Találkozás...[Born TO Beat/BtoB, Peniel]

Nos, a harmadik BtoB tagunk is megjött.^^ Kissé sietünk a tagokkal, mint látjátok a csoportban is, de minél előbb annál jobb.^^ Mint mindig a fiú van vastaggal írva.^^

Véleményeket!! :D

Cím: Találkozás...
Terjedelem:  1003 szó.
Figyelmeztetés: - 
Tartalom: Szó szerint egymásba "futnak", majd megbeszélik, hogy elmennek kicsit beszélgetni, vattacukrot enni.



Épp a barátnőimmel állítottuk fel a sátrunkat. Egy pár napos fesztiválra jöttünk. Lesz egy csomó fellépő mint ma este is. A kedvenc bandám fog fellépni és persze nekem egyedül kell mennem mert.ők ezt "nem szeretik"...

Be voltunk zsongva a mai nap miatt, hiszen fellépünk egy fesztiválon. Sungjae még Maria-t is elhozta, a nagy banánját, hogy szurkoljon neki az autóból. Én pedig nem bírok megülni a járműben. Felakarok állni, és futni egy jó nagy kört, hogy levezessem a stresszt.

Estefelé a csajok fogták magukat és elmentek az egyik nagy sátorba ahol buli volt én meg felöltöztem és indultam is a nagy színpadhoz.~annyira izgulok.. Már csak pár perc...

Szóltak, hogy menjünk fel a színpadra. Felvánszorogtunk mire az összes rajongó visítani kezdett, mi pedig integettünk nekik, majd beálltunk kezdő pozícióba. 

Csillogó szemekkel néztem őket az első sorból. Peniel volt a nagy példaképem.. Imádtam ahogy színpadra lép a lélegzetem is eláll. És olyan kedves a rajongókkal. Ezt tapasztaltam mikor voltam nemrég egy dedikáláson.

Már lassan egy órája táncoltunk, mikor is az utolsó dal is felcsendült. Ezzel köszöntünk el a rajongóktól, majd a három perces szám után lefutottunk a színpadról. Izzadtak voltunk, s kissé fáradtak, de én nem törődtem vele. Átöltöztem, majd egy szemüveget nyomtam a fejemre, s elindultam nézelődni. Épp a pónikat néztem, mikor is valaki nekem jött.

-Auh...-fogtam fejemet.-ne haragudjon kérem..-hevesen kezdtem előtte hajolgatni.-nem direkt volt.-kezdtem dadogva magyarázni. Ahogy felnéztem rá kissé ismerős volt.. Sőt nagyon, de nem akartam rákérdezni hogy ő az-e akire gondolok mert ha nem akkor hülyének néz..

- Semmi probléma, én voltam az aki nem figyelt. Jól vagy? - néztem rá érdeklődve. Meglepett, hogy nem kezdett el sikítozni, s ugrálni. Ezek szerint tökéletes álcát vettem fel.

-Persze jól csak... Kicsit megütöttem a fejem.-nevettem fel kínomban majd felnéztem rá.-ne nézz hülyének.. De.. Levennéd a szemüveget?-böktem ki nagy nehezen amit szerettem volna.

- Ezt inkább ne itt - mosolyogtam. Nem tudom mért, de félre hívtam egy eldugott kis helységbe, majd amit kért megtettem. Ezt sem tudom mért, lehet nem szerettem volna, hogy fájjon a feje...

-Omo szóval tényleg te vagy az?-csillogó szemekkel néztem fel rá. Én nem a sikítozó rajongók.közé tartoztam hála a jó istennek. Ilyenkor tudtam ennek örülni.

- Ö... igen ? - néztem rá -, de kérlek. ne sikíts - fintorogtam - azt nem szeretem. Megfájdul a fejem - kezdtem el masszírozni a halántékom, mire csak kinevetett - most min nevetsz? komolyan beszéltem - tettettem komolyságot.

-Te és a komolyság...-nevettem fel ismét.-de emiatt ne aggódj én sem szeretem azokat a lányokat, de azért egy autogramot azt kérnék...-néztem rá kissé kipirult arccal.

- De csak mert fáj a fejed! - mutattam rá szigorúan - és .. héé.. mi az,hogy " Te és a komolyság"? Tudok komoly lenni - lepődtem meg.

-Milyen gonosz vagy... Akkor már nem is kell..-húztam el a lapot keze alól.

- Héé...!! Akkor is adok - ezzel kivettem kezéből a cetlit, majd ráfirkantottam a nevem - tessék - mosolyogtam.

-Köszönöm...-Hajoltam meg előtte majd hátat fordítottam. Igazából azért akartam elmenni mert nem tudom mit is mondhatnék vagy csinálhatnék.. Ciki helyzetbe meg nem akartam kerülni , főleg nem előtte.

- Várj.. megtudhatom a neved? - szóltam utána - tudod, nagyon szimpatikus vagy. Biztos jól kijönnénk. Össze kéne hozni egy jó kis talit.. tudod, mint két idegen, de még se annyira... - magyaráztam. Úgy gondoltam, hogy nagyon jó barátok lehetnénk... így mertem felvállalni a kockázatot.

Tányérnyi nagyságú szemekkel néztem magam elé majd mosolyogva fordultam felé.-HeeRin-nyújtottam ki kezemet felé majd kezet ráztunk.

- Örülök HeeRin - mosolyogtam - nos, ráérsz valamikor? - kérdeztem.

-Uhm persze... Nekem most is jó mivel a barátnőim nem tudom hová lettek engem meg egyedül hagytak.-sóhajtottam fel.

- Oké, akkor menjünk vattacukrot enni - ugrándozva indultam el.

-és te vagy a komoly..-fogtam meg fejem majd utána sétáltam.-én ... Epreset szeretnék..-néztem.fel rá.

- Én is - csillogó szemekkel fizettem, majd vettem el a két vattacukrot - nesze - adtam a kezébe az egyiket.

-Kösziiiiii-vettem el majd elkezdtem enni.-ez rohadt finom..-hunytam le szemeim pár másodpercre. -És a többiek?

- Az - morogtam - nem tudom - vontam vállat.

-Na most meg mi bajod?!-álltam fel mellőle a padról.-azt hittem kedvesebb vagy..

- Kedves vagyok, csak nem tudom, hogy hol vannak - lepődtem meg - biztos elmentek haza, vagy körül néznek.. nem tudom.. - magyaráztam.

-Nem nem vagy az.-ettem még egy falatot.

- Tudod... szeretném ezt megtenni - hajoltam hozzá közel. Tuti azt hitte, hogy valami Olyat akarok, de csak letéptem egy darabot a vattacukorból, majd az orrára raktam.

-Tudod... Ez nem volt szép dolog.-durcásan nyomtam arcának egy darabot én is majd visszahuppantam a padra.-gonosz...-néztem rá."komolyan" aztán azonnal elnevettem magam.

- Héé... nekem mindjárt elfogy - néztem a már üres pálcára- azaz most. Együnk fagyiiit - könyörögtem. 

-nem ehetek.. El fogok hízni,de te menj addig itt megvárlak..-azzal ott is hagyott. Ahogy elment pár srác betámadott .

Ch.. el fog hízni... Azért vettem neki is egyet, nem tudom, hogy milyet szeret, ezért sok ízt összekombináltam, szóval.. szivárvány fagyit vittem neki, ám mikor mentem vissza egy sereg fiú vette körül.

Ahogy megláttam őt azonnal segélykérő pillantásokat intéztem felé. Utáltam az ilyeneket. Főleg hogy ezek részegek is voltak.

- Szia szívem - siettem egyből oda - kik ezek? - néztem végig a srácokon.
- Ez meg ki, cicababa? - szólalt meg az egyik.
- A barátja vagyok, szóval.. sziasztok - ezzel felrántottam, majd megragadtam, s kezébe nyomtam a fagyit - edd meg ! - szóltam rá -tartozol nekem - morogtam nevetve.

-Tudom és köszönöm...-kezdtem el a fagyit enni. Oké hogy ez az előbb csak mentőakció volt, de azért jó volt belegondolni hogy milyen lehet a barátnőjének lenni...

Hirtelen megcsörrent a mobilom, majd láttam rajta Ilhoon számát.
- Mondd - szóltam bele.
- Indulunk, gyere - ezzel kinyomta. 
- Ne haragudj, de most mennem kell. Majd még találkozunk, add meg a számod - néztem rá, majd átadta a kezembe a telefonját, én pedig az enyémet, s be pötyögtük a saját mobilszámunkat, majd visszaadtuk egymásnak, s egy szomorú mosoly kíséretében intettem, majd még egyszer megszólaltam; - jól éreztem magam , köszönöm. Majd hívlak - ezzel elindultam az autó felé.



THE END!