"Verekedés, aztán utazás(?)" [NU'EST, MinHyun]

Nos, az utolsó... NU'EST tagot is kivégeztük.^^:D Mind mindig, most is a fiú lesz vastaggal írva.!


Véleményeket kérünk.!^^





Cím: "Veszekedés, aztán utazás(?)"
Terjedelem:  1135 szó.
Figyelmeztetés: -
Tartalom: A fiú barátja berág, majd úgy döntenek, hogy elutaznak...



-Hagyd békén a pasimat...-kiabálva mentem neki a csajnak és kezdtem el haját tépni. Nem viseltem el ha valaki közénk akart állni. Tudom jó pasi, de az enyém!

Nem tudtam, hogy hová tűnt hirtelen EunJi azt nem tudom. A barátnője odajött hozzá, majd felpattant és kivágtatott az osztályból. Kiballagtam a folyosóra, s láttam, hogy az udvaron nagy tömeg áll körül két személyt. Nem tudtam kik azok, így nem kerítettem neki nagy figyelmet, csak vállat vontam , majd vissza ballagtam a terembe, s csak vártam.

-Nem érdekel mit is akarsz és hogyan, de hagyj minket békén!-pofoztam fel és löktem el majd fölé másztam és tovább ütöttem ahol csak értem és amilyen erősen tudtam.

Már vagy húsz perce elment, de még nem jött vissza. Inkább levánszorogtam a lépcsőn, majd megnéztem, hogy mi a fene folyik az udvaron. Melyik nyomorék verekszik már megint...

Amint ott ütöttem egyszer csak valaki megfogta a vállam és próbált megnyugtatni. Nem is néztem hogy ki az csak azt akartam hogy hagyja befejezni amit elkezdtem..

Mikor megpillantottam EunJi-t egyből oda siettem, majd utat kérve mögé léptem, s átöleltem derekát, hogy lefogjam. Viszont ő csak kapálózott, majd megkaparta arcom.
- Áú - szisszentem fel, mire ijedten rám kapta tekintetét.

-Minhyun...-néztem rá ijedten és meglepődötten.-Oppa ne haragudj.. -Öleltem át szorosan. Nem akartam én neki bajt...

- Nem baj, de miért verekedsz? - néztem sebes szájára.

-Mert közénk akar állni!-sírva temettem vérző arcom a mellkasába.

- Senki nem fog közénk állni. Emlékszel a tavaly előtti ugyan ilyen vitára? - simogattam hátárt, miközben bólintott - azóta nem álltak közénk, és nem most fogják elkezdeni! - öleltem közel magamhoz. Mindenki tátott szájjal figyelt minket, de nem igazán érdekelt.

-Szeretlek... Ne haragudj rám..-gyűrtem kezeim közé pólóját majd bicegve indultam meg.mellette. Kissé bevertem a lábam, de szerencsére semmi.komoly.

- Én is- segítettem fel a lépcsőn - inkább menj haza, elkísérlek. Pihenj, én meg lefertőtlenítem a sebet - mosolyogtam, majd felkaptuk a táskánkat, s indultunk is.

-Tényleg nem haragszol?-ültem le óvatosan a kanapéra és tettem fel a lábamat hogy hozzá férjen a sebhez.-én nem akartam rosszat, de tudod milyen vagyok és hogy mennyire szeretlek..

- Mondtam, hogy nem. Egész úton ezt kérdezgeted. Ha még egyszer megkérdezed megharagszom! - szóltam rá - Tudom, és én is szeretlek - simogattam meg hasát, majd leápoltam a lábán lévő sebet. Még szerencse, hogy a szülei nincsenek itthon.!~

-Köszönöm Oppa!-öleltem át nyakát majd megcsókoltam. Anyáék nem nézték valami jó szemmel hogy együtt vagyunk... De hát ha egyszer szeretem?!

- Jaj, ne köszönd már - simítottam végig buksiján, majd a újra nekiláttam a sebek ellátásának - most ez kicsit fájni fog- emeltem szájához a fertőtlenítős vattát.

-auuhh -markoltam erősen a kanapé oldalát.-ez nagyon mar...-gyűltek könnyek a szemembe.-így hogy csókollak majd meg?-néztem fel rá.

- Megoldjuk - kuncogtam - na, jobban vagy? - kérdeztem félve. Tudom, még csak pár másodperce történt az egész, de már enyhülnie kellene a maró érzésnek..

-Igen igen.-mosolyodtam el.-szeretném, ha anya szeretne téged...-húztam magam mellé és ültem ölébe.

- Én is, de úgy sem fog.. pedig nem vagyok rossz fiú - jegyeztem meg - na, mindegy.. - vontam vállat - már több mint 2 éve együtt vagyunk, ha eddig nem szeretett meg, most sem fog - húztam el a számat.

-De ha rajtam múlik szeretni fog. Hát azért... Valljuk be az vagy...-suttogtam kuncogva a fülébe .-gondolok itt a jó fajta rosszra.-túrtam hajába és csókoltam meg.

- Jó fajta rossz? Olyan mióta létezik? - kérdeztem, miután nagy nehezen elszakadt tőlem - avass be, milyen az a jó fajta rossz... Minhyun? - kuncogtam fel, majd adtam egy puszit a szájára.

-Azóta mióta én kitaláltam! És az olyan.. Hmm.. Hogy mondjam. Ágyban való rossz...-kacér mosollyal arcomon néztem végig arcán.

- Oh - illetődtem meg - megint? - kuncogtam - mostanában túl sok jót kapsz, nem?- néztem rá ferdén, miközben egy cuki kis mosoly a szám szélén.

-Miért kapnék túl sok jót? Ha egyszer megérdemlem..-néztem rá nagyokat pislogva.

- Nem érdemled meg - lepődtem meg -ma rossz voltál! - jegyeztem meg, majd mutattam a száján éktelenkedő kis sebre.

-De ez csak miattad volt.-simítottam végig orrán majd ajkain és nyakán.

- Akkor is rossz voltál! - néztem rá.

-De nem teszel most kivételt?-pirult arccal hajoltam nyakára és csókoltam ott meg.

- Nhem - lihegtem.Tudta,hogy hol van a gyenge pontom.

-Naa...-emeltem meg fejem és néztem rá mint egy kölyökkutya.

-Nem - néztem vele farkasszemet.

-Miért?-suttogtam ajkai közé és nyaltam azokon végig.

- Mert rossz voltál, és büntetésben vagy - morogtam, de már nem nagyon bírtam magam tartani.

-De érzem hogy nem sokáig...-mosolyodtam el mikor éreztem dudorodó nadrágját.

- De..de .. sokáig - sóhajtottam fel. Ez nem ér. Ilyenkor utálom, hogy az izgalom nem az arcomon, hanem a nadrágomon látszik, érződik.

Csak fejemet a vállára hajtottam és halkan szuszogtam a fülébe. -Mi ez a parfüm?-kérdeztem teljesen elkábulva az illatától.

- Új - kuncogtam - tetszik? - simogattam hátát.

-Imádom... -Hajoltam közel nyakához és beleszívtam bőre illatába.-ne csináld ezt velem...-nevettem el magam.

- Nyugi, én is alig bírok ellenállni, de most akkor is megteszem - morogtam.

-Gonosz vagy!-öleltem magamhoz szorosan és lassan elaludtam, de egy ajtócsapódás azonnal felkeltett.

Hirtelen aludt el, de szinte húsz perc sem telt bele a szülei haza jöttek, s hangosan becsapták az ajtót.
- J..Jó napot- köszöntem, de ők csak a karomban fekvő lányt nézték.

-Sziasztok...-mosolyogva néztem fel rájuk majd felkeltünk és mélyen meghajoltunk előttük.

- Mit keres itt? - nézett rám megvetően az anyja. Ez fájt..

-Uhm talán... Engem?-nevettem fel majd kézen fogtam Minhyunt és kifelé húztam a nappaliból a lépcső felé.

- Hová megyünk? - suttogtam, de nem válaszolt, csak húzott maga után, mígnem a szobájában kötöttünk ki.

-Na itt jobb lesz.-zártam be az ajtót.-szeretsz?-nevetve ugrottam a nyakába mire az ágyba borultunk.

- Nem - mondtam komolyan, mire meglepődött - imádlak - csókoltam meg - ugye tudod, hogy anyád megint majdnem kirakta a szűröm? - néztem rá fájdalmasan.

-Nem érdekel az anyám!-nevettem fel.-mit szólnál ha ma este elszöknénk?-suttogtam halkan fülébe.
-elszökni? De mégis hová?-nézett rám meglepetten.
-mindegy... Bárhova csak innen el.-tártam szét karjaimat ágyékán ülve.

- De...nincs hová mennünk, és ha apádék megtudják tuti, hogy engem az alsónadrágomnál fogja kötnek fel - néztem rá félve - még is hová mehetnénk? - simogattam oldalát, miközben azért imádkoztam, nehogy megmozduljon, mert akkor felnyögök.

-Menjünk el valamelyik városba. A spórolt pénzemből simán kifutja. És tudod hogy miattunk gyűjtöm már évek óta.-hirtelen hajoltam le hozzá mire felnyögött én meg felnevettem.

-Nekem is van pénzem-mosolyogtam-és tudom, viszont...ne ficánkolj-hajtottam hátra fejem.

 -jó...-nevetve feküdtem le mellé majd mellkasára tettem kezem.-este gyere értem kocsival jó?

-Itt leszek-ezzel felpattantam, s elindultam haza.~
Otthon összepakoltam egy bőröndbe, elmentem fürdeni, majd írtam egy sms-t szerelmemnek, hogy 20 perc és ott vagyok érte.

Összepakoltam én is majd mikor odaért az ablakon kiadtam neki a bőröndömet majd én is kimásztam.-de izgatott vagyok!-tettem be a borítékot a kesztyűtartóba amiben a pénz volt.

-Én is-ezzel bepattantunk, s neki láttunk a nagy világnak, EGYÜTT!~



THE END.!!