Mint mindig.. a fiú van vastaggal írva.! :)
A következő fiú.~ Hát, el kell mondjam.. borzalmasan szarul festünk ma HeeRin-el, így ma egy kissé angst lett... vagy is eléggé.. a Napjaink mostanában borzalmasak, és ma megnéztünk egy MV-t .. ami még egy lapáttal rádobott, így most azon vagyunk, hogy.. bőgtünk, miközben ezt a ficit írtuk. :/
Reméljük azért tetszett.:)
Véleményeket!! :)
Még egy srác és befejezzük a BTOB-t... aztán jön a következő banda, akit még mi sem tudjuk, hogy ki lesz az.>< De majd eldöntjük:)

Cím: Highway..
Terjedelem: 1026 szó.
Figyelmeztetés: Aki nem szereti a lövöldözős, SZOMORÚ sztorikat, ne nagyon olvassa! :S
Tartalom: Lányt fogva tartják, majd a srác rájön, hogy még is csak érez valamit iránta, hiszen megvédené, ha egy pisztolyt felé tartanának ... - a lány felé.
Épp "otthon" ücsörögtem. Otthon...Hát egy fiatalabb férfinál. Már hetek óta itt tart. Nem jártam kint azóta mióta idehozott. Csak ott ültem az ablak mellett az ágyban és az utcát kémleltem mikor egyszer csak hazajött. Utáltam látni. Mindig volt nála egy fegyver ami miatt csak még inkább féltem tőle.
Siettem haza, mivel még mindig nálam volt a lány. Már meg kellett volna öljem, de még nem tudtam, egyszerűen nem ment.
Mikor hazaértem leültem az asztalhoz ,majd elkezdtem kipakolgatni onnan a fegyvereket.
Szemem sarkából láttam hogy engem méreget. Ilyenkor mindig kirázott a hideg. Néztem ahogy kipakolja az asztalra a fegyvereit majd hozott oda nekem egy kis kaját, de se étvágyam nem volt tőle meg pláne nem akartam elfogadni. Inkább éhen halok mint agyonlőjenek...
Leültem az ágyhoz, de nem nagyon volt ízletes az étel, így inkább felpattantam, s elhagytam a szobát. Nem szerettem volna ott lenni, azért még is csak sajnáltam. Olyan gyönyörű volt, viszont ez a munkám...
Ahogy kiment gondoltam egyet majd lassan felálltam az ágyról és az asztalhoz siettem. Felvettem az egyik fegyvert és ahogy bejött azonnal rászegeztem.
-Nehogy közelebb gyere!-kezdtem el kiabálni.-Nem akarok meghalni!
Kezemből kiesett a kis zacskó amit eddig fogtam, majd meglepetten pislogtam rá.
Mikor közelebb léptem hozzá ő hátrébb lépett, s kiabált valamit, én pedig mindig eggyel közelebb, s közelebb lépdeltem.
Minden egyes lépésénél én egyre hátrébb és hátrébb léptem mígnem a falnak ütköztem. Felemeltem a fegyvert a plafon felé és meghúztam a ravaszt. Ahogy egy rohadt nagyot durrant, az egész testem összerezzent.
Óvatosan leengedte a pisztolyt kezéből, én pedig kapva az alkalmon közel léptem hozzá. Megfogtam a fegyvert, majd próbáltam kifordítani azt, de mikor szemeibe néztem láttam, hogy könnyezik. Leengedte a pisztolyt, én pedig még közelebb léptem hozzá,s megöleltem.
Nem pont az ő ölelésére vágytam, de abban a pillanatban mindennél jobban esett...-Nem akarok meghalni! Nem nem...-suttogtam mellkasába majd lassan felemeltem kezeim és hátára vezetve azt belemarkoltam pólójába.
Miközben öleltem felnéztem a falamra, ahol képek voltak az áldozatokról. Csak ő nem volt pirossal át húzva.
Hangosan kezdtem szedni a levegőt és közben lassan felnéztem rá. Láttam rajta, hogy nagyon ódzkodik ettől az egésztől. Nem is értettem miért vállalt ilyen állást.
A következő fiú.~ Hát, el kell mondjam.. borzalmasan szarul festünk ma HeeRin-el, így ma egy kissé angst lett... vagy is eléggé.. a Napjaink mostanában borzalmasak, és ma megnéztünk egy MV-t .. ami még egy lapáttal rádobott, így most azon vagyunk, hogy.. bőgtünk, miközben ezt a ficit írtuk. :/
Reméljük azért tetszett.:)
Véleményeket!! :)
Még egy srác és befejezzük a BTOB-t... aztán jön a következő banda, akit még mi sem tudjuk, hogy ki lesz az.>< De majd eldöntjük:)
Terjedelem: 1026 szó.
Figyelmeztetés: Aki nem szereti a lövöldözős, SZOMORÚ sztorikat, ne nagyon olvassa! :S
Tartalom: Lányt fogva tartják, majd a srác rájön, hogy még is csak érez valamit iránta, hiszen megvédené, ha egy pisztolyt felé tartanának ... - a lány felé.
Épp "otthon" ücsörögtem. Otthon...Hát egy fiatalabb férfinál. Már hetek óta itt tart. Nem jártam kint azóta mióta idehozott. Csak ott ültem az ablak mellett az ágyban és az utcát kémleltem mikor egyszer csak hazajött. Utáltam látni. Mindig volt nála egy fegyver ami miatt csak még inkább féltem tőle.
Siettem haza, mivel még mindig nálam volt a lány. Már meg kellett volna öljem, de még nem tudtam, egyszerűen nem ment.
Mikor hazaértem leültem az asztalhoz ,majd elkezdtem kipakolgatni onnan a fegyvereket.
Szemem sarkából láttam hogy engem méreget. Ilyenkor mindig kirázott a hideg. Néztem ahogy kipakolja az asztalra a fegyvereit majd hozott oda nekem egy kis kaját, de se étvágyam nem volt tőle meg pláne nem akartam elfogadni. Inkább éhen halok mint agyonlőjenek...
Leültem az ágyhoz, de nem nagyon volt ízletes az étel, így inkább felpattantam, s elhagytam a szobát. Nem szerettem volna ott lenni, azért még is csak sajnáltam. Olyan gyönyörű volt, viszont ez a munkám...
Ahogy kiment gondoltam egyet majd lassan felálltam az ágyról és az asztalhoz siettem. Felvettem az egyik fegyvert és ahogy bejött azonnal rászegeztem.
-Nehogy közelebb gyere!-kezdtem el kiabálni.-Nem akarok meghalni!
Kezemből kiesett a kis zacskó amit eddig fogtam, majd meglepetten pislogtam rá.
Mikor közelebb léptem hozzá ő hátrébb lépett, s kiabált valamit, én pedig mindig eggyel közelebb, s közelebb lépdeltem.
Minden egyes lépésénél én egyre hátrébb és hátrébb léptem mígnem a falnak ütköztem. Felemeltem a fegyvert a plafon felé és meghúztam a ravaszt. Ahogy egy rohadt nagyot durrant, az egész testem összerezzent.
Óvatosan leengedte a pisztolyt kezéből, én pedig kapva az alkalmon közel léptem hozzá. Megfogtam a fegyvert, majd próbáltam kifordítani azt, de mikor szemeibe néztem láttam, hogy könnyezik. Leengedte a pisztolyt, én pedig még közelebb léptem hozzá,s megöleltem.
Nem pont az ő ölelésére vágytam, de abban a pillanatban mindennél jobban esett...-Nem akarok meghalni! Nem nem...-suttogtam mellkasába majd lassan felemeltem kezeim és hátára vezetve azt belemarkoltam pólójába.
Miközben öleltem felnéztem a falamra, ahol képek voltak az áldozatokról. Csak ő nem volt pirossal át húzva.
Hangosan kezdtem szedni a levegőt és közben lassan felnéztem rá. Láttam rajta, hogy nagyon ódzkodik ettől az egésztől. Nem is értettem miért vállalt ilyen állást.
*****
Már a földön ültünk, s kezemet néztük, ami véres volt.
- Inkább a falba ütök bele.. - morogtam. Ő fejét a vállamra hajtotta, s így néztünk tovább a semmibe.
- Inkább a falba ütök bele.. - morogtam. Ő fejét a vállamra hajtotta, s így néztünk tovább a semmibe.
Jó volt egy kicsit látni a nyugodt énjét..Ilyennek még soha nem láttam. -Ugye csak egy rossz álom ez az egész?-néztem rá nagy szemekkel.
- Sajnos nem... - suttogtam -, örülnék ha az lenne.... - morogtam szomorúan.
Lassan lentebb hajtottam fejemet majd lehunytam szemeimet és csak hallgattam ahogy halkan szuszog mellettem. Pár nap alatt úgy éreztem hogy rátaláltam valakire... Együtt ebédeltünk és egyszer egyszer egy mosolyt is eleresztett ami nem volt túl széles, de mégis ott volt...
Hirtelen, mikor épp letettem a kis faasztalra a bögrémet lépteket hallottunk meg. Tudtam, hogy ők jöttek.
Ijedten kaptam fel a fejem, majd néztem szembe főnökömmel, majd felpattantam. Ő is hátra nézett, mikor meglátta, hogy kik jöttek mögém szaladt, én pedig úgy próbáltam védeni, ahogy csak bírtam testemmel.
Ijedten kaptam fel a fejem, majd néztem szembe főnökömmel, majd felpattantam. Ő is hátra nézett, mikor meglátta, hogy kik jöttek mögém szaladt, én pedig úgy próbáltam védeni, ahogy csak bírtam testemmel.
Hátrapillantottam és pár öltönyös férfit láttam meg. Azonnal felálltam és mögé szaladva kezeit kezdtem szorongatni. Az egyik felemelte felénk a pisztolyát és kibiztosította a fegyvert majd a fal felé kapta azt és belelőtt pont a fényképembe...
Mind a ketten oda kaptuk tekintetünk, s ledermedve figyeltük a még kissé füstölgő papírt.
Főnök leengedte a pisztolyt, majd a fából készült tárgyhoz lépett, s letette rá azt amivel az előbb a fényképet célozta be, majd sütötte el. Majd egy komoly pillantással elhagyták a helyet mind a négyen.
Főnök leengedte a pisztolyt, majd a fából készült tárgyhoz lépett, s letette rá azt amivel az előbb a fényképet célozta be, majd sütötte el. Majd egy komoly pillantással elhagyták a helyet mind a négyen.
Nagy szemekkel néztem a képet majd hirtelen elengedte a kezeimet amitől a szívem összeszorult. Nem is értettem miért érdekel ennyire vagy hogy miért vágyom arra hogy fogja a kezemet...
Elengedtem kezét, majd remegve leültem a székre, miközben magam elé bámulva figyeltem a szemben lévő falat.
Letérdelt mellém, de én ügyet sem vetve rá hajtottam le fejem, majd kezemmel beletúrtam hajamba,s idegesen kezdtem el markolászni tincseimet.
Letérdelt mellém, de én ügyet sem vetve rá hajtottam le fejem, majd kezemmel beletúrtam hajamba,s idegesen kezdtem el markolászni tincseimet.
Próbáltam valahogy "megvigasztalni". Végigsimítottam a kezén majd leültem mellé. Rossz volt őt így látni és hibásnak éreztem hogy ez mind miattam van. Már rég meg kellett volna ölnie de nem tette és most azért van ilyen nehéz helyzetben..
Még kicsit gondolkoztam, majd elaludtam a széken. Nem tudom, hogy hogyan, de reggel már az ágyban keltem fel. Éreztem, hogy valaki végig simít arcomon, majd kezemen, de aztán ez a kellemes érzés abba maradt, s egyedül maradtam a szobában.
Körülbelül öt perccel később álmosan ültem fel, majd riadtan néztem körbe,de nem találtam sehol Őt.Aztán kipattantam az ágyból, s felkapva a fegyvert bepattantam az autómba, s siettem Arra a helyre.
Körülbelül öt perccel később álmosan ültem fel, majd riadtan néztem körbe,de nem találtam sehol Őt.Aztán kipattantam az ágyból, s felkapva a fegyvert bepattantam az autómba, s siettem Arra a helyre.
Még mielőtt felkelt volna gyorsan felvettem a fegyvert és a cipőmet majd elmentem egy régi raktárépülethez. Tudtam, hogy itt lesznek ezek a rohadékok... Azért jöttem ide, hogy megkönnyítsem HyunSik dolgát és megszabadítsam a tehertől aki én voltam...-Sejtettem, hogy jössz...-mosolyogva mért engem végig az egyik férfi.-Megteszem helyette csak hagyjátok békén!-motyogtam magam elé miközben a földet pásztáztam és a fegyvert szorongattam.
Úgy tapostam a gázra ahogy csak bírtam, miközben bevillant a kép, hogy elveszi azt a bizonyos tárgyat az asztalról, majd a zsebébe mélyeszti.
Óvatosan magam felé fordítottam a fegyvert és meghúztam a ravaszt. Az utolsó kép annyi volt, hogy mosolyogva figyelik ahogy épp megölöm magam.
Gyorsan ugrottam le az épület lépcsőjéről, majd szaladtam a már földön fekvő lányhoz, s kezdtem el rázogatni, majd szólongatni, hogy ébredjen fel, de semmi.
Az a gyökér és a társai kiléptek a helységből én pedig a véres kezű, mondhatni szerelememmel ott maradtam még egy kicsit. Ajkai kiszáradtak, s csak engem nézett.
- MÉRT? - üvöltöttem, de ekkor még szemei nyitva volt, így tudott válaszolni.
Az a gyökér és a társai kiléptek a helységből én pedig a véres kezű, mondhatni szerelememmel ott maradtam még egy kicsit. Ajkai kiszáradtak, s csak engem nézett.
- MÉRT? - üvöltöttem, de ekkor még szemei nyitva volt, így tudott válaszolni.
-Csak segíteni akartam rajtad...-motyogtam alig hallhatóan. Már beszélni is alig volt erőm úgy fájt a seb. Kezemet arcához emelte én pedig gyengéden megcirógattam azt majd lehunytam szemeimet és egy forró könnycsepp szaladt arcomon végig...
Feje lehanyatlott én pedig szorosan tartottam, s újra szólongatni kezdtem, de semmi válasz. Könnyeim akarva- akaratom ellenére, s elkezdtek folyni, s a fájdalom a szívemben borzasztóan nagy volt.Felkaptam karjaimba, majd beültettem az autó első ülésére, majd elindultam vele a kórházba, de fél úton még végig simítottam arcán, majd szorosan rámarkoltam a kormányra, s ahogy csak tudtam siettem a kórházba.~
THE END.!!!
2 megjegyzés:
uristen :(((((((((((((((((((((((((♥
Kitti.♥
Megjegyzés küldése