"Motorosok.."[Born TO Beat/BtoB, Changsub]

A következő kis "csemete" vagy mi :DD xD Nos, hát.. izéé.. nagyon nem tudok mit mondani :DD xDD Mint mindig most is a FIÚ van VASTAGGAL ÍRVA! :D

Véleményeket KÉRÜNK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ennyire nehezetekre esik egy "jó lett" vagy egy "szar lett" -et írni?!:_:""

Cím: "Motorosok..."
Terjedelem: 2441 szó.
Figyelmeztetés:  -
Tartalom: Egy lány megszeretné mutatni, hogy ő is tud kemény lenni, így csatlakozik egy bandához.. Hogy mi sül ki belőle? Majd meglátjuk! :)



Ma este a megbeszélt helyen találkoztunk a kis bandával. Nem nagyon voltunk kint nappal, inkább este. Bőr szerkó, szegecses karkötő stb... Sokan mondják, hogy rock-erek vagyunk, de nem, csak szeretjük megtörni a csendet, ha egy utcában még a légy zümmögését is lehet hallani. Vagy mondjuk egy-két kárt ejtünk valamiben, vagy valakiben.. Persze csak ha lány az illető. Mért ne? Nekünk is kijár a szórakozás, és egy kis móka...A "belépés" ebbe az egész bagázsba pár leckével, feladattal indul. Épp most jött egy új csajszi így már alig várom, hogy megmondhassam mi lesz a feladata-, ha már egyszer én vagyok a "banda-vezér".

Be akartam kerülni ebbe a bizonyos 'bandába' mivel egy barátom sem volt és valahová csak szeretne tartozni az ember és ha már nincs más választás...Kissé félek, hogy milyen is lesz a beavatás. Ha ezt elrontom akkor az összes esélyemet ellőttem végleg...

Először mindenki végig mérte a lányt, majd intettem a srácoknak, hogy menjenek kissé távolabb. Mindig ez van, ha új tag jön. Először én beszélek vele, majd elmondom a többieknek, hiszen azért nekik is van egy Kevés beleszólásuk az egészbe. Aztán kiderült, hogy mi lesz vele. Megy .. vagy .. marad.~
- Nos, Hello - intettem neki- miközben ellöktem magam a faltól, aminek eddig támaszkodtam.

-Szia...-léptem hozzá kicsit közelebb majd csak előttem szélesedő mellkasát néztem. Nem akartam , hogy azt higgye félek viszont a szemeibe sem mertem nézni. Akkor tuti leszűrte volna, hogy mi is a helyzet...

- Nos, mért jöttél ide? - első kérdés, mint mindig - nem tűnsz olyan lánynak, mint aki szeret rosszat tenni - mértem végig - bár, kitudja. Külső alapján nem ítélkezem - mosolyogtam - ennyire magas vagyok, vagy szándékosan nem nézel rám? - tettem fel a második kérdést. Az újoncoknak mindig is nehezükre esik felnézni rám, mivel félnek. De ez engem nem zavar, egy idő után úgy sem fognak.~ De persze, ezt még sem mondhattam neki...

-Nem ! Dehogy félek!-nyeltem egy nagyot majd mélyen a szemeibe néztem. Sosem szerettem, ha a külsőm alapján ítéltek meg mivel tényleg nem olyan voltam mint amit a külsőm sugallt. -Azért jöttem ide mert be szeretném pár embernek bizonyítani, hogy igenis vagyok valamire jó...-morogtam.

- Helyes válasz. Hát, nem nagyon tudok mit kérdezni, mivel... szimpatikus vagy, viszont.. ha most megbocsájtasz egy percre - mutattam fel mutató ujjam, majd elviharoztam a srácokhoz, hogy megbeszéljük a dolgokat. 
- Na, szerintem nagyon oké a csaj. A válasza az első kérdésemre már olyan volt, hogy PANG - ütöttem bele a levegőbe - már csak a "lecke" van hátra......., persze, ha beléphet - tettem gyorsan hozzá.. Mindenkitől egy bólintást kaptam, így visszaballagtam hozzá. 
- Bent vagy.... - mosolyogtam.

Utána néztem majd kíváncsian vártam a történteket... 
-Ennyi lenne?-néztem rá meglepődötten. -Nem gondolom, hogy ez ilyen könnyen menne...-húztam fel két szemöldökömet és néztem rá majd a többiekre akik lassan odajöttek hozzánk.

- Höhöö, nem is ennyi. Ez csak az első fele. Eddig bent vagy. Ha jól teljesítesz, akkor végleg tag vagy - mosolyogtam, mire csak egy értetlen pillantást kaptam. 
- Tudod, beavatás szerűség - magyaráztam - a dolgod csak annyi lesz, hogy felülsz erre itt - mutattam a motorra - majd végig száguldasz azon a sikátoron - mutattam az egyik irányba, majd egy embert. Tök mindegy, hogy melyiket. Megvered kicsit - mutogattam - mi ott leszünk mögötted szóval, hajrá! - kacsintottam.

-Omo...-néztem rá kissé meglepődötten majd felszálltam a motorra és elindultam a sikátor felé. Az volt a szerencsém, hogy motorozni már régóta szeretek szóval ezzel nem volt semmi baj... De a verés részétől eléggé féltem. Letámasztottam a motort és elindultam egy random emberke felé.~Na most jön csak a neheze...

Óvatosan követtük, majd mikor kivettük az árnyékokat figyeltük, hogy mi lesz. Nem láttunk pontosan mindent, de annyi volt a lényeg, hogy két testet láttunk, ami az egyik a mi kis újonckánk volt. Mindenki felkiáltott mikor felvett egy vasrudat, s azzal ütötte meg az embert.

Elővettem egy vasrudat és elkezdtem vele ütni a srácot. Szörnyű volt látni ahogy vérzik, de mikor megláttam, hogy az exem az , aki nem mellékesen megerőszakolt , még erősebben kezdtem őt ütni miközben kiabálni kezdtem.

Ijedten néztünk a lányra... azaz csak árnyékára, majd inkább odasiettünk, s elvettük kezéből a kelléket, s kihúztuk a sikátorból. JunSeung kihozta a motort így én a lánnyal tudtam foglalkozni. 
- Szép munka, de nem azt mondtuk, hogy nyírd ki és ordibálj - lepődtem meg, majd arcára néztem, de azon könnyek folytak végig. Megijedtem. Még soha nem volt ilyen, hogy utána valaki elkezdjen sírni. Biccentettem a többieknek, majd átkaroltam vállát, s elindultunk. 
- Hivatalosan is tag vagy, de most már elmondhatod, hogy mi a baj - néztem rá, majd leültettem egy székre, mikor a lakásomhoz értünk.

Minden érzés előtört belőlem akkor abban a pillanatban. A harag az elfojtott düh és a megaláztatás...
-Először nem így akartam, de amint megláttam, hogy ki az minden előjött belőlem..-szorítottam ökölbe kezeimet mire csak kérdő tekintetet kaptam válaszul. 
-Pár hete megerőszakolt...-morogtam.

~megerőszakolt... megerőszakolt.~ zúgott fülembe. Nem tudtam erre mit reagálni így... csak egy "Oh, megérdemelte az a dög" jött ki számon. Ez most meglepett. Szegénykém. Már megértem, hogy mért akar közülünk való lenni. 
- Nos, ha valaha meg látod... akkor több bajod nem lesz vele, mivel nem csak azért vagyunk, hogy este "vaduljunk", hanem, hogy a verekedést is gyakoroljuk. Viszont azt csak mértékkel - mosolyogtam - szeretnél itt aludni, vagy haza sétálsz? Tudom, már tag vagy, és biztos azt mondod most, hogy "bátor" vagy, de ezek után.. nem szívesen engedlek el este, egyedül... - húztam el a szám. Azért még is csak aggódtam érte... hiszen már... ő is ...na.~


-Inkább maradnék...Ezek után nem is bírnék haza menni. Sőőőt...Majdnem halálra vertem. Szörnyű vagyok ...?-néztem rá nagy szemekkel. De erről nem tehetek hisz Ő csinálta magának. Ha nem teszi aznap éjjel azt velem akkor most nem is lenne ez az egész. Akkor nem lennék itt és nem vertem volna véresre a fejét.

- Nem vagy szörnyű, hiszen ez volt a feladatod, és így még jobban megérdemelte. Mellesleg megértem, hogyha nem szeretnél haza menni. Ott a fürdő - mutattam az ajtóra - várj hozok ki ruhát - ezzel bementem a szobába, majd elővettem egy boxert, ami a legkisebb volt. Remélem jó lesz rá. Egy nagy pólót, s egy melegítőnadrágot. 
- Jéé, nekem ilyenem is van - lepődtem meg - na, mindegy. Jó lesz neki - vontam vállat, majd odaadtam a kezébe - tessék. Törölköző a fürdőben van - ezzel leültem a kanapéra, ő pedig elment zuhanyozni pár bólintás után.

-köszönöm...-bólintottam majd elmentem fürdeni. Gyorsan ledobáltam a ruháim majd megengedtem egy kis langyos vizet. Ahogy a kellemes hőfokú víz a bőrömet kezdte csapkodni jólesően felsóhajtottam és egy ideig csak ott álltam a fülkében a csempének támaszodva és gondolkodtam. Egy teljesen vadidegen embernél vagyok...Bármi megtörténhet. Még az is ami múltkor... Felsóhajtottam majd megfogtam a szivacsot és gyorsan lefürödtem majd kilépve a fülkéből elkezdtem megtörölközni.

Nem tudom, hogy meddig fürödhetet, de már csak azt vettem észre, hogy besüpped mellettem a kanapé, majd rám néz. 
- Mehetek? - pattantam fel. Nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen korán megyek el fürdeni, és nem is ilyenkor szoktam hazajönni, de most ez egy kivételes alkalom. Gyorsan bementem a szobámba. Felvettem a pizsamám; ami egy boxer volt. Aztán elindultam fürdeni.

Felvettem a nekem adott ruhákat, de a nadrág annyira nagy volt, hogy lecsúszott rólam így inkább fel sem vettem. A póló amúgy is majdnem a térdemig ért szóval takart mindent. Csak ott ültem a kanapén magam elé meredve és vártam, hogy kijöjjön aztán megbeszéljük ki hol és hogyan alszik.

Gyorsan lefürödtem, majd kiléptem a fürdőből, de akkor észrevettem, hogy csak egy szál pólóban ül a kanapén. 
- H..Hol van a nadrág? - csuklottam- mellesleg. Elég hosszú ez a póló - nevettem fel - bocsi - húztam el számat.

-Túl nagy a derekamra...-tettem oda a kezem az említett testrészre.-Így gondoltam semmi értelme ha rajtam van.-mosolyodtam el kissé majd felálltam.-Kaphatok takarót meg párnát? Csak mert szeretnék aludni.-néztem rá fel.

- Hagyd csak, én alszom itt - vigyorogtam - te alszol az ágyon, ha van valami este felkelthetsz - ajánlottam fel, majd bementünk a szobába, majd elvettem egy takarót, s egy párnát, majd elindultam kifelé - ha van valami tényleg szólj!! - parancsoltam rá - jó éjt- ezzel kiléptem a helységből.

-De nem baj hogy én alszom itt?-motyogtam magam elé de akkor már rég kiment a szobából. Eldőltem az ágyon és a takarót átölelve hunytam le szemeimet, de a kis éjjeli szekrényen nem kapcsoltam le a lámpát mivel eléggé féltem a sötétben..

Gyorsan megágyaztam a kényelmetlen ülőgarnitúrán, majd behuppantam a paplan alá, s lehunytam szemeim. Furcsa az új csaj... meg kell hagyni, de tuti, hogy sokan ráfognak mászni a bandából, hiszen még is csak dögös. Viszont nem fogom hagyni, mivel tudom, hogy mi történt vele, tuti, hogy fél, és ezért keresett fel minket, hogy segítsünk neki.... vagy mi... 
Mindegy is, a lényeg, hogy most már ő is "családtag", s vele is ugyan úgy fogunk bánni mint a többiekkel, nem szokott kivétel lenni, csak nagyon ritkán, akkor is csak egyszer- egyszer.. 
Ahogy ezeken gondolkoztam szemeim kezdtek le-le ragadni, majd teljesen lecsukódtak, s elaludtam.

Egész éjszaka ugyanabban a pózban feküdtem és szorongattam azt a rohadt takarót. Jó is volt az illata és ellett valami amit ölelhetek. Hiányzott valakinek az érintése. Egyedül éreztem magam még így is, hogy bevettek maguk közé. Nagyon egyedül..Ehhez hasonló gondolatok kavarogtak egész éjszaka a fejemben és sokszor el is sírtam magam. Nem is aludtam semmit. Arra lettem figyelmes hogy a reggeli nap sugarai bevilágítják a szoba egy két pontját a redőnyön keresztül.

Este lehet csak álmomban vagy nem, de szipogásokat hallottam a szobám felől. Nem kerítettem neki nagy figyelmet, mivel beadtam, hogy az álmom volt az. Ám mikor kinyitottam szemeim Ő már fent volt, s piros, duzzadt szemekkel nézett rám. 
- Mi a fene történt a szemeddel? - lepődtem meg. Akkor nem álmodtam?

-Semmi...Biztos csak allergia.-mosolyogva dörgöltem meg az egyiket. Nem akartam , hogy bárki is sírni lásson vagy hogy gyengének higgyen. Utáltam ha sajnálnak. -Azt hiszem jobb ha én most haza indulok.-álltam fel mellőle.-Nagyon köszönök mindent. Az adósod vagyok!

- Legalább ne hazudj. A testvérek nem hazudnak egymásnak! - szóltam rá - majd még megbeszéljük, hogy mivel tartozol - morogtam. Mért akar hazudni? Ezt nem illik, főleg nem a mi körünkben. 
- Tudod, nálunk... a bandában senki sem hazudik, te se tedd... jobban jársz.! 

-Sírtam most boldog vagy?-csattantam ki magamból majd kissé elhalkultam. -Tényleg jobban járok ha megyek azt hiszem.-sóhajtottam fel majd szedelőzködni kezdtem.-ne haragudj rám...-néztem vissza ahogy a cipőmet kezdtem felrángatni magamra.

- Nem haragszom, de kérlek, ha van valami akkor mondd el. Legalább nekem - simítottam végig karján - oké? - néztem rá. Ő csak bólintott, majd kilépett a házból. 
Ledőltem vissza a kanapéra, majd bekapcsoltam a Tv-t , de semmi érdekes nem volt benne így inkább hanyagoltam.

Ahogy hazaértem fáradtan dőltem be az ágyba és szinte azonnal elaludtam mivel az éjszaka nem sikerült valami jól. Pár órával később arra keltem, hogy valaki hevesen csenget. Szememet törölgetve battyogtam végig a lépcsőn majd végig a rövidke folyosón és kinyitottam az ajtót.

Nagy nehezen megszereztem a címét, majd elmentem hozzá. Mivel történt egy kis galiba. 
- Szia - köszöntem neki - még nem is tudom a neved.. mellesleg, de most nem ezért jöttem - mosolyogtam.

Álmosan pillantottam fel rá majd be is engedtem őt. -Hogy hogy itt?-ültem le vele szemben az ebédlő asztalnál. Eléggé kíváncsivá tett. Fontos lehet ha csak ezért idejött. -Amúgy JinShe.

- Beszéltem a bandával.. és... megoldottuk a helyzeted, hogy többé ne félj, és ne legyél szomorú - mosolyogtam - ma este, a szokott helyen - ezzel akartam is menni, de csak akartam..

-Én ezt most nem értem...-kaptam el kezét még gyorsan mielőtt kilépett volna az ajtón. Nem szerettem ha valaki ilyen titokzatos velem mert elég kíváncsi természetű ember voltam.

- Majd megtudod, ott találkozunk. Addig is titok - suttogtam fülébe, majd intettem, s elmentem. Vártam az estét. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni ehhez az egészhez. Remélem nem fog kitörni mint egy vulkán..

Még pár percig néztem őt míg el nem tűnt látókörömből majd becsuktam az ajtót. Felvettem egy cicanadrágot meg egy fekete trikót és egy bőrdzsekit aztán el is indultam a 'megszokott helyre'.

Mindenki egy nagy kupacban ült, mikor megjelent JinShe. Biccentettem egyet neki, majd leült közénk.
- Sziaa - köszönt neki mindenki, én pedig csak felemeltem kezem, majd intettem.

-Sziasztok...-ültem le melléjük majd körbe néztem mindenkin. Abban a pillanatban úgy éreztem tartozom valahová. Később tekintetemet ChangSubra emeltem és kérdően néztem rá. Még mindig nem értettem mi ez az egész...

- Ja, igen - kaptam észbe - szóval.. a csapat nagy része arra szavazott, hogy költözz hozzám. Nem mi vagyunk az első olyan "tag" akik "összeköltöznek" csak azért, mert így biztonságosabb - magyaráztam - mindenki ezt tartja a legegyszerűbb módszernek.

-Neeem...Én ezt nem fogadhatom el..-emeltem meg kissé kezeimet. -Így is már az sokat jelent hogy itt lehetek nem akarok másokon élősködni.-kerestem sorban a kifogásokat.

- Szerintem ne legyél ennyire "bocsánat kérő" meg ilyenek. Ez nálunk nem szokás. Mindenki így döntött, ez lesz a legjobb - vette át a szót JunSeung.

Felsóhajtottam majd végül is belementem. Nem így terveztem. És nem is így akartam de még aznap este átcuccoltunk hozzá. -De és ki hol fog aludni?

- Az ágyban? - lepődtem meg - de ha félsz, akkor kimegyek a kanapéra- mutattam ki a nappali felé.

-Ne haragudj...-intettem neki majd kipakoltam pár cuccomat. Pár nap múlva már elég szépen be voltam rendezkedve. Kaptam saját szekrényeket a szobában is és a fürdőben. Aztán eljött a nap mikor már nem bírtam a minden éjszakás egyedüllétet ezért megkértem hogy aludjon velem.

Meglepett kérése, de megtettem. Este bemászott mellém én pedig csak figyeltem a plafont. Valamiért nem tudtam elaludni. Napok teltek el, sőt hetek. Lehet már egy hónap is, de mostanában egyre furábban érzem magam, ha nagyon a közelemben van.

-ChangSub...-szólongattam halkan. Nem láttam semmit a szobában olyan sötét volt.-Kérdezhetek valamit?-végül is teste vonalait valahogy kivettem..

- Persze.. mondd csak.

-Átölelsz?-suttogtam. Lehet, hogy a félelem beszél belőlem legalábbis én próbálom erre fogni, de jól esett már az is hogy itt van mellettem nem messze..

- Öm.. izé.. aha - zavarodtam össze. Meglepett kérése, de megtettem. Nem szokásom ilyeneket csinálni, de most még is.

Ahogy átölelt lassan magamba szívtam illatát ami szinte égette belülről a tüdőmet, szörnyen jó volt a közelsége.

Alig mertem még levegőt is venni, nehogy valami kárt okozzak benne így csak lélegzet visszafojtva vártam, hogy ezek után mi lesz..

-köszönöm...-suttogtam halkan fülébe. -És nem nem érdekel nálatok mi a szokás vagy mit szabad mit nem...Hálás vagyok akárhogy is nézzük és tartozom neked. Nagyon sokkal.

- Jaj, fejezd már be. Ezt már körülbelül 50000000szer megbeszéltük. Azaz minden nap minimum háromszor - sóhajtottam fel - mondom, hogy nem tartozol semmivel!

-Csak fogd be...-halkan kuncogva hunytam le szemeimet és hajtottam arcomat nyaka és válla találkozásához. 


THE END.!!