.. - motyogtam. Tuti, ha ezt megtudják végünk, és az is tuti, hogy valamelyikőnk le fog betegedni.. már most érzem.
-Ne gondolkozd már ennyire túl mindig a dolgokat.-böktem oldalba majd elfeküdtem a homokba. Kellemes langyos szellő fújt amitől jólesően kirázott a hideg.
Ledőltem mellé, majd az eget kezdtem el pásztázni.
- Tudod, azért gondolom át a tetteimet, mert lehet, hogy egyszer ez miatt kerülök kórházba vagy valami.. sosem tudhatod - motyogtam - de mondtam.. kimehetünk - rántottam vállat.
- Jó jó valamilyen szinten igazad van, de hidd el így is úgy is bajba kerülsz valahogy ha vigyázol ha nem.
-na mi van fiatalok?-nevetve hajolt fölénk apa...
- Jogos - suttogtam halkan - Semmi különös - mosolygunk rá - csak beszélgetünk.
- És még is miről? - tette fel a kérdést.
- Tudja, olyan dolgokról, amikről a szülők nem tudhatnak - suttogtam a fülébe humorosan, de mint láttuk döbbent arc kifejezését elnevettük magunkat - ne, aggódjon. Semmi olyanról, csak a régi szép időkről - magyaráztam ki magam.
Nagy szemekkel néztem hogy Ren, milyen jól el van apával.. -Ajj apa hogy neked mindig a rosszra kell gondolni...-nevettem fel kínomban. Az volt a szerencsém, hogy sötét volt és nem látszott.vörös arcom.
-Én aztán nem, csak kíváncsi vagyok...-mentegetőzve nézett rám.
- Elhisszük - mosolyogtam.
- Na,jól van. Megyek. Nem zavarlak benneteket. Két perc és kész a vacsi - jelentette ki, majd elment.
- Én már nem vagyok éhes... az baj? - néztem rá.
-Eléggé... Így is olyan vékony vagy.. Még jó hogy nem bírtál el...-bevetve csipkedtem hasát. Tényleg alig volt több mint csont és bőr. -Fel foglak hizlalni.-öltöttem rá nyelvem.
- Ne merd.. - néztem rá szúrósan. Már épp sepertem volna rá egy jó maroknyi homokot, mikor szóltak, hogy kész van a vacsi. Gyorsan leültünk, majd megettük, amit kimertünk magunknak. Aztán álmosságra hivatkozva bementünk a kis házba, s felöltöztünk fürdő ruhába.
- Még jó, hogy megszárítottuk őket - kuncogtam.
-Jaa ..-mosolyogva húztam össze pulcsim cipzárját majd el is indultunk.-na gyere már...-elfojtott hangon fogtam meg kezét és húztam magam után a vízbe.-ne legyél olyan.mint egy csaj...-fröcsköltem le.
Felszisszentem a kellemetlen érzésre, de kis idővel megszoktam a víz hőmérsékletét, így már szabadon tudtam mászkálni benne.
- Az a baj, hogy halkan kell lennünk - suttogtam, miközben elkaptam derekát hátulról, és úgy húztam kijjebb, míg nem a parthoz értünk. Kiakartam menni, de Rina visszarántott, így a víz alá merültünk mind a ketten. Ijedten ugrottunk fel, szinte egyszerre, majd szorosan karomba zártam.
- Idióta, tudom, hogy nem tudsz úszni! - szóltam rá - még ha kicsi is a víz, akkor is féltelek - toltam el magamtól, hogy szemébe tudjak nézni.
Halkan nevetgéltem majd felnéztem rá.-de hát nem haltam meg.-nevettem hangosabban.-nem is vagy te olyan gyenge amúgy.-nyomkodtam meg nevetve karját.
-ugye ugye?-feszített büszkén.
- Halkabban - szóltam rá kuncogva, de nem akart csendben maradni. Huh.. most vagy soha.. lehet lepofoz, lehet elfut, de így tuti befogja. Ha nem akarja, hogy lebukjunk.
Gyorsan szájára tapadtam, s ott tartottam pár percig enyém, ő pedig még mindig tányér alakú pillákkal nézett rám.
- B..Bocs.. - motyogtam zavartan.
Óriási szemekkel néztem rá majd hevesen magamhoz rántottam és szenvedélyesen csókolni kezdtem. Nem tudom mi ütött belém, de imádtam apró kis duzzadt rózsaszín ajkait.
Most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. Nem is viszonoztam a csókot, mivel teljesen lesokkoltam. Miután elhúzódott tőlem inkább biccentett a fejével, hogy menjünk vissza a faházikóba és beszéljük meg a dolgokat.
-Akkor igazából most mi..?-néztem rá miközben leültem a parkettára vele szemben a hajamat törölgetve. Kíváncsi voltam a válaszára.
- Most mi..? - kérdeztem vissza, mintha nem tudnám, hogy mire gondol.
-Mi most akkor együtt vagyunk vagy ez csak a pillanat varázsa volt?-mutogattam kezeimmel hogy érthetőbb legyen.
- Szerintem az első, de viszont.. nem szeretném, hogyha a barátságunk teljesen rámenne erre az egészre... mivel...tudod, hogy sokat jelent nekem, és neked is... - sóhajtottam - próbáljuk meg, és ha nem megy, akkor maradjunk csak barátok, rendben?
-Jó...-sóhajtottam majd négykézláb odamásztam hozzá és megcsókoltam.
- Milyen régóta várok erre, de megérte! - öleltem meg.
Reméljük ez is tetszett.^^ Hiszen már most "sokan" láttátok a blogot, pedig még egy napja sincs meg.^^"
Véleményeket kérünk!:33
Cím: Tengerparti nyaralás.~
Terjedelem: 1530 szó.
Figyelmeztetés: -
Tartalom: Tengerparti nyaralás, ahol Ren és Rina szeretnék végre visszaszerezni a régi barátságukat. Reménykednek, hogy ennek a kiruccanásnak meg lesz a gyümölcse.. Szerintetek újra olyan barátok lesznek, mint voltak... vagy sem..? :)
A szüleimmel és egy másik családdal mentünk nyaralni mivel már régóta barátok. Ren a fiúk akivel igazából nincs semmi bajom, de folyton furának tartottam amiért ilyen lányos. -jó reggelt.-dobtam be cuccaim a kocsijukba mivel én velük utazom mert anyáékhoz már nem fértem be a sok cucc miatt.
Nem volt kedvem a nyaraláshoz, mivel tudtam, hogy Rina is ott lesz. Semmi bajom nincs vele, félre értés ne essék, de valami zavar. Amikor meglát folyton furán néz rám, de csak azóta mióta szőke lettem. Kiskorunkban is nagyon jól elvoltunk, de most... már nem... és néha hiányzik azaz idő. Viszont, remélem, hogy a kiruccanás miatt, majd azért elleszünk, mint anno.~
-Olyan korán kellett.kelni...-szomorkásan ültem be Ren mellé a kocsiba. Hiányzott a régi énje mert mióta ilyen lett döglöttek utána a lányok és kicsit nagyképű lett. A tengerpartra tartunk. Már nagyon várom! Imádtam a napsütéses homokos partot!
- Ja, eléggé, de mire leérünk az kb 4 óra. Szóval pihenhetsz, ha gondolod - néztem rá.
-Gondoltam rá. .-feltettem a fejhallgatóm majd lehunytam szemeim ahogy elindultunk.
Még néztem pár pillanatig pofiját, de éreztem, hogy értem is eljön az álom manó, így eldőltem, s azt sem tudtam hol vagyok konkrétan, csak aludtam, és aludtam.
Egy darabig nem tudtam még elaludni, csak fél szemmel néztem őt mikor vállamra borult.~ne csináld ezt velem..~magamban már a síromat ástam.
Előre hajtottam a fejem és végül is én is elaludtam.
- Srácok..!! - keltegetett anyám - megjöttünk - ezzel nagy nehezen kikászálódtunk az autóból, majd a kis faházhoz mentünk. Anya, és apa egy faházba, Rina és a szülei egy házba, én és Rina egy házba. Remek lesz...~ Gyorsan bepakoltuk a cuccainkat, majd ekkor vettem észre, hogy csak egy ágy van..
- Én alszok a földön! - szólaltam meg egyből.
-Nem kell.-mosolyodtam el. Én úgy sem fogok szerintem sokat aludni.-kuncogtam el magam majd elfoglaltam a fürdőt és gyorsan átvettem a bikinim.-te nem jössz.le a partra?-mosolyogva pakolásztam be a táskámba a naptejet a könyvemet és pár fontosabb dolgot.
- De... megvársz? - néztem rá kérlelően, mikor bólintott én is gyorsan beszaladtam a fürdőbe, majd felvettem a fürdőnadrágom, s már indultunk is a tengerhez.
- Szép - néztem körbe.
-Jaa... Imádom!-ugrándozva telepedtem le egy helyre és térítettem le a törölközőm. Egy darabig napoztam és egész végig őt néztem a napszemüvegem keresztül. Még mindig szép arca volt ... Pont mint régen. Kicsit vékonyka de édes.-bejössz velem?-álltam fel mosolyogva.
- De... hideg - borzongtam meg, már a gondolattól is, hogy milyen hideg lehet.
- Bemehetek.. viszont, csak térdig... nem szeretnék agyon fagyni.. - magyaráztam, majd felsegítettem a földről, s beindultunk a vízbe.
-Yaaa ez nem is hideg...-fröcsköltem rá egy kis vizet mire felszisszent.-Jajj ne csináld már...-kezdtem el rajta nevetni.-tök kellemes...-mosolyodtam el mire jött egy nagyobb hullám amitől elestem és rajta kötöttem ki.-Omo... Jól vagy?-néztem rá ijedten.
- EZ rohadt hideg - vacogtam - és igen, jól vagyok - mosolyogtam rá - , de kérlek.. khm.. szállj le rólam... nehéz vagy - húztam az agyát. Pedig olyan könnyű volt, mint egy toll pihe.
-Naaa...-sértődötten álltam fel róla majd kifelé indultam a partra. Hogy mondhat ilyet egy lánynak? Nem én vagyok a nehéz hanem Ő túl gyenge! Igen ebben biztos vagyok! Elkezdtem összepakolni a cuccaim. Elment a kedvem.
- Ne haragudj -mentem utána - csak vicceltem - fogtam meg csuklóját, pakolás közben.
-De ez rosszul esett! Meg amúgy is.. Nyavajogsz hogy hideg a víz. Nekem meg egyedül nincs kedvem a vízbe menni.-húztam el gyengéden kezeimet. Olyan jó volt érezni ahogy hozzámér...
- Tényleg ne haragudj.. gyere menjünk vissza - mutattam í víz felé. Nem szerettem volna, ha megharagszik rám, hiszen csak egy kis vicc volt. Mondjuk tudom, hogy a lányok ezt magukra szokták venni, de ne tegye.!
Sóhajtottam egyet majd utána indultam. Végül is még ott voltunk egy órát mert utána szóltak a szülők hogy megyünk vacsorázni.-hmm.. Gyere ide.-nevettem el magam mikor láttam hogy a nyakkendőjével szenved.
- Sosem fogom megtanulni - hisztiztem - köszönöm- mosolyogtam - és még egyszer ne haragudj..!
-El van felejtve.-mosolyogva simítottam végig a nyakkendőn majd én is felöltözöm.-gyerünk mert szerintem már csak ránk várnak.-húztam fel a szandálom.
- Ez már megszokott szerintem - nevettem ki magunkat. A faházak között volt egy kis kiülő ott sütöttek a szülők, és főztek bográcsba, így mi leültünk, s csak vártunk.
Egy ing volt rajtam, plusz egy rövid nadrág... ja és a standpapucsom. Nem valami sítusos, de most nem azért jöttünk ide, hogy kiöltöttünk, hanem azért, hogy jól érezzük magunkat. Rina így is csodálatosan néz ki..
-Ah. Nézd...-mutattam fel az égre. Gyönyörű csillagos este volt. Egy kósza felhő sem takarta a kilátást.-ott egy hullócsillag!-kiáltottam.-kívánj gyorsan.-böktem meg oldalát majd lehunytam szemeim és kívántam.~bárcsak történne egy csoda és megint a legjobb barátok lennénk!
Ennek nagyon megörültem. ~ Bárcsak egyszer megcsókolhatnám, de ugyan olyan barátok maradnánk, vagy talán kicsit többek!
Ahogy kívántam a szemeim behunytam, de mikor végeztem a kívánságommal egyből kinyitottam pilláim, és a mellettem álló lányra néztem, aki még mindig csukott szemmel "kémlelte" az eget.
-Jajj...-sóhajtottam fel egyet majd leültem a homokba.-éjszaka majd kimegyünk fürdeni?-súgtam neki oda. A szülők tuti nem engedték volna, de amiről nem tudnak az nem fáj nekik igaz?!
- De.. akkor még hidegebb a víz - suttogtam vissza - ,és megfogják hallani, ha sikítozunk vagy valami, hiszen egy köpésre van tőlük a part.... viszont.. kijöhetünk.. - motyogtam. Tuti, ha ezt megtudják végünk, és az is tuti, hogy valamelyikőnk le fog betegedni.. már most érzem.
-Ne gondolkozd már ennyire túl mindig a dolgokat.-böktem oldalba majd elfeküdtem a homokba. Kellemes langyos szellő fújt amitől jólesően kirázott a hideg.
Ledőltem mellé, majd az eget kezdtem el pásztázni.
- Tudod, azért gondolom át a tetteimet, mert lehet, hogy egyszer ez miatt kerülök kórházba vagy valami.. sosem tudhatod - motyogtam - de mondtam.. kimehetünk - rántottam vállat.
- Jó jó valamilyen szinten igazad van, de hidd el így is úgy is bajba kerülsz valahogy ha vigyázol ha nem.
-na mi van fiatalok?-nevetve hajolt fölénk apa...
- Jogos - suttogtam halkan - Semmi különös - mosolygunk rá - csak beszélgetünk.
- És még is miről? - tette fel a kérdést.
- Tudja, olyan dolgokról, amikről a szülők nem tudhatnak - suttogtam a fülébe humorosan, de mint láttuk döbbent arc kifejezését elnevettük magunkat - ne, aggódjon. Semmi olyanról, csak a régi szép időkről - magyaráztam ki magam.
Nagy szemekkel néztem hogy Ren, milyen jól el van apával.. -Ajj apa hogy neked mindig a rosszra kell gondolni...-nevettem fel kínomban. Az volt a szerencsém, hogy sötét volt és nem látszott.vörös arcom.
-Én aztán nem, csak kíváncsi vagyok...-mentegetőzve nézett rám.
- Elhisszük - mosolyogtam.
- Na,jól van. Megyek. Nem zavarlak benneteket. Két perc és kész a vacsi - jelentette ki, majd elment.
- Én már nem vagyok éhes... az baj? - néztem rá.
-Eléggé... Így is olyan vékony vagy.. Még jó hogy nem bírtál el...-bevetve csipkedtem hasát. Tényleg alig volt több mint csont és bőr. -Fel foglak hizlalni.-öltöttem rá nyelvem.
- Ne merd.. - néztem rá szúrósan. Már épp sepertem volna rá egy jó maroknyi homokot, mikor szóltak, hogy kész van a vacsi. Gyorsan leültünk, majd megettük, amit kimertünk magunknak. Aztán álmosságra hivatkozva bementünk a kis házba, s felöltöztünk fürdő ruhába.
- Még jó, hogy megszárítottuk őket - kuncogtam.
-Jaa ..-mosolyogva húztam össze pulcsim cipzárját majd el is indultunk.-na gyere már...-elfojtott hangon fogtam meg kezét és húztam magam után a vízbe.-ne legyél olyan.mint egy csaj...-fröcsköltem le.
Felszisszentem a kellemetlen érzésre, de kis idővel megszoktam a víz hőmérsékletét, így már szabadon tudtam mászkálni benne.
- Az a baj, hogy halkan kell lennünk - suttogtam, miközben elkaptam derekát hátulról, és úgy húztam kijjebb, míg nem a parthoz értünk. Kiakartam menni, de Rina visszarántott, így a víz alá merültünk mind a ketten. Ijedten ugrottunk fel, szinte egyszerre, majd szorosan karomba zártam.
- Idióta, tudom, hogy nem tudsz úszni! - szóltam rá - még ha kicsi is a víz, akkor is féltelek - toltam el magamtól, hogy szemébe tudjak nézni.
Halkan nevetgéltem majd felnéztem rá.-de hát nem haltam meg.-nevettem hangosabban.-nem is vagy te olyan gyenge amúgy.-nyomkodtam meg nevetve karját.
-ugye ugye?-feszített büszkén.
- Halkabban - szóltam rá kuncogva, de nem akart csendben maradni. Huh.. most vagy soha.. lehet lepofoz, lehet elfut, de így tuti befogja. Ha nem akarja, hogy lebukjunk.
Gyorsan szájára tapadtam, s ott tartottam pár percig enyém, ő pedig még mindig tányér alakú pillákkal nézett rám.
- B..Bocs.. - motyogtam zavartan.
Óriási szemekkel néztem rá majd hevesen magamhoz rántottam és szenvedélyesen csókolni kezdtem. Nem tudom mi ütött belém, de imádtam apró kis duzzadt rózsaszín ajkait.
Most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. Nem is viszonoztam a csókot, mivel teljesen lesokkoltam. Miután elhúzódott tőlem inkább biccentett a fejével, hogy menjünk vissza a faházikóba és beszéljük meg a dolgokat.
-Akkor igazából most mi..?-néztem rá miközben leültem a parkettára vele szemben a hajamat törölgetve. Kíváncsi voltam a válaszára.
- Most mi..? - kérdeztem vissza, mintha nem tudnám, hogy mire gondol.
-Mi most akkor együtt vagyunk vagy ez csak a pillanat varázsa volt?-mutogattam kezeimmel hogy érthetőbb legyen.
- Szerintem az első, de viszont.. nem szeretném, hogyha a barátságunk teljesen rámenne erre az egészre... mivel...tudod, hogy sokat jelent nekem, és neked is... - sóhajtottam - próbáljuk meg, és ha nem megy, akkor maradjunk csak barátok, rendben?
-Jó...-sóhajtottam majd négykézláb odamásztam hozzá és megcsókoltam.
- Milyen régóta várok erre, de megérte! - öleltem meg.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése