Nos, újabb fiksönnel rukkoltunk elő. :D Reméljük tetszeni fog.^^ Először is: Főszerepben; Kim Jong Hyeon alias JR :D
Azt terveztük, hogy az összes NU'EST tagok végig fogjuk szerepezni, szóval.. OH YEAH :DD xDD:DD Mint mindig, most is a vastagon írott a fiú része.~
Na, akkor: véleményeket!! :DD♥
Születésem óta vak vagyok így mindent csak elképzelni tudok, de így talán jobb. Egy speciális iskolába járok. Egyik nap elvittek minket egy művészeti középiskolába hogy "kiselőadást" tartsunk az életünkről. Nagyon izgultam már. Ahogy beléptem az osztályba oldalamon a tanárral egyből mindenki elhallgatott.
Mindenki elhalkult és csak a tanár melletti csajt figyelte. Senki sem tudta, hogy mért karolja ennyire azt az öreg nőt, de kedvem támadt megszólítani. Nem arrogáns módon, csak kedvesen, így oda ballagtam hozzá, és a tanítóhoz, meghajoltam, de a lány nem viszonozta. Milyen nagy képű..~
-Valaki van előttem...?-kérdeztem halkan a nőt mert hallottam hogy valaki odalépett. Meredtem magam elé egy pontba majd előre nyújtottam a kezem és mikor éreztem hogy ott van valaki mélyen meghajoltam.
- Jó napot- köszöntem a tanárnak, aki csak biccentett - Szia - köszöntem a lánynak. Látszólag össze volt zavarodva, de a kérdése végleg meglepett. Mi az, hogy "Valaki van előttem?". Még jó hogy!
-Szia...-mosolyodtam el majd sóhajtottam egyet. -Kérlek gyere közelebb...-kértem meg az előttem álló srácot. Kíváncsi voltam hogy milyen is lehet az arca és a tapintása.
Összevontam szemöldököm, majd előrébb léptem. A tanár valamit odasúgott a fülébe, majd ott hagyott minket. Teljesen ledermedtem mikor elkezdte fogdosni az arcom.
- Még is mit csinálsz? - illetődtem meg.
-Épp elképzelem milyen is lehet az arcod...-tátottam el kissé ajkaimat majd elmosolyodtam. Puha bőre volt, szép ívű arca és telt ajkai. -Biztosan szeretnek a lányok...-mondtam mosolyogva.
- Ezt hogy érted? - még mindig nem értettem , hogy pontosan mire gondol - mért képzeled el, mikor láthatod is? - még nem állt teljesen össze a kép, de nem is szerettem volna megbántani semmivel.
-Láthatnám!-javítottam őt ki. Nem esett egyáltalán rosszul hisz honnan kellene szegénynek tudnia hogy mi is a helyzet.-fogd meg a kezem. -A mosolyt nem tudtam levakarni az arcomról. Jó érzés volt hogy ilyen kedvesek velem az emberek bárhova megyek.
Óvatosan megfogtam kezét, majd vártam , hogy most mi lesz.
- Vak vagy? - tettem fel félve a kérdést - mármint.. ne értsd félre.. nem szeretnélek megbántani, csak érdeklődöm... - mentegetőztem egyből.
-Eltaláltad. Ne félj nem tudok haragudni. -Engedtem el a kezét majd leültem a mögöttem.lévő székre.-ha bárki szeretne valamiről hallani én szívesen válaszolok bármilyen kérdésre.
- Értem - ültem le vele szemben - kiskorod óta így élsz, vagy ... valami baleset miatt? - tettem fel a kérdést. Azt mondta bármire válaszol..
-Így születtem. De talán így jobb is. Sok csúnya dologról hallok és örülök hogy nem látom őket.-nevettem fel halkan.
- Azért még is csak rossz lehet, hogy nem látod mondjuk.. a színeket ...
-Hát kíváncsi vagyok milyenek lehetnek, de ... Mondták , meséltek róla és el tudom.képzelni. Gyönyörűek.
- Hmm.. igen, azok - mosolyogtam - kár, hogy nem látsz... még így vakon.. is.. szép vagy.
-Köszönöm...-mosolyogva fogtam meg ismét kezét.-te is helyes vagy.-szorítottam meg kezét.
- oh.. - hökkentem meg - most az jönne, hogy még nem is láttál, de tapintás alapján is eltudod dönteni, hogy még is, hogyan nézek ki.
-El... És biztos vagyok benne hogy akkor is tetszenél, ha látnék.-az egész órát végig beszélgettem a diákokkal. Nagyon aranyosak voltak.-merre van a tanárnő?-kérdeztem kissé megijedve.
- Nem tudom - siettem mellé. Viszont azon még nem tettem túl magam, hogy azt mondta, akkor is tetszenék neki. Aranyos lány..
- De én elkísérlek, csak mondd, hogy hol laksz - ajánlottam fel.
-De nincs még órád?-Álltam fel és karoltam belé erősen.-nem akarom hogy bajba kerülj.-jól esett hogy ilyen közvetlen velem. Mások nem nagyon mernek ennyire közvetlenek lenni.. De ő más. Érzem.
- Nem érdekel, csak menjünk - kaptam fel másol vállamra táskám. Óvatosan lesegítettem a lépcsőn, majd ki az iskola kapun - na, merre is laksz ? - szólaltam meg, mikor már végleg kiértünk az épületből.
Lehunytam szemeimet mikor a szellő arcomat kezdte súrolni. Elmondtam neki a címet amit hál istennek tudott merre van.-milyen látni? Még soha nem mesélt senki a világról...
- Hmm.. legszívesebben néha én se látnék. Elég érdekes vagy hogy mondjam. Mondjuk egy fa... hosszú törzse van, és nagy lombkoronája, ami nyáron zöld, de ősszel besárgul, bebarnul, majd lehullik. Télen kopasz, egy levél sincs rajta csak az ágak látszanak. Tavasszal pedig virágzani, rügyezni kezd. Biztos szagoltál már virágot.. na, ez nem olyan fa - nevettem fel -csak virágok vannak rajta, de nincs illatuk.. Nem tudom, hogy mennyire segítettem, de az ilyenekben nem vagyok jó - húztam el a szám - megtudhatom a neved? - kérdeztem félve.
-Szeretném még, majd hallani ahogy mesélsz...-mosolyodtam el.-JinSheel. És a te neved?-ahogy ezt megkérdeztem felbuktam valamiben és majdnem elestem.-Jajj. Na ezt viszont utálom...-nevettem el magam.
- Nem tudok mesélni... vagyis... nem tudom úgy elmesélni a dolgokat , ahogy te azt szeretnéd.. borzalmas vagyok az ilyenekben - magyaráztam - JinSheel ... hm.. szép név - dicsértem meg - JongHyeon, de mindenki csak JR-nek hív, hívj te is így nyugodtan - mikor majdnem elesett, egyből utána kaptam, s ahogy felnevetett nekem is vigyorognom kellett - elhiszem, de itt vagyok. Foglak.
-Nem vagy egyáltalán borzalmas.. Sőt igazán szépen mesélsz.-simogattam meg vállát.-köszönöm szépen...JR...-elég fura egy becenév volt, de tetszett. Egyéni volt pont mint Ő. Egyszer csak megálltunk.-megérkeztünk?
- Meg - mosolyogtam - a szüleid? - kérdeztem hirtelen.
-Gondolom bent vannak. Be jössz? Anyukám igazán finom teát tud főzni..-mosolyodtam el.
- Ha nem zavarok - vontam vállat, majd segítettem neki bemenni, de mikor az ajtóhoz értünk megtorpantam - biztos? - kérdeztem félve.
-Miért ne lenne biztos?-kérdeztem meglepődötten.
- Hát, még is csak ismeretlen személy vagyok..
-Dehogy vagy.-nevetve kerestem meg a kilincset majd óvatosan beléptünk.-haza jöttem.-szóltam el magam hangosan.
Én csak mögötte lépdeltem. Otthon teljesen úgy mozgott , mintha látna. Mindent tudott,hogy hol van, merre kell menni stb. Mikor észrevette.. azaz.. érezhette, hogy nem vagyok mellettem hátra fordult és rám mordult, mire én mellé siettem.
-Szeretném ha itt lennél mellettem. Jó érezni, ha itt vagy.-fogtam meg kezét majd leültünk az asztalhoz.-na mesélsz még nekem?-szorongattam tovább kezét.
- öm.. izé.. persze - vakartam meg tarkóm - mit szeretnél hallani? - kérdeztem félve, de ekkor egy idősebb hölgy lépett be a szobába.
-JinSheel drágám kit hoztál haza?-ölelt át anyukám.
-hát inkább ki hozott engem haza.-nevetve simogattam meg anyukám kezét.-Ő itt JongHyeon. Az iskolában ismertem meg. Csinálsz nekünk teát Anya?
- Jó napot- hajoltam meg, majd visszafordultam újonnan szerezett ismerősömhöz - nos, miről szeretnél mesét hallani? - kérdeztem újra.
-Hmm... Arról hogy milyen vagy.-fordultam a hangja irányába.
- Én?! - lepődtem meg - nem tudom magam jellemezni.. Talán egy-két dolgot tudok magamról; Nos, először is.. a lányok döglenek utánam, de én értük nem - nevettem fel - én egy olyan lányt szeretnék magam mellett tudni, aki tényleg szeret.. Másodszor; nagyon könnyen be rágok mindenen, de gyorsan meg is békélek ... Harmadszor; Nagy szám van, mivel szeretem magam megvédeni, és a körülöttem lévőket.
Negyedszer; Tudok szeretni.. és szeretem, ha szeretnek.. asszem ennyi, amit magamról tudok - vontam vállat.
Mosolyogva hallgattam ahogy mesél magáról. -Én is valahogy így képzeltelek el. És hogy nézel ki?-fogtam meg ismét arcát.-milyen színű a szemed.. A hajad.. Milyen a testfelépítésed?-annyi kérdésem volt neki. Nagyon felkeltette az érdeklődésem.
- Szemem; hazudjak vagy ne? - kuncogtam - na, jó ,.. nem.. barna.. hajam.. barna.. mint a fának a törzse.. is. testfelépítés.. huh, hát, nem vagyok kigyúrva, de nem vagyok egy piszka fa sem - nevettem fel. Aranyos volt, ahogy kérdezgetett, én pedig válaszolgattam. Muris volt.
-Ne hazudj semmiben mert én kíváncsi vagyok rád.-csúsztattam kissé lentebb kezeim a mellkasára.-és én? Én hogy nézek ki?-persze már anyukám mesélt magamról, de kíváncsi voltam, hogy ő milyennek lát engem.
- Nyugi, nem hazudok - kuncogtam. Mikor mellkasomon végig simított kirázott a hideg, de nagyon jól esett - hm.. te? Nagyon szép szemeid vannak, hosszú hajad, de ezt szerintem te is tapasztaltad már, mikor fésülködsz. A szemed és a hajad, neked is barna, de a szemeid nagyon szépek, mindig csillognak. Karcsú vagy, de nem csonti, hanem tökéletes... pont olyan.. amilyenre.. hagyjuk - haraptam be alsó ajkam, majd folytattam - egyszerűen gyönyörű vagy. Alacsony, de így sokkal cukibb.
-Pont olyan amilyenre?-mosolyodtam el szélesen. Azt hitte szerintem hogy majd megússza de nem fogja. Ebben.mindig is jó voltam. Megragadtam a lényeget minden mondatban.
- Amilyenre - hajoltam közel füléhez - amilyenre mindig is vágytam - suttogtam.
Ahogy odahajolt és forró lehelete lecsapódott fülemen.. Még sosem éreztem ehhez foghatót.-valóban?-kérdeztem még mindig eltátott ajkakkal.
- Igen, valóban. Mikor megláttalak egyből tudtam, hogy.... te leszel az akiért bármit megtennék - mondtam még mindig halkan. Nem szerettem volna, ha az anyukája meghallja. Lehet egyből ki is dobott volna a házból.
-Anya... Kimegyünk az udvarra jó?
-Persze kicsim menjetek csak.-hangján lehetett hallani hogy mosolyog.
-Itt jobb lesz.-ültem le a hintaágyba.
-Bármit megtennél értem? Még így is?-mutattam szemeimet.
- Jaj istenem, ez hülye kérdés... a szemed attól, hogy rossz nem jelent semmit, hiszen tudsz önfeledten nevetni, és nekem ez is számít. Nem sajnáltatod magad, amiért ilyen vagy... Mindent megtennék az érdekében, hogy közös jövőnk legyen.. tudom, ez elég érdekesen hangzik... hiszen még csak napja sem ismerlek, de már álmodtam veled... -halál komolyan beszéltem hozzá - és amikor ma megláttalak egyből éreztem, azt az érzést,mint az álmomban. A szívem hevesen vert, s azon voltam, hogy a figyelmed felkeltsem, és veled lehessek - magyaráztam - lehet nem tudod mi ez az érzés, de ha érdekel, szólj és elmondom - simítottam ki egy tincset a arcából.
Mikor meghallottam mit mondd először.nem akartam.hinni a fülemnek.
-Én is álmodtam már veled..-suttogtam halkan.
-Kérlek mesélj nekem erről az érzésről. Kíváncsi vagyok, hogy te hogyan éled át...-mosolyogva fogtam meg kezét.
Ő is velem? Ez durva..
- Hát, nagyon én sem tudok mesélni, csak amit az előbb elmondtam. Mikor annak az embernek a közelében vagy aki iránt ezt érzed a szíved megbolondul, és úgy ver, hogy majd' kiesik a helyéről. Izzadni kezdesz és nem tudsz mit kezdeni magaddal, csak mosolyogni zavarodban, vagy a földet pásztázni. A legrosszabb, mikor valakinek elmondod, és ő nem így érez irántad... - magyaráztam - bocsi, de többre nem futja - vihogtam kínomban.
-És amikor megfogod a másik kezét idebent-mutattam hasamra-ezernyi pillangó kezd el repkedni. Pont.mint most... -ahogy ott ültünk elkapott az az érzés. -Még soha nem éreztem ilyet. . -Kis szünet után megszólaltam.-lehet egy kicsit kínos kérdésem?-hajtottam államat vállára.
- Igen, pontosan. Azok a pillangók az izgalom miatt vannak, mert a közelében vagy, és nagyon zavarban vagy - magyaráztam. Ő is így érez, és én is. De nem merem be vallani neki.
- Na, ne kímélj - szisszentem fel mókásan.
-Szeretkeztél már?-suttogtam halkan fülébe. Igazán érdekelt a válasza. Nem akartam én tolakodó lenni, csak túl kíváncsi a természetem amiről nem tehetek.
- Egyszer - motyogtam halkan.
-És ha megkérdezem milyen volt az már nagyon durva?-nevettem el magam.
- Nem, nem az. Tulajdonképpen nem volt benne érzelem, csak vágy. Szóval pontosan én sem tudom, hogy milyen egy igazi... Sajnálom, de ezt az érzést nem tudom elmondani, sajnos ...
-Értem... Hát kíváncsi vagyok ne haragudj rám. És Jr...-szorítottam meg.-milyen amikor csókolózol?-olyan voltam mint egy.kíváncsi kisgyerek ő meg a bátyám vagy az apám. Annyira vonzó hangja volt. Jó volt hallani ahogy mesél.
- Nem haragszom, örülök, hogy mesélhetek - mosolyogtam - huh, hát, ha azzal csókolózol, akit szeretsz, akkor a pillangók még jobban elkezdenek repkedni a pocakodban, de ha csak úgy simán egy csók.. az.. nem az igazi, mivel nem érzel semmit... - magyaráztam.
-Értem. Hát remélem nekem csak olyannal lesz akit szeretek.-óvatosan hátára tettem kezeimet és lassan magamhoz húztam és úgy öleltem őt át. Csodálatos érzés volt. Mintha a felhők felett lennék.
- Akarod tapasztalni? - kérdeztem félve. Mikor bólintott óvatosan ajkaimat az övére helyeztem, majd éreztem, hogy azok a bizonyos lepkék elkezdenek a hasamban repkedni. Nagyon jó érzés volt. Kissé felbátorodtam, megnyalintottam alsó ajkát, mire azok elváltak egymástól, így nyelvemmel is beférkőztem szájába. Éreztem, hogy fél, ezért én irányítottam.
Ahogy megcsókolt lassan lehunytam szemeimet és éreztem a lepkéket. Kezeimmel combjain támaszkodtam. Annyira jó érzés volt . Tudtam, hogy ő az akire eddig vártam...
THE END.
Azt terveztük, hogy az összes NU'EST tagok végig fogjuk szerepezni, szóval.. OH YEAH :DD xDD:DD Mint mindig, most is a vastagon írott a fiú része.~
Na, akkor: véleményeket!! :DD♥
Születésem óta vak vagyok így mindent csak elképzelni tudok, de így talán jobb. Egy speciális iskolába járok. Egyik nap elvittek minket egy művészeti középiskolába hogy "kiselőadást" tartsunk az életünkről. Nagyon izgultam már. Ahogy beléptem az osztályba oldalamon a tanárral egyből mindenki elhallgatott.
Mindenki elhalkult és csak a tanár melletti csajt figyelte. Senki sem tudta, hogy mért karolja ennyire azt az öreg nőt, de kedvem támadt megszólítani. Nem arrogáns módon, csak kedvesen, így oda ballagtam hozzá, és a tanítóhoz, meghajoltam, de a lány nem viszonozta. Milyen nagy képű..~
-Valaki van előttem...?-kérdeztem halkan a nőt mert hallottam hogy valaki odalépett. Meredtem magam elé egy pontba majd előre nyújtottam a kezem és mikor éreztem hogy ott van valaki mélyen meghajoltam.
- Jó napot- köszöntem a tanárnak, aki csak biccentett - Szia - köszöntem a lánynak. Látszólag össze volt zavarodva, de a kérdése végleg meglepett. Mi az, hogy "Valaki van előttem?". Még jó hogy!
-Szia...-mosolyodtam el majd sóhajtottam egyet. -Kérlek gyere közelebb...-kértem meg az előttem álló srácot. Kíváncsi voltam hogy milyen is lehet az arca és a tapintása.
Összevontam szemöldököm, majd előrébb léptem. A tanár valamit odasúgott a fülébe, majd ott hagyott minket. Teljesen ledermedtem mikor elkezdte fogdosni az arcom.
- Még is mit csinálsz? - illetődtem meg.
-Épp elképzelem milyen is lehet az arcod...-tátottam el kissé ajkaimat majd elmosolyodtam. Puha bőre volt, szép ívű arca és telt ajkai. -Biztosan szeretnek a lányok...-mondtam mosolyogva.
- Ezt hogy érted? - még mindig nem értettem , hogy pontosan mire gondol - mért képzeled el, mikor láthatod is? - még nem állt teljesen össze a kép, de nem is szerettem volna megbántani semmivel.
-Láthatnám!-javítottam őt ki. Nem esett egyáltalán rosszul hisz honnan kellene szegénynek tudnia hogy mi is a helyzet.-fogd meg a kezem. -A mosolyt nem tudtam levakarni az arcomról. Jó érzés volt hogy ilyen kedvesek velem az emberek bárhova megyek.
Óvatosan megfogtam kezét, majd vártam , hogy most mi lesz.
- Vak vagy? - tettem fel félve a kérdést - mármint.. ne értsd félre.. nem szeretnélek megbántani, csak érdeklődöm... - mentegetőztem egyből.
-Eltaláltad. Ne félj nem tudok haragudni. -Engedtem el a kezét majd leültem a mögöttem.lévő székre.-ha bárki szeretne valamiről hallani én szívesen válaszolok bármilyen kérdésre.
- Értem - ültem le vele szemben - kiskorod óta így élsz, vagy ... valami baleset miatt? - tettem fel a kérdést. Azt mondta bármire válaszol..
-Így születtem. De talán így jobb is. Sok csúnya dologról hallok és örülök hogy nem látom őket.-nevettem fel halkan.
- Azért még is csak rossz lehet, hogy nem látod mondjuk.. a színeket ...
-Hát kíváncsi vagyok milyenek lehetnek, de ... Mondták , meséltek róla és el tudom.képzelni. Gyönyörűek.
- Hmm.. igen, azok - mosolyogtam - kár, hogy nem látsz... még így vakon.. is.. szép vagy.
-Köszönöm...-mosolyogva fogtam meg ismét kezét.-te is helyes vagy.-szorítottam meg kezét.
- oh.. - hökkentem meg - most az jönne, hogy még nem is láttál, de tapintás alapján is eltudod dönteni, hogy még is, hogyan nézek ki.
-El... És biztos vagyok benne hogy akkor is tetszenél, ha látnék.-az egész órát végig beszélgettem a diákokkal. Nagyon aranyosak voltak.-merre van a tanárnő?-kérdeztem kissé megijedve.
- Nem tudom - siettem mellé. Viszont azon még nem tettem túl magam, hogy azt mondta, akkor is tetszenék neki. Aranyos lány..
- De én elkísérlek, csak mondd, hogy hol laksz - ajánlottam fel.
-De nincs még órád?-Álltam fel és karoltam belé erősen.-nem akarom hogy bajba kerülj.-jól esett hogy ilyen közvetlen velem. Mások nem nagyon mernek ennyire közvetlenek lenni.. De ő más. Érzem.
- Nem érdekel, csak menjünk - kaptam fel másol vállamra táskám. Óvatosan lesegítettem a lépcsőn, majd ki az iskola kapun - na, merre is laksz ? - szólaltam meg, mikor már végleg kiértünk az épületből.
Lehunytam szemeimet mikor a szellő arcomat kezdte súrolni. Elmondtam neki a címet amit hál istennek tudott merre van.-milyen látni? Még soha nem mesélt senki a világról...
- Hmm.. legszívesebben néha én se látnék. Elég érdekes vagy hogy mondjam. Mondjuk egy fa... hosszú törzse van, és nagy lombkoronája, ami nyáron zöld, de ősszel besárgul, bebarnul, majd lehullik. Télen kopasz, egy levél sincs rajta csak az ágak látszanak. Tavasszal pedig virágzani, rügyezni kezd. Biztos szagoltál már virágot.. na, ez nem olyan fa - nevettem fel -csak virágok vannak rajta, de nincs illatuk.. Nem tudom, hogy mennyire segítettem, de az ilyenekben nem vagyok jó - húztam el a szám - megtudhatom a neved? - kérdeztem félve.
-Szeretném még, majd hallani ahogy mesélsz...-mosolyodtam el.-JinSheel. És a te neved?-ahogy ezt megkérdeztem felbuktam valamiben és majdnem elestem.-Jajj. Na ezt viszont utálom...-nevettem el magam.
- Nem tudok mesélni... vagyis... nem tudom úgy elmesélni a dolgokat , ahogy te azt szeretnéd.. borzalmas vagyok az ilyenekben - magyaráztam - JinSheel ... hm.. szép név - dicsértem meg - JongHyeon, de mindenki csak JR-nek hív, hívj te is így nyugodtan - mikor majdnem elesett, egyből utána kaptam, s ahogy felnevetett nekem is vigyorognom kellett - elhiszem, de itt vagyok. Foglak.
-Nem vagy egyáltalán borzalmas.. Sőt igazán szépen mesélsz.-simogattam meg vállát.-köszönöm szépen...JR...-elég fura egy becenév volt, de tetszett. Egyéni volt pont mint Ő. Egyszer csak megálltunk.-megérkeztünk?
- Meg - mosolyogtam - a szüleid? - kérdeztem hirtelen.
-Gondolom bent vannak. Be jössz? Anyukám igazán finom teát tud főzni..-mosolyodtam el.
- Ha nem zavarok - vontam vállat, majd segítettem neki bemenni, de mikor az ajtóhoz értünk megtorpantam - biztos? - kérdeztem félve.
-Miért ne lenne biztos?-kérdeztem meglepődötten.
- Hát, még is csak ismeretlen személy vagyok..
-Dehogy vagy.-nevetve kerestem meg a kilincset majd óvatosan beléptünk.-haza jöttem.-szóltam el magam hangosan.
Én csak mögötte lépdeltem. Otthon teljesen úgy mozgott , mintha látna. Mindent tudott,hogy hol van, merre kell menni stb. Mikor észrevette.. azaz.. érezhette, hogy nem vagyok mellettem hátra fordult és rám mordult, mire én mellé siettem.
-Szeretném ha itt lennél mellettem. Jó érezni, ha itt vagy.-fogtam meg kezét majd leültünk az asztalhoz.-na mesélsz még nekem?-szorongattam tovább kezét.
- öm.. izé.. persze - vakartam meg tarkóm - mit szeretnél hallani? - kérdeztem félve, de ekkor egy idősebb hölgy lépett be a szobába.
-JinSheel drágám kit hoztál haza?-ölelt át anyukám.
-hát inkább ki hozott engem haza.-nevetve simogattam meg anyukám kezét.-Ő itt JongHyeon. Az iskolában ismertem meg. Csinálsz nekünk teát Anya?
- Jó napot- hajoltam meg, majd visszafordultam újonnan szerezett ismerősömhöz - nos, miről szeretnél mesét hallani? - kérdeztem újra.
-Hmm... Arról hogy milyen vagy.-fordultam a hangja irányába.
- Én?! - lepődtem meg - nem tudom magam jellemezni.. Talán egy-két dolgot tudok magamról; Nos, először is.. a lányok döglenek utánam, de én értük nem - nevettem fel - én egy olyan lányt szeretnék magam mellett tudni, aki tényleg szeret.. Másodszor; nagyon könnyen be rágok mindenen, de gyorsan meg is békélek ... Harmadszor; Nagy szám van, mivel szeretem magam megvédeni, és a körülöttem lévőket.
Negyedszer; Tudok szeretni.. és szeretem, ha szeretnek.. asszem ennyi, amit magamról tudok - vontam vállat.
Mosolyogva hallgattam ahogy mesél magáról. -Én is valahogy így képzeltelek el. És hogy nézel ki?-fogtam meg ismét arcát.-milyen színű a szemed.. A hajad.. Milyen a testfelépítésed?-annyi kérdésem volt neki. Nagyon felkeltette az érdeklődésem.
- Szemem; hazudjak vagy ne? - kuncogtam - na, jó ,.. nem.. barna.. hajam.. barna.. mint a fának a törzse.. is. testfelépítés.. huh, hát, nem vagyok kigyúrva, de nem vagyok egy piszka fa sem - nevettem fel. Aranyos volt, ahogy kérdezgetett, én pedig válaszolgattam. Muris volt.
-Ne hazudj semmiben mert én kíváncsi vagyok rád.-csúsztattam kissé lentebb kezeim a mellkasára.-és én? Én hogy nézek ki?-persze már anyukám mesélt magamról, de kíváncsi voltam, hogy ő milyennek lát engem.
- Nyugi, nem hazudok - kuncogtam. Mikor mellkasomon végig simított kirázott a hideg, de nagyon jól esett - hm.. te? Nagyon szép szemeid vannak, hosszú hajad, de ezt szerintem te is tapasztaltad már, mikor fésülködsz. A szemed és a hajad, neked is barna, de a szemeid nagyon szépek, mindig csillognak. Karcsú vagy, de nem csonti, hanem tökéletes... pont olyan.. amilyenre.. hagyjuk - haraptam be alsó ajkam, majd folytattam - egyszerűen gyönyörű vagy. Alacsony, de így sokkal cukibb.
-Pont olyan amilyenre?-mosolyodtam el szélesen. Azt hitte szerintem hogy majd megússza de nem fogja. Ebben.mindig is jó voltam. Megragadtam a lényeget minden mondatban.
- Amilyenre - hajoltam közel füléhez - amilyenre mindig is vágytam - suttogtam.
Ahogy odahajolt és forró lehelete lecsapódott fülemen.. Még sosem éreztem ehhez foghatót.-valóban?-kérdeztem még mindig eltátott ajkakkal.
- Igen, valóban. Mikor megláttalak egyből tudtam, hogy.... te leszel az akiért bármit megtennék - mondtam még mindig halkan. Nem szerettem volna, ha az anyukája meghallja. Lehet egyből ki is dobott volna a házból.
-Anya... Kimegyünk az udvarra jó?
-Persze kicsim menjetek csak.-hangján lehetett hallani hogy mosolyog.
-Itt jobb lesz.-ültem le a hintaágyba.
-Bármit megtennél értem? Még így is?-mutattam szemeimet.
- Jaj istenem, ez hülye kérdés... a szemed attól, hogy rossz nem jelent semmit, hiszen tudsz önfeledten nevetni, és nekem ez is számít. Nem sajnáltatod magad, amiért ilyen vagy... Mindent megtennék az érdekében, hogy közös jövőnk legyen.. tudom, ez elég érdekesen hangzik... hiszen még csak napja sem ismerlek, de már álmodtam veled... -halál komolyan beszéltem hozzá - és amikor ma megláttalak egyből éreztem, azt az érzést,mint az álmomban. A szívem hevesen vert, s azon voltam, hogy a figyelmed felkeltsem, és veled lehessek - magyaráztam - lehet nem tudod mi ez az érzés, de ha érdekel, szólj és elmondom - simítottam ki egy tincset a arcából.
Mikor meghallottam mit mondd először.nem akartam.hinni a fülemnek.
-Én is álmodtam már veled..-suttogtam halkan.
-Kérlek mesélj nekem erről az érzésről. Kíváncsi vagyok, hogy te hogyan éled át...-mosolyogva fogtam meg kezét.
Ő is velem? Ez durva..
- Hát, nagyon én sem tudok mesélni, csak amit az előbb elmondtam. Mikor annak az embernek a közelében vagy aki iránt ezt érzed a szíved megbolondul, és úgy ver, hogy majd' kiesik a helyéről. Izzadni kezdesz és nem tudsz mit kezdeni magaddal, csak mosolyogni zavarodban, vagy a földet pásztázni. A legrosszabb, mikor valakinek elmondod, és ő nem így érez irántad... - magyaráztam - bocsi, de többre nem futja - vihogtam kínomban.
-És amikor megfogod a másik kezét idebent-mutattam hasamra-ezernyi pillangó kezd el repkedni. Pont.mint most... -ahogy ott ültünk elkapott az az érzés. -Még soha nem éreztem ilyet. . -Kis szünet után megszólaltam.-lehet egy kicsit kínos kérdésem?-hajtottam államat vállára.
- Igen, pontosan. Azok a pillangók az izgalom miatt vannak, mert a közelében vagy, és nagyon zavarban vagy - magyaráztam. Ő is így érez, és én is. De nem merem be vallani neki.
- Na, ne kímélj - szisszentem fel mókásan.
-Szeretkeztél már?-suttogtam halkan fülébe. Igazán érdekelt a válasza. Nem akartam én tolakodó lenni, csak túl kíváncsi a természetem amiről nem tehetek.
- Egyszer - motyogtam halkan.
-És ha megkérdezem milyen volt az már nagyon durva?-nevettem el magam.
- Nem, nem az. Tulajdonképpen nem volt benne érzelem, csak vágy. Szóval pontosan én sem tudom, hogy milyen egy igazi... Sajnálom, de ezt az érzést nem tudom elmondani, sajnos ...
-Értem... Hát kíváncsi vagyok ne haragudj rám. És Jr...-szorítottam meg.-milyen amikor csókolózol?-olyan voltam mint egy.kíváncsi kisgyerek ő meg a bátyám vagy az apám. Annyira vonzó hangja volt. Jó volt hallani ahogy mesél.
- Nem haragszom, örülök, hogy mesélhetek - mosolyogtam - huh, hát, ha azzal csókolózol, akit szeretsz, akkor a pillangók még jobban elkezdenek repkedni a pocakodban, de ha csak úgy simán egy csók.. az.. nem az igazi, mivel nem érzel semmit... - magyaráztam.
-Értem. Hát remélem nekem csak olyannal lesz akit szeretek.-óvatosan hátára tettem kezeimet és lassan magamhoz húztam és úgy öleltem őt át. Csodálatos érzés volt. Mintha a felhők felett lennék.
- Akarod tapasztalni? - kérdeztem félve. Mikor bólintott óvatosan ajkaimat az övére helyeztem, majd éreztem, hogy azok a bizonyos lepkék elkezdenek a hasamban repkedni. Nagyon jó érzés volt. Kissé felbátorodtam, megnyalintottam alsó ajkát, mire azok elváltak egymástól, így nyelvemmel is beférkőztem szájába. Éreztem, hogy fél, ezért én irányítottam.
Ahogy megcsókolt lassan lehunytam szemeimet és éreztem a lepkéket. Kezeimmel combjain támaszkodtam. Annyira jó érzés volt . Tudtam, hogy ő az akire eddig vártam...
THE END.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése