Az utolsó tag.^^:) Mint mindig, a fiú van vastaggal írva, de ezt nem sokáig fogom ám kiírogatni, mert ez mindig így lesz.. szóval.. :DD
Véleményeket!:)
Cím: Stréberek Jeju-n..~
Terjedelem: 2270 szó.
Figyelmeztetés: -
Tartalom: Eunkwang mindig megkapja az osztály-első díjat, így SoHee a háttérbe szorul, de még is ő a második legjobb tanuló... így kapnak az iskolától egy ajándékot nyárra; Nyaralás a Jeju-szigeten.~ Hogy mi sül ki ebből az egészből? Olvassátok el, és megtudjátok!:)
Mint mindig most is én lettem az osztály-első. Sokan megvertek régen, de most már inkább csak hurrognak, amiért én vagyok az egyik kitűnő tanuló. A másik pedig egy lány.... gyönyörű. Hiába hívnak strébernek, akkor is tudom, hogy milyen a szerelem,és ez most olyan... teljesen. Beleszerettem, mert okos, szép, értelmes és még sorolhatnám..
Épp az osztályban ültünk és kiosztották a bizonyítványainkat. Én lettem az egyik tanuló a másik meg Eunkwang. Soha nem úgy tekintettem rá mint egy fiúra vagy férfire hanem mint egy vetélytársra ..Idegesített hogy ő mindig mindenben jobb eredményt ért el mint én ezért mindig volt egy kis motivációm.
SoHee egyszerűen gyönyörű volt. Viszont ő mindig lekezelően bánt velem, hiába próbáltam meg közeledni. Nem ment, nem engedte, hogy a közelébe kerüljek. A tanár valamiért összerakott minket, hogy nyáron közös munkába kell fogjunk. Ennek persze én nagyon örültem, de ő.... már nem annyira.
-Mégis miért kell vele lennem? Egyáltalán mit kell csinálnunk?-álltam karba tett kézzel Eunkwang mellett a tanári asztallal szemben.
- Gyerekek, ti vagytok a legjobb tanulók. Ezért azt beszéltem meg az igazgatóval és a szüleitekkel, hogy egy hétre elutaztok a Jeju-szigetre. Az iskola ajándéka ként - magyarázta a tanár. Szívem hevesen kezdett dobogni a gondolatra, hogy egy hétig össze leszek zárva.. Vele.!
-És ha én nem akarok menni?-néztem rá a tanárra mire csak legyintett egyet és ott hagyott minket az osztályban. Már csak mi ketten voltunk bent mivel a többiek már rég hazaindultak. A padomhoz siettem és összepakolva a cuccaimat a táskát a vállamra rántottam és gyors léptekkel indultam kifelé.
Fájt, hogy így viselkedett. Azért nem előttem kellett volna ekkora hisztit csináljon. Holnap indulunk, de már nagyon félek.. eddig izgultam, de most már átvette azt a félelem. ~
Hazaérve összepakoltam a bőröndömbe és az ágyamba dőlve kezdtem a plafont figyelni.~Akkor abban az egy hétben kedvesek leszünk aztán soha többé nem kell ilyet kibírnom. El döntöttem hogy kivételesen jól fogom magam érezni és nem a versengésre fogok figyelni.
Otthon összepakoltam, elmentem fürdeni, majd elmentem aludni, hogy holnap friss,és üde legyek.
Reménykedni tudtam csak, hogy nem minden második szava "hagyj" lesz..
Másnap korán keltem és a suli elé mentem 7re mert ott találkoztunk. A bőröndömre ülve vártam hogy végre odaérjenek.
Kissé későn indultunk, de ez is anyám hibája volt.
Mikor odaértünk a sulihoz, SoHee már ott ült a bőröndjén, s minket várt. A tanár is velünk jött így odaadta nekünk a repülő jegyet .. plusz a buszra a pénzt, ami elvisz minket a a repülőtérre.
Gyorsan elköszöntünk, majd elindultunk az első buszmegállóhoz, ami a közelben volt.
Ahogy megláttam őket sóhajtottam egyet majd felálltam és magam után vonszolva a bőröndömet utána siettem a buszmegálló felé.-Nálad van a pénz? -néztem fel rá ahogy végre beértem és mellette sétáltam tovább.
- Igen - mosolyogtam, majd leültünk, de kár volt, hiszen kicsivel később jött is a busz. Felszálltunk rá, megvettem a jegyeket, majd leültem mellé.
-Istenem de várom hogy odaérjünk...-sóhajtva nyomtam le a bőröndöm fogóját majd az ablakon kezdtem kifelé bámulni. -Felkeltesz ha megérkeztünk?-néztem fel rá.
- Fel - mosolyogtam. Meglepett hirtelen kedvessége, de eszem ágában sem volt visszautasítani. Örültem neki, hogy ilyen velem, s nem elutasító.
Elővettem az MP-met, majd bedugtam a fülembe, s vártam, hogy megérkezzünk.
Én is a fülembe dugtam a fülhallgatót és zenehallgatás közben egyik pillanatról a másikra be is aludtam. Nem bírtam tartani a fejem szóval éreztem hogy arcom vállára hullik aztán már se erőm se kedvem nem volt onnan felemelni azt.
Hirtelen feje vállamra hajlott, de nem lett volna szívem felkelteni így inkább hagytam, had pihentesse ott buksiját.
***
Az idő nagyon elszaladt. Lehet a zene hallgatás miatt, mivel már arra eszméltem fel, hogy megérkeztünk. Gyorsan felkeltettem SoHee-t,majd siettünk becsekkolni, s már egyből ülhettünk is fel a repülőre. Megint egymás mellé ültünk.~
Te utaztál már repülőn?-néztem rá majd becsatoltuk az öveket és a felszállás után már jöttek is a stewardessek. -Szeretnék egy pohár vizet.-mosolyogva intettem az egyik fiatal nőnek.
- Igen, egyszer ... Mért.. ? Te? - kérdeztem mosolyogva.
-Én már rengetegszer.-mosolyogva fordultam felé vissza.-Te nem kérsz semmit?-mutattam a mellettem álló hölgyre.
- Most nem, majd később - vontam vállat. Azt hittem, hogy bunkóbb lesz, de nem. Ennek kifejezetten örültem - nem vagyok álmos, de el kéne ütni valamivel az időt, nemde? - kérdeztem.
-Hallgass zenét mint a buszon. Akkor hamar elment nem?-hajtottam hátra a fejemet majd lehunytam szemeimet. -Én meg alszom tovább.-nevetve tettem keresztbe a lábaimat. Álmos is voltam ráadásul ha alszol hamar elszáll az idő.
- Igaz - vontam vállat, majd visszadugtam fülembe a készüléket, s hátrahajtottam fejem.
-Eunkwang..-böködtem vállát mikor leszállt a repülő.-megjöttünk.-mosolyogva néztem az ébredező fiút.
Még nem voltam teljesen magamnál, de azért bólintottam egyet, majd leszálltam a gépről vele együtt.
-Na ezek után merre kell menni?-néztem fel rá miközben a gépről leszálltunk és a nagy épület felé sétáltunk.
- Öm.. arra - mutattam balra. Pontosan én sem tudtam, de arra volt egy tábla, és a hotel neve ahol megfogunk szállni...
-Melyik hotelben szállunk meg?-néztem a forgalmas utat majd átmentünk a zebrán és megálltunk egy nagy épület előtt.
- Itt - mosolyogtam - gyere- ezzel beléptünk. Hát, meg kell mondani nem egy szegénykés dologról van szó. Mondjuk Jeju-n semmi nem szegényes. Eszméletlenül szép volt bent mindent.~
Csillogó szemekkel néztem körbe majd a recepcióshoz léptünk és megkapva a kulcsokat beszálltunk a liftbe.
- Hatodik emelet. Gyere - biccentettem fejemmel, majd kiléptünk a nagy fémdobozból, s a szobánkat kezdtük el keresni.
-Ez nem az... Ez se... Meg ez se...-a szobám pont a folyosó legvégén volt.-Omo... Hát.. Ezt nem hittem volna.-tátottam el a számat ahogy beléptünk.
- Azt a - lepődtem meg - azért... ahhoz képest, hogy a sulinak nincs sok pénze, elég durva ez a hotel szoba, nemde? - néztem körbe.
-Nem is értem miből állják ezt.-dobtam be az egyik szobába a bőröndöm majd körbe néztem.-hallod basszus... Csak egy hálószoba van...-nagyot nyelve néztem rá.
- Én se - vontam vállat - hogy mi!? - teljesen összezavarodtam. Egy ágyban kell aludjak életem értelmével, aki úgy kezel mintha csak egy ismerős lennék?!
Jesszusom.. ennél már tényleg nem lehet semmi borzalmasabb.
Bólintottam egyet majd elindultunk egy kis városnézésre.-ahh csinálsz rólam egy képet?-nyomtam kezébe a kamerát és álltam be az egyik szobor elé.
- Hát, hogyne... - morogtam orrom alatt. Aranyosan bepózolt, én pedig tettem amit kért - jó lett - mosolyogtam.
-Baj van?-néztem rá majd megnéztem a képet.-na gyere... Csináljunk egy közös képet iiiiiis!
- Nincs- mosolyt erőltetve néztem rá - de... - akartam volna ellenkezni, viszont egy csúnya pillantással illetett így behúztam fülem-farkam, s azt csináltam amit kért.
Átkaroltam vállát majd mosolyogva néztem a kamerába aztán beültünk egy kávézóba.-tényleg nem akarod elmondani mi baj van?
- Nincs semmi - álltam ki "hazugságom" mellett. Még sem mondhattam el, hogy.. "szeretlek, had csókoljalak meg" vagy hasonló..~
-Ha nem mondod hát nem.-vontam vállat majd rendeltem magamnak egy jegeskávét.
Ééééés most be durcázott. Én nem rendeltem semmit, csak vártam, hogy megigya, aztán mehessünk tovább. Nem szerettem sokáig egy helyen lenni... azaz... ilyen helyen lenni.
-Na gyerünk.-letettem a pénzt az asztalra majd el is indultam. Ha baja van akkor mondja el ne pedig játssza a sértődöttet...
- Ne flegmázz - szóltam rá, miközben utána mentem, s kiléptünk újra a hűvös nyári időbe. Este nem volt olyan meleg, de hideg sem. Pont rövid nadrág, rövid ujjas idő volt.
-Én ne flegmázzak?-nevettem fel cinikusan.-nem én vagyok az aki játssza a sértődöttet de.nem mondja el mi a szar baja van...-morogtam dühösen.
- Mondom, hogy nincs semmi baj! Nem játszom a sértődöttet - szóltam erélyesebben - menjünk vissza. Álmos vagyok...
-Jó...-morogva indultam meg utána vissza a hotel felé. Egész úton egymáshoz sem szóltunk. Miért is tettük volna? Nem volt semmi mondanivalónk a másiknak...
Mikor visszaértünk a hotelhez bevágódtunk a liftbe, majd mikor jelezte, hogy megérkeztünk az emeletre kiszálltunk, s szinte rohantunk be a szobába.
Beérve azonnal birtokba vettem a fürdőszobát majd egy gyors langyos zuhany után felvettem a pizsamám és bedőltem az ágyba.-Mehetsz.
Miután végzett én is elmentem fürdeni, aztán jött csak a ciki része... az én részemről.. az ágy.~
-Na mi van már?-néztem rá értetlenül ahogy ott ácsorgott az ágy mellett és nézegette a lepedőt.-Nem azt mondtad fáradt vagy?
- De... - morogtam - tudtam, hogy ilyen leszel - mondtam, majd behuppantam az ágyba.
-Milyen?-néztem rá értetlenül majd kissé lentebb toltam arcomból a takarót, hogy normálisan értse mit mondok.
- Ilyen undok... - suttogtam magam elé.
-Nem is vagyok undok...-morogva ültem fel hirtelen.-Csak ha valaki ilyen magába fordulós és "mindent magamban tartok nem kell más segítsége" ...Akkor ne várjon mást.-morogtam.
- Nem vagyok magamba fordulós... - ültem fel én is dühösen.
-Ha nem lennél az akkor elmondtad volna hogy mi a szar bajod vagy. Én most tök kedves voltam mindaddig amíg nem kezdtél bele abba hogy nem mondod el mi bajod...
- De ha egyszer nincs semmi bajom?! - lepődtem meg.
-Igen ha nekem nincs bajom biztos ilyen vagyok...-levágódtam az ágyba majd hátat fordítva neki erősen összeszorítottam szemeimet.
- Nem ismersz. Nem tudod milyen vagyok, ha bajom van - ezzel én is követtem előző mozdulatát, annyi különbséggel, hogy lerántottam róla a takarót.
-Naaa...-meglepődve fordultam felé és néztem rá.-Add vissza...-zavartan takartam fedetlen lábaimat...
- Dehogy adom - nem néztem rá úgy beszéltem hozzá - undok vagy. Kérj bocsánatot!
-Nem kérek! -mondtam határozottan. -És ha megfázom miattad te fogod fizetni a gyógyszereim és te veszel nekem teát..-morogtam.
- Felőlem - ezzel magamra tettem a nagy dunyhát, s próbáltam elaludni, de hirtelen SoHee hátulról átölelt, szemeim pedig kitágultak.
-Kérlek...Add vissza...-suttogtam halkan.-Ne haragudj...-szívtam be mélyen pólója férfias de mégis gyengéd illatát és sóhajtottam fel.
Jól esett, hogy bocsánatot kért így a nagy takaró, -ami eddig előttem volt- , hátrébb került, így rá is jutott.
-Álmodj szépeket...-mosolyodtam el. Illata teljesen elvarázsolt és teljesen elkábított.
-Ezt te sem gondolod komolyan...-összezavarodottan néztem rá. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. Éreztem ahogy arcomat lassan elönti a vörösség.
- De.. totálisan komolyan gondoltam - suttogtam, majd nyeltem egy nagyot.
-És most mit vársz...? Erre nekem mit kéne mondanom?-húzódtam kissé közelebb hozzá.
- É..Én ... a..azt nem tudom.. - hebegtem-habogtam zavaromban. Teljesen úgy viselkedtem mint egy lány.
Erre csak szélesen elmosolyodtam majd két kezem közé fogtam puha arcát és ajkaira tapadtam. Egy ideig csak ott tartottam a számat majd csókolni kezdtem.
Szemeim teljesen kitágultak, s úgy nyeltem egy nagyot, majd átkaroltam derekát, s úgy csókoltam vissza.
Ajkait harapdálva szereztem bejutást szájába ahol nyelvét és szájpadlását finoman kezdtem masszírozni.
Ő irányított, de nem bántam. Nagyon élveztem minden egyes pillanatát annak, hogy csókolhatom azt akit évek óta szeretek.!
THE END.!!
Véleményeket!:)
Terjedelem: 2270 szó.
Figyelmeztetés: -
Tartalom: Eunkwang mindig megkapja az osztály-első díjat, így SoHee a háttérbe szorul, de még is ő a második legjobb tanuló... így kapnak az iskolától egy ajándékot nyárra; Nyaralás a Jeju-szigeten.~ Hogy mi sül ki ebből az egészből? Olvassátok el, és megtudjátok!:)
Mint mindig most is én lettem az osztály-első. Sokan megvertek régen, de most már inkább csak hurrognak, amiért én vagyok az egyik kitűnő tanuló. A másik pedig egy lány.... gyönyörű. Hiába hívnak strébernek, akkor is tudom, hogy milyen a szerelem,és ez most olyan... teljesen. Beleszerettem, mert okos, szép, értelmes és még sorolhatnám..
Épp az osztályban ültünk és kiosztották a bizonyítványainkat. Én lettem az egyik tanuló a másik meg Eunkwang. Soha nem úgy tekintettem rá mint egy fiúra vagy férfire hanem mint egy vetélytársra ..Idegesített hogy ő mindig mindenben jobb eredményt ért el mint én ezért mindig volt egy kis motivációm.
SoHee egyszerűen gyönyörű volt. Viszont ő mindig lekezelően bánt velem, hiába próbáltam meg közeledni. Nem ment, nem engedte, hogy a közelébe kerüljek. A tanár valamiért összerakott minket, hogy nyáron közös munkába kell fogjunk. Ennek persze én nagyon örültem, de ő.... már nem annyira.
-Mégis miért kell vele lennem? Egyáltalán mit kell csinálnunk?-álltam karba tett kézzel Eunkwang mellett a tanári asztallal szemben.
- Gyerekek, ti vagytok a legjobb tanulók. Ezért azt beszéltem meg az igazgatóval és a szüleitekkel, hogy egy hétre elutaztok a Jeju-szigetre. Az iskola ajándéka ként - magyarázta a tanár. Szívem hevesen kezdett dobogni a gondolatra, hogy egy hétig össze leszek zárva.. Vele.!
-És ha én nem akarok menni?-néztem rá a tanárra mire csak legyintett egyet és ott hagyott minket az osztályban. Már csak mi ketten voltunk bent mivel a többiek már rég hazaindultak. A padomhoz siettem és összepakolva a cuccaimat a táskát a vállamra rántottam és gyors léptekkel indultam kifelé.
Fájt, hogy így viselkedett. Azért nem előttem kellett volna ekkora hisztit csináljon. Holnap indulunk, de már nagyon félek.. eddig izgultam, de most már átvette azt a félelem. ~
Hazaérve összepakoltam a bőröndömbe és az ágyamba dőlve kezdtem a plafont figyelni.~Akkor abban az egy hétben kedvesek leszünk aztán soha többé nem kell ilyet kibírnom. El döntöttem hogy kivételesen jól fogom magam érezni és nem a versengésre fogok figyelni.
Otthon összepakoltam, elmentem fürdeni, majd elmentem aludni, hogy holnap friss,és üde legyek.
Reménykedni tudtam csak, hogy nem minden második szava "hagyj" lesz..
Másnap korán keltem és a suli elé mentem 7re mert ott találkoztunk. A bőröndömre ülve vártam hogy végre odaérjenek.
Kissé későn indultunk, de ez is anyám hibája volt.
Mikor odaértünk a sulihoz, SoHee már ott ült a bőröndjén, s minket várt. A tanár is velünk jött így odaadta nekünk a repülő jegyet .. plusz a buszra a pénzt, ami elvisz minket a a repülőtérre.
Gyorsan elköszöntünk, majd elindultunk az első buszmegállóhoz, ami a közelben volt.
Ahogy megláttam őket sóhajtottam egyet majd felálltam és magam után vonszolva a bőröndömet utána siettem a buszmegálló felé.-Nálad van a pénz? -néztem fel rá ahogy végre beértem és mellette sétáltam tovább.
- Igen - mosolyogtam, majd leültünk, de kár volt, hiszen kicsivel később jött is a busz. Felszálltunk rá, megvettem a jegyeket, majd leültem mellé.
-Istenem de várom hogy odaérjünk...-sóhajtva nyomtam le a bőröndöm fogóját majd az ablakon kezdtem kifelé bámulni. -Felkeltesz ha megérkeztünk?-néztem fel rá.
- Fel - mosolyogtam. Meglepett hirtelen kedvessége, de eszem ágában sem volt visszautasítani. Örültem neki, hogy ilyen velem, s nem elutasító.
Elővettem az MP-met, majd bedugtam a fülembe, s vártam, hogy megérkezzünk.
Én is a fülembe dugtam a fülhallgatót és zenehallgatás közben egyik pillanatról a másikra be is aludtam. Nem bírtam tartani a fejem szóval éreztem hogy arcom vállára hullik aztán már se erőm se kedvem nem volt onnan felemelni azt.
Hirtelen feje vállamra hajlott, de nem lett volna szívem felkelteni így inkább hagytam, had pihentesse ott buksiját.
***
Az idő nagyon elszaladt. Lehet a zene hallgatás miatt, mivel már arra eszméltem fel, hogy megérkeztünk. Gyorsan felkeltettem SoHee-t,majd siettünk becsekkolni, s már egyből ülhettünk is fel a repülőre. Megint egymás mellé ültünk.~
Te utaztál már repülőn?-néztem rá majd becsatoltuk az öveket és a felszállás után már jöttek is a stewardessek. -Szeretnék egy pohár vizet.-mosolyogva intettem az egyik fiatal nőnek.
- Igen, egyszer ... Mért.. ? Te? - kérdeztem mosolyogva.
-Én már rengetegszer.-mosolyogva fordultam felé vissza.-Te nem kérsz semmit?-mutattam a mellettem álló hölgyre.
- Most nem, majd később - vontam vállat. Azt hittem, hogy bunkóbb lesz, de nem. Ennek kifejezetten örültem - nem vagyok álmos, de el kéne ütni valamivel az időt, nemde? - kérdeztem.
-Hallgass zenét mint a buszon. Akkor hamar elment nem?-hajtottam hátra a fejemet majd lehunytam szemeimet. -Én meg alszom tovább.-nevetve tettem keresztbe a lábaimat. Álmos is voltam ráadásul ha alszol hamar elszáll az idő.
- Igaz - vontam vállat, majd visszadugtam fülembe a készüléket, s hátrahajtottam fejem.
-Eunkwang..-böködtem vállát mikor leszállt a repülő.-megjöttünk.-mosolyogva néztem az ébredező fiút.
Még nem voltam teljesen magamnál, de azért bólintottam egyet, majd leszálltam a gépről vele együtt.
-Na ezek után merre kell menni?-néztem fel rá miközben a gépről leszálltunk és a nagy épület felé sétáltunk.
- Öm.. arra - mutattam balra. Pontosan én sem tudtam, de arra volt egy tábla, és a hotel neve ahol megfogunk szállni...
-Melyik hotelben szállunk meg?-néztem a forgalmas utat majd átmentünk a zebrán és megálltunk egy nagy épület előtt.
- Itt - mosolyogtam - gyere- ezzel beléptünk. Hát, meg kell mondani nem egy szegénykés dologról van szó. Mondjuk Jeju-n semmi nem szegényes. Eszméletlenül szép volt bent mindent.~
Csillogó szemekkel néztem körbe majd a recepcióshoz léptünk és megkapva a kulcsokat beszálltunk a liftbe.
- Hatodik emelet. Gyere - biccentettem fejemmel, majd kiléptünk a nagy fémdobozból, s a szobánkat kezdtük el keresni.
-Ez nem az... Ez se... Meg ez se...-a szobám pont a folyosó legvégén volt.-Omo... Hát.. Ezt nem hittem volna.-tátottam el a számat ahogy beléptünk.
- Azt a - lepődtem meg - azért... ahhoz képest, hogy a sulinak nincs sok pénze, elég durva ez a hotel szoba, nemde? - néztem körbe.
-Nem is értem miből állják ezt.-dobtam be az egyik szobába a bőröndöm majd körbe néztem.-hallod basszus... Csak egy hálószoba van...-nagyot nyelve néztem rá.
- Én se - vontam vállat - hogy mi!? - teljesen összezavarodtam. Egy ágyban kell aludjak életem értelmével, aki úgy kezel mintha csak egy ismerős lennék?!
Jesszusom.. ennél már tényleg nem lehet semmi borzalmasabb.
Bólintottam egyet majd elindultunk egy kis városnézésre.-ahh csinálsz rólam egy képet?-nyomtam kezébe a kamerát és álltam be az egyik szobor elé.
- Hát, hogyne... - morogtam orrom alatt. Aranyosan bepózolt, én pedig tettem amit kért - jó lett - mosolyogtam.
-Baj van?-néztem rá majd megnéztem a képet.-na gyere... Csináljunk egy közös képet iiiiiis!
- Nincs- mosolyt erőltetve néztem rá - de... - akartam volna ellenkezni, viszont egy csúnya pillantással illetett így behúztam fülem-farkam, s azt csináltam amit kért.
Átkaroltam vállát majd mosolyogva néztem a kamerába aztán beültünk egy kávézóba.-tényleg nem akarod elmondani mi baj van?
- Nincs semmi - álltam ki "hazugságom" mellett. Még sem mondhattam el, hogy.. "szeretlek, had csókoljalak meg" vagy hasonló..~
-Ha nem mondod hát nem.-vontam vállat majd rendeltem magamnak egy jegeskávét.
Ééééés most be durcázott. Én nem rendeltem semmit, csak vártam, hogy megigya, aztán mehessünk tovább. Nem szerettem sokáig egy helyen lenni... azaz... ilyen helyen lenni.
-Na gyerünk.-letettem a pénzt az asztalra majd el is indultam. Ha baja van akkor mondja el ne pedig játssza a sértődöttet...
- Ne flegmázz - szóltam rá, miközben utána mentem, s kiléptünk újra a hűvös nyári időbe. Este nem volt olyan meleg, de hideg sem. Pont rövid nadrág, rövid ujjas idő volt.
-Én ne flegmázzak?-nevettem fel cinikusan.-nem én vagyok az aki játssza a sértődöttet de.nem mondja el mi a szar baja van...-morogtam dühösen.
- Mondom, hogy nincs semmi baj! Nem játszom a sértődöttet - szóltam erélyesebben - menjünk vissza. Álmos vagyok...
-Jó...-morogva indultam meg utána vissza a hotel felé. Egész úton egymáshoz sem szóltunk. Miért is tettük volna? Nem volt semmi mondanivalónk a másiknak...
Mikor visszaértünk a hotelhez bevágódtunk a liftbe, majd mikor jelezte, hogy megérkeztünk az emeletre kiszálltunk, s szinte rohantunk be a szobába.
Beérve azonnal birtokba vettem a fürdőszobát majd egy gyors langyos zuhany után felvettem a pizsamám és bedőltem az ágyba.-Mehetsz.
Miután végzett én is elmentem fürdeni, aztán jött csak a ciki része... az én részemről.. az ágy.~
-Na mi van már?-néztem rá értetlenül ahogy ott ácsorgott az ágy mellett és nézegette a lepedőt.-Nem azt mondtad fáradt vagy?
- De... - morogtam - tudtam, hogy ilyen leszel - mondtam, majd behuppantam az ágyba.
-Milyen?-néztem rá értetlenül majd kissé lentebb toltam arcomból a takarót, hogy normálisan értse mit mondok.
- Ilyen undok... - suttogtam magam elé.
-Nem is vagyok undok...-morogva ültem fel hirtelen.-Csak ha valaki ilyen magába fordulós és "mindent magamban tartok nem kell más segítsége" ...Akkor ne várjon mást.-morogtam.
- Nem vagyok magamba fordulós... - ültem fel én is dühösen.
-Ha nem lennél az akkor elmondtad volna hogy mi a szar bajod vagy. Én most tök kedves voltam mindaddig amíg nem kezdtél bele abba hogy nem mondod el mi bajod...
- De ha egyszer nincs semmi bajom?! - lepődtem meg.
-Igen ha nekem nincs bajom biztos ilyen vagyok...-levágódtam az ágyba majd hátat fordítva neki erősen összeszorítottam szemeimet.
- Nem ismersz. Nem tudod milyen vagyok, ha bajom van - ezzel én is követtem előző mozdulatát, annyi különbséggel, hogy lerántottam róla a takarót.
-Naaa...-meglepődve fordultam felé és néztem rá.-Add vissza...-zavartan takartam fedetlen lábaimat...
- Dehogy adom - nem néztem rá úgy beszéltem hozzá - undok vagy. Kérj bocsánatot!
-Nem kérek! -mondtam határozottan. -És ha megfázom miattad te fogod fizetni a gyógyszereim és te veszel nekem teát..-morogtam.
- Felőlem - ezzel magamra tettem a nagy dunyhát, s próbáltam elaludni, de hirtelen SoHee hátulról átölelt, szemeim pedig kitágultak.
-Kérlek...Add vissza...-suttogtam halkan.-Ne haragudj...-szívtam be mélyen pólója férfias de mégis gyengéd illatát és sóhajtottam fel.
Jól esett, hogy bocsánatot kért így a nagy takaró, -ami eddig előttem volt- , hátrébb került, így rá is jutott.
-Álmodj szépeket...-mosolyodtam el. Illata teljesen elvarázsolt és teljesen elkábított.
- khm.. izé.. te is - meglepett furcsa hangja. Eddig határozott volt, de miután hozzám bújt vékony, s elkábított(??) talán ez a legmegfelelőbb szó rá.
Ahogy lehunytam pilláimat szinte azonnal elaludtam. Minden éjszaka fel szoktam kelni mert eléggé nyugtalanul tudok aludni, de most..Az egész éjszakát nyugodtan és kellemesen végigszundítottam.
Reggel olyan hét fele keltem fel, de SoHee még mindig ugyan úgy ölelt, s valamit morgott álmában, de nem tudtam beazonosítani, hogy pontosan mit.
Nem is emlékszem már pontosan mit álmodtam de egyszerűen tökéletes volt. Halkan nyamnyogni kezdtem majd óvatosan felnyitottam szemeimet.
Nem szerettem volna felkelteni, így megvártam míg észhez tér, s meglepetten figyeli hátamat, majd kezét, ahogy körülöleli testemet.
-Ohm...-néztem rá zavarodottan majd pár percnyi gondolkodás és adatfeldolgozás után eszembe jutott mi is volt tegnap este így elmosolyodtam.
- Ohm?! most meditálunk ? - lepődtem meg. Ezt nem hagyhattam ki. Nagyon aranyos volt.
-Hülye...-nevetve engedtem el őt majd nyújtózkodni kezdtem.-Amúgy jó reggelt.
- Neked is - figyelmen kívül hagytam a "hülye" szót.~
-Nem szeretnél csinálni reggelit?-kuncogva húztam lábaimra a takarót.
- Én?! Te vagy a lány, menj csinálj te - kuncogtam - mellesleg nem tudok főzni..
-Én sem tudok...-sóhajtva ültem fel.-Akkor menjünk le a hotel éttermébe. Ott biztos kapunk valami finomat.-simogattam meg hangosan korgó gyomromat.
- Nem lesz túl drága? - kérdeztem.
-én fizetek.-pattantam ki az ágyból majd felvettem egy rövidnadrágot és egy pólót.
-oké -sóhajtozva tápászkodtam fel én is, majd felöltöztem, s elindultunk.
Beültünk az egyik kicsi kétszemélyes asztalhoz majd intettünk a pincérnek. Én pirítóst kértem egy kis narancslével ő meg valamilyen szendvicset.
Amint kihozták az ételeket neki álltunk enni, majd körülbelül mikor az étel felénél jártunk egyszerre szólaltunk meg, hogy :"Jó étvágyat"
Halkan felnevettem ahogy egyszerre kívántunk jó étvágyat majd tovább ettem.-Na én tele vagyok.-mosolyogva dőltem hátra a székben.
- Asszem én is... - simogattam pocakom - menjünk fel, és ma csak pihenjünk, oké? - néztem rá fájdalmasan. Jelezve, hogy nagyon nincs kedvem semerre se menni.
-Jó jó...Én lehet hogy alszom még...-nevetve álltam fel majd el is indultunk vissza.
- Nekem mondod?! Asszem én is -ezzel elvánszorogtunk a lifthez, majd mikor beszálltunk pár idős nénin és bácsi is volt bent, akik végig néztek minket, s az egyik le is szólította SoHee-t.
Óriási szemekkel néztem az idős bácsira aki azt kezdte el taglalni, hogy nagyon vigyázzak a barátomra mert ő is elvesztette a feleségét amiért nem töltött vele elég időt.
-Ohm..Mi..Nem vagyunk együtt..-mosolyogva néztem rá és próbáltam vörös arcomat elrejteni.
-Ohm..Mi..Nem vagyunk együtt..-mosolyogva néztem rá és próbáltam vörös arcomat elrejteni.
- Mit beszéltél azzal a bácsival? - kérdeztem, miután beléptünk az ajtón.
-Semmi semmit...-nevetve dőltem bele az ágyba majd lerugdostam a lábaimról a topánkámat.
- Mondd el, kérlek- néztem rá, majd én is lehuppantam az ágyra.
-Csak azt mondta hogy vigyázzak magamra.-motyogva fordultam át hasamra.
- Ne hazudj - mordultam rá. Hallottam a beszélgetést, csak tőle szeretném hallani.
-Jó azt mondta rád vigyázzak. Te is ott voltál nem igaz hogy nem hallottad.!-temettem arcomat a párnába.
- Aha, értem. Nem, nem hallottam - fogtam meg kezét, mire ijedten kapta rám tekintetét - szeretnék valamit mondani. Lehet utána agyon versz.. vagy csak szimplán nem szólsz majd hozzám, de... én.. nem bírom tovább magamban tartani...
Értetlenül néztem rá majd biztatóan megszorítottam a kezét és vettem egy mély levegőt.-Na had halljam azt a világrengető nagy dolgot.
- Minden vágyam az, hogy megcsókolhassalak - nyögtem ki végül.. Arcom teljesen vörös volt, de nem érdekelt.
-Ezt te sem gondolod komolyan...-összezavarodottan néztem rá. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. Éreztem ahogy arcomat lassan elönti a vörösség.
- De.. totálisan komolyan gondoltam - suttogtam, majd nyeltem egy nagyot.
-És most mit vársz...? Erre nekem mit kéne mondanom?-húzódtam kissé közelebb hozzá.
- É..Én ... a..azt nem tudom.. - hebegtem-habogtam zavaromban. Teljesen úgy viselkedtem mint egy lány.
Erre csak szélesen elmosolyodtam majd két kezem közé fogtam puha arcát és ajkaira tapadtam. Egy ideig csak ott tartottam a számat majd csókolni kezdtem.
Szemeim teljesen kitágultak, s úgy nyeltem egy nagyot, majd átkaroltam derekát, s úgy csókoltam vissza.
Ajkait harapdálva szereztem bejutást szájába ahol nyelvét és szájpadlását finoman kezdtem masszírozni.
Ő irányított, de nem bántam. Nagyon élveztem minden egyes pillanatát annak, hogy csókolhatom azt akit évek óta szeretek.!
THE END.!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése